Egy brit lovag tenne rendet a konzervatívok viharos évei után

Sir Keir Starmer lehet 2010 óta Nagy-Britannia első munkáspárti miniszterelnöke, miután a pártja földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a július 4-i választásokon.

„Kötelességtudó, igazi menedzser-fazon, bár nem lobban tőle lángra a politika” – tartják a 61 éves politikusról.

A Munkáspárt reméli, hogy Nagy-Britanniának pontosan ilyen emberre van szüksége a konzervatív kormányzás 14 viharos éve után. Keir Starmer, a balközép párt vezetője, a jelenlegi favorit „kultúraváltást ígér a Munkáspártban". Úgy fogalmazott: „Az ország nagy buli előtt áll".

A baloldali londoni ügyvéd, akit lovaggá ütöttek

A Leeds, később az Oxfordi Egyetemen jogot tanuló, londoni születésű munkáspárti képviselő 2015 óta tagja az Egyesült Királyság parlamentjének. Starmer négy évet töltött ellenzéki vezetőként, hogy szociáldemokrata pártját a baloldalról a politikai középút felé húzza. Most azt üzeni a választóknak, hogy „egy munkáspárti kormány meghozhatja a változást, amely inkább megnyugtató, mint ijesztő lesz.”

A kormányfő-jelölt ügyvédet, aki 2008 és 2013 között Anglia és Wales főügyésze volt, ellenfelei csak „baloldali londoni ügyvédként" emlegetik. Mi több, miután a Koronaügyészi Szolgálat vezetéséért lovaggá ütötték, konzervatív versenytársai előszeretettel használják is a címét – Sir Keir Starmert –, hogy elitnek és érzéketlennek fessék le.

A munkáspárti politikus inkább a hétköznapi képességeit és szerény gyökereit hangsúlyozza – tartja róla a brit sajtó –, szemben a jelenlegi miniszterelnök Rishi Sunakkal, aki a Goldman Sachs egykori bankárja, s egy milliárdos lányával házasodott össze.

Starmer imádja a focit – hétvégenként még mindig sportol –, és imádja nézni a Premier League Arsenal csapatát egy sör mellett a helyi kocsmában. Feleségével, Victoriával, aki a foglalkozás-egészségügyben dolgozik, két tizenéves gyermeket nevelnek.

A sok kormányfő-csere után jól jönne „egy kis unalmasság”

Starmernek most meg kell győznie a választókat arról, hogy egy munkáspárti kormány enyhítheti Nagy-Britannia krónikus lakhatási válságát, és helyrehozhatja a megrongálódott közszolgáltatásokat – különösen a gyenge lábakon álló egészségügyet – anélkül, hogy adóemeléseket vezetne be vagy mélyítené az államadósságot.

A munkáspárti politikus mindent megtesz majd – ahogy korábban is megtett – annak érdekében, hogy kormányra kerüljön. Vezetése alatt sorra a párt fellendüléséről számoltak be a közvéleménykutatások, ami segített Starmer belső kritikusait a maga oldalán tartani.

Tim Bale, a londoni Queen Mary Egyetem politológusa szerint „Starmerből hiányzik Blair karizmája”. Ugyanakkor a szakértő azt is hangoztatja, hogy „figyelembe véve azt a zűrzavart, amelyet a briteknek el kellett viselniük a 2016-os Brexit-népszavazás óta, nem jönne rosszul a nép számára egy kis unalmasság."

Programpontok

Starmer több „nemzeti küldetést" vázolt fel 2023 februárjában: hosszú távú célokat a gazdasággal, a bűnözéssel, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálattal (NHS), az oktatással és az éghajlati válsággal kapcsolatban.

A programpontok lényege:

- a gazdaság stabilizálása, infláció kordában tartása

- Csökkenteni az állami egészségügyben a várólistákat heti 40 ezerrel több időponttal 

- Határőrizet megerősítése az illegális migráció ellen

- Energiaszámlák csökkentésére brit energiahivatal létrehozása, különadó kivetése az energiaipari multikra

- Nagyobb rendőri fellépés az antiszociális tevékenység ellen

- 6500 új tanár felvétele, a magániskolák adókedvezményének felszámolása

A szövetségesei azt mondják, Starmer tisztában van a korlátaival, és keményen dolgozik, hogy kezelje gyengeségeit. Bár nem született szónok, beszédei javultak a Parlamentben töltött korai napjai óta, amikor egy kritikus előadását ahhoz hasonlította, mintha „egy irodalmi fesztivál közönségét nézné, amint T. S. Eliot felolvasását hallgatja".A kormányfőjelöltet barátai humorérzékkel, egészséges otthoni élettel és a politikán kívüli őszinte szenvedélyekkel rendelkező embert írnak le. „Keir Starmer célja az volt, hogy ne adjon okot az embereknek arra, hogy a Munkáspárt ellen szavazzanak, és ebben nagyon sikeres " – vallja Steven Fielding, az angliai Nottingham Egyetem politikatörténet emeritus professzora.

(Forrás)