Hogy lett ismét tűzfészek a Közel-Kelet?

Véget nem érő Arab Tavasz

Az utóbbi hónapokban mintha megismétlődne a 2011-es Arab Tavasz, pedig a gyűlölt, esetenként évtizedek óra hatalmon lévő vezetőket és kormányokat akkor vagy azóta elűzték. Csakhogy a helyzet közel egy évtized alatt sem javult, a többnyire fiatal népességgel rendelkező országokban újra heves az elégedetlenség. Mi lehet mindennek az oka?

Kiváló évtized, egy térséget kivéve

A világ összességénben kedvező évtizedet tudhat maga mögött: Ázsia nagyobb felén, a Távol-Keleten, valamint Indiában magas a gazdasági növekedés, gyors a fejlődés és ez a folyamat Afrikának a Szaharától délre fekvő, korábban igen szegény részében is egyre több országban így van. Az Európai Unió keleti fele nagy sebességgel zárkózik fel a nyugatihoz, és ez a hatás a korábbi gócpontot, az egykori Jugoszlávia még nem EU-tag országait is magával húzza.

Egy régió van, amelyikben elvileg adott lenne a hasonló jellegű fejlődés, de mégis kimarad belőle: az arab világ nagyobb része, valamint Irán, bár utóbbi helyzete kissé eltérő. Így a régióban van ok az elégedetlenségre, de az ugyanakkor ritka, hogy sok országban egyszerre tüntetések, esetenként erőszakos megmozdulások törjenek ki ilyen helyzetben, ráadásul ezek mind az elmúlt hónapokban jelentkeztek, noha a helyzet régóta nem túl rózsás.

Hongkong bátorító példája

Önmagában a tüntetésre való hajlandóság jó eséllyel abból adódik most, hogy van egy hely, ahol már bő fél éve folynak permanens, időnként erőszakos tüntetések, de nem csinál rendet senki. Ez a speciális hely Hongkong, ahol a világ egyik legerősebb állama Kína teremthetne rendet, mivel hozzá tartozik a terület. Csakhogy 2047-ig a brit gyarmat speciális státuszt élvez, ezért Kína, ameddig nem muszáj nem avatkozik be, nem akarja, hogy a Hongkongról kötött 50 éves megállapodás felrúgásával vádolják.

Így egyelőre maradnak a vég nélküli tüntetések, igen ám, de ez ragadós példa lehet: máshol is kedvet kaphat az elégedetlen lakosság, különösen ha kellőképpen fiatal, hogy hasonló módon adja jelét nem tetszésének, gondolván, hogy ha a világ egyik legnagyobb hatalma hagyja ezt, ők miért ne próbálkozhatnának?

Időzített bomba

Ezzel együtt nem véletlen, hogy a hongkongi típusú tüntetések nem akárhol ütik fel a fejüket, csak azokon a helyeken, ahol tényleg súlyos gondok mutatkoznak Chilétől Libanonon át Irakig. Mostanáig ezek nagy része elfogadható keretek között maradt, de van egy, amely most nagyon komolyan eldurvult, épp abban az országban, ahol az Egyesült Államok már bő 16 éve igyekszik rendet tartani: Irakban.

Az alapprobléma az első világháború végéig nyúlik vissza: a legyőzött Törökország birtokában lévő arab területeket a győztes hatalmak elfoglalták, eszük ágában sem volt, igazságos, etnikai és vallási alapú rendezést tartani, ehelyett olyan mozaik-országokat teremtettek, amelyek emiatt folyamatosan időzített bombaként működnek, immár több mint 100 éve.

Mozaik-országok

Ennek két legjellegzetesebb példája Szíria és Irak, mindkettőben egyaránt vannak kurd és arab területek, utóbbiakból síiták és szunniták egyaránt. Ez utóbbi különösen súlyos probléma: ugyan egy vallás két ágáról van szó, a helyzet azonban olyan köztük, mint 400 éve Európában, a különösen véres 30 éves háború idején volt a katolikusok és a reformátusok között a kereszténységen belül.

A problémát a francia és brit félgyarmati fennhatóság megszűnése után csak erős diktátorok voltak képesek elnyomni: Szíriában a síita kisebbségből származó idősebb Aszad, majd a jelenleg is hatalmon lévő fia, Irakban pedig a szunnita kisebbségből származó, a síitákat elnyomó Szaddam Husszein.

Átmeneti béke

Nem véletlen, hogy az Iszlám Állam éppen ennek a két országnak a területén jött létre, amikor azokban hatalmi vákuum alakult ki. Ezt végül a nagyhatalmak beavatkozása felszámolta, Szíria nagyobbik részén Orosz segítséggel helyreállt Aszad uralma, a kurd részeken egy kvázi állam alakult amerikai ellenőrzéssel, ahonnan épp nemrég vonultak ki az amerikai erők, mondván, Trump elnök szeretné kivonni katonáit a térségből.

Eleinte úgy tűnt, hogy Irakban is sikerült rendet tenni: a szunniták nem is elégedetlenek, hisz olyan miniszterelnökök kormányoznak, akik igyekeznek figyelembe venni a kényes etnikai helyzetet. Csakhogy a többséget kitevő síita lakosság egy része időközben a síita Irán felé fordult, ráadásul az Iszlám Állam elleni harcban is nagy szerepet kaptak már az iráni milíciák, így az iráni befolyás erősen megnőtt Irakban, de más síita területeken is: Szíriában és Libanonban.

Az iráni kapcsolat

Ez addig nem is okozott gondot, amíg érvényben volt az összes aláíró fél között az Iránnal kötött hathatalmi nukleáris paktum, másnéven atomalku, de amikor az amerikai elnök ezt egyoldalúan felmondta, majd szankciókat létesített Iránnal szemben, a helyzet eldurvult. Irán és az USA halálos ellenségek lettek, miközben az Irán szövetségesévé lett Irakban amerikai csapatok állomásoznak. Idő kérdése volt, hogy kirobbanjon a konfliktus.

A tüntetések már hónapok óta zajlanak Irakban, sőt, Iránban is, a regionális hatalmi törekvéseit megvalósítani próbáló perzsa állam lakossága a gazdasági nehézségek miatt lázong, de az immár 40 éve sziklaszilárdnak tűnő Iszlám Köztársaság politikusai ellen is lázadnak. Irakban is a kormány ellen irányul a harag: van, aki a túlzott Irán-barátság miatt elégedetlen, másik pedig épp ellenkezőleg, Iránt tekintik az igazi szövetségesnek, ls Amerikát ellenségnek.

Trump határt szab

A helyzet viszont most azért fajult el csak igazán, mert Kataib Hezbollah síita milícia csapást mért egy katonai bázisra Irakban, és megölt egy amerikai civilt, valamint megsebesített több amerikai és iraki katonát. Válaszul az amerikai haderő a milícia bázisaira  mért csapást, mire a szervezet emberei megrohanták az amerikai nagykövetséget, és súlyos károkat okoztak. Az amerikaiaknak sikerült megerősíteni a nagykövetség védelmét, majd sebészi pontossággal beazonosították felelős, a Kataib Hezbollah vezetőjének mozgását, és az őt szállító járművet drónnal kilőtték. Az utasok és így a halottak között volt Irán egyik legmagasabb rangú katonája, Kászim Szulejmáni is, aki lányegében az Iránon kívüli síita térnyerést irányította.

Donald Trump ezzel most egyértelmű jelzást küldött Iránnak, hogy nem nézi tétlenül a további kvázi háborús incidenseket. Irán korábban lelőtt egy amerikai drónt, akkor Trump a levegőből hívta vissza az Irán elleni támadásra indított erőket. Iránt vádolják a Hormuzi-szoros közelében történt olajtanker-támadásokkal is, sőt, nem zárták ki, hogy az egyik legnagyobb szaúdi olajlétesítmény elleni tavaly őszi támadást mögött is Irán áll. Kérdés, hogy ezek után Irán visszafogottabb lesz-e, vagy megkockáztat egy éles háborút az Egyesült Államokkal. Az elfajult közel-keleti helyzetnek nagy lett a tétje.