Dán közgazdász: Az elmúlt 30 évben sose voltam még olyan optimista, mint most

Túl sok pénzt fektetünk ötletekbe

Tartós lesz az infláció az előttünk álló időszakban, nem számíthatunk rá, hogy a mostaniak csupán átmeneti hatásoknak bizonyulnak. Ennek oka, hogy a járvány miatt egy olyan világban éltünk, ahol az eddigi legnagyobb vagyonátáramlás zajlott le az állami szektorból a magánszektorba. Ennek a folyamatnak az összege példanélküli volt a gazdaságtörténetben. Emellett pedig a kamatokat túl hosszú ideig mesterségesen alacsonyan tartották a jegybankok - fogalmazott Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza és befektetési igazgatója, a Budapest Economic Forum 2022 gazdasági konferencián.  

Amit most láthatunk nem más, mint hogy a reálgazdaság túl kicsi a monetáris politika, a fiskális politika és a zöld átállás szempontjából – tette hozzá.

Jelenleg az összes tőkepiaci eszköz 90 százaléka immateriális eszközökben van, tehát IP-ben, platformban, különböző ötletekben - elképzelésekben. Ez egyben azt is jelenti, hogy mindössze 10 százalék a tárgyi jellegű eszköz a tőkepiacon - ismertette.

A gazdaságnak azonban épp ez a 10 százaléka az, ahol a többnyire a valódi termelés, a termelékenység keletkezik. Ám épp ebbe túl keveset fektetünk be, alul mérjük a jelentőségét - vélekedett.

A politikusok a szenzációt keresik, próbálnak woke-ok lenni, és nem hosszútávú megoldásokat keresnek, csupán a népszerűséget üldözik. Túlbecsüljük a koncepciókat. Túlzás, hogy 90 százalékot csak ötletekbe, elképzelésekbe fektessünk be. A sok jó ötlet ugyanis nem elegendő, ha nem lehet azokat végrehajtani - hangsúlyozta.

Tehát az infláció azért fog hosszú távon is velünk maradni, mert amíg nem fogunk tudni elérni egy sokkal magasabb szintű gazdasági növekedést, addig nem fogjuk tudni kiegyensúlyozni és termelékennyé tenni a gazdaságot sem. Az IP, a szellemi tulajdon pedig nem igazán termelékeny - mondta.

Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ha az Amazontól megrendeljük az alsónemünket és azt egy drón szállítja ki, az valami csodálatos dolog és ez a jövő. De valójában ez mindössze egy szolgáltatás, ami nem egy kézzelfogható dolog. A jó hír azonban szerintem az, hogy a következő 10-15 évben a termelékenység lesz a kulcs

- fogalmazott.

A termelékenység pedig azért nagyon fontos, mert ez az, ami kordában tarthatja az inflációt. A termelékenység növekedés az, ami bevonzza a munkavállalókat, növeli a foglalkoztatottságot. A bérnövekedés és a valuták leértékelődése azonban további inflációt generál a strukturális infláció mellett.

Nem lesz akkora recesszió, mint mondják

A recesszióról szóló beszéd nagyon eltúlzott. Gondoljunk bele, hogy az IMF és a világbank 2022-ben mínusz 1 százalékos csökkenést prognosztizál, miközben a többletkereslet még mindig meghaladja a kínálatot – húzta alá.

Valójában most nem egy klasszikus recesszióval állunk szemben, hanem annak a hatásait érzékeljük, hogy túl sok pénz áramlott a magánszektorba. Így most egy olyan ponthoz közeledünk, ahol a gazdaság úgy tesz, mintha recesszió következne

- tette hozzá.

Zavart okoz, hogy a FED aggódik a növekedési szint miatt, miközben a Bank of America vezérigazgatója azt állítja, hogy a fogyasztók egyenlege soha nem volt olyan jó mint most és az ingatlanvagyon az Egyesült Államokban soha nem volt még olyan magas mint jelenleg. És habár most 25-30 százalékkal esett a részvénypiac, de valójában az elmúlt időszakban jelentősen, 400 százalékos növekedést láthattunk és most erről a magas bázisról esett vissza 20 százalékkal - sorolta.

Valójában azonban a recesszióról való beszéd sokkal inkább arra vonatkozik, hogy gyors megoldást szeretnének keresni a különböző gazdasági szereplők a mostani magas inflációs környezetben. Ezzel viszont épp az ellenkezőjét fogjuk elérni. Összeségében a likviditás nagyobb problémákat okoz, mint a recesszió. A bankközi piac elkezdett kiszáradni, mivel a narratíva folyamatosan mély recesszióról szól, ezzel azonban én nem értek egyet – vélekedett.

Túlzottan negatív prognózisok

Európában túlzottan alacsonyak a gazdasági növekedésre való várakozások és túlzóan magasak a gázárakra vonatkozó prognózisok. Lefelé mutatnak a részvénypiacok mutatói, mert a piac nem szereti a lassú mozgásokat és az inaktivitást, amit most láthatunk. De közben a gazdaság oldaláról úgy tűnik, hogy a recesszió közel sem lesz olyan meredek, mint arról rendszerint hallani lehet.

Viszont mind a FED, mind a különböző országok jegybankjai a magas kamatszinteket fogják fenntartani.

Kína is sokkal jobban teljesít mint az a piac gondolja. Kínával kapcsolatban is fontos megjegyezni, hogy a következő 6-9 hónapban a gazdasági teljesítmény inkább magasabb lesz, semmint alacsonyabb – tette hozzá.

Most következik a végjáték

Most már azonban a 24. órában járunk, ami a kamatokat illeti és most következik a végjáték. Ennek oka, hogy nagyon nehéz a piac számára, hogy fenntartsa a jelenlegi volatilitási szintet. Az elmúlt egy évben a kamatkörnyezet egyértelműen, jelentősen emelkedett. A volatilitás is jelentősen nőtt és a kötvénypiacon is magasabb lett - mondta.

Ez azt jelenti, hogy az út nagyrésze már mögöttünk van. A következő két-három hónapban a volatilitás valószínűleg csökkenni fog. Ez nem jelenti azt, hogy a FED, vagy más jegybankok ne folytatnák feltétlenül a most látható kamatemeléseket, de ez már nem fogja olyan jelentősen befolyásolni a gazdaságot, mint ahogy azt gondoltuk - fogalmazott.

Ami az inflációt illeti, nagyon sok elemzés tűnődik azon, hogy a FED milyen inflációs szempontrendszert használ. Én azonban azt gondolom, hogy a FED, mint minden jegybank attól fél, hogy elveszítik az infláció felett az irányítást. A rossz hír az, hogy az éves infláció továbbra is emelkedő tendenciát mutat az Egyesült Államokban és már nem a lakás, vagy az autópiac határozza meg, hanem az egész gazdaságban tetten érhető egy erősen felfelé mutató inflációs nyomás. Ha hosszútávon nézzük az inflációt, akkor a legtöbb jegybank 2 százalékos célt tűz ki, de ennél az infláció valójában magasabb lesz - vélekedett.

Most ugyanis egy három pólusú gazdasági válságról beszélhetünk. A globális ellátási láncok még mindig alul teljesítenek. Eközben egy egész világot érintő energiaválság is zajlik, amire politikai megoldásokat kell találni, valamint komoly befektetési programokkal kell válaszolnia a kormányoknak, ugyanis nem arról van szó, hogy a zöld energia nem működik, hanem arról, hogy kevés van belőle. Végül pedig a globális széttöredezettség is problémákat okoz - sorolta.

Most következik a deglobalizáció

Meg kell húzni a laza monetáris politika, és a korlátozó fiskális politika végét jelentő vonalat. Most egy viszonylag magas kamatkörnyezetre és inflációra számíthatunk. Fiskális bővítésre van szükség, ami nem a fogyasztás növeléséről, hanem a gazdaságba való befektetésről szól. Szűkösek az energia piacok, minden ami globalizáció volt, annak deglobalizációvá kell válnia. Minden ami globalizáció, az most drágább lesz. A globalizáció üzleti modellje ugyanis a munkamegosztáson és az arbitrázson alapul, tehát az olcsó energia, az olcsó alapanyag és az olcsó munkaerő használatán. Ez pedig egyre kevésbé működik - hangsúlyozta.

Mint mondta, már majdnem megérkeztünk oda, ahová el akartunk jutni, de ez egyben azt is jelenti, hogy a mostani gondolkodásmódunkat egy olyanra kell cserélni, ahol a kormányok jobban beavatkoznak a napi életünkbe, a gazdaságba. Valószínűleg magasabbak lesznek az adók, a kamatok és az infláció. A magasabb infláció és a magas kamatszint azonban előnyös, mivel ahhoz, hogy majd egyszer alacsonyabbak legyenek az árak, magasabb árak kellenek. Most ezek a magasabb árak megvannak

– emelte ki.

Én az elmúlt 30 évben még sosem voltam olyan optimista, mint most. Ennek oka, hogy most az eddigi modellről, egy olyanra állunk át, ahol csak olyan módon tudunk túlélni, hogyha termelékenyek vagyunk, hogy a reálgazdaságba, a valódi emberekbe fektetünk. Épp ezért a lehető legizgalmasabb 10-15 évnek nézünk elébe – húzta alá.