Egy polgárháború felé robogunk?

Magyarországon a nyomor az utóbbi években elkezdett visszaszorulni, de még hosszú utat kell végigjárni a felszámolásához. Ahogy a növekedés.hu-nak korábban Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke elmesélte: itthon van olyan falu, ahol pár éve mikor kimentek azzal szembesültek, hogy maga a polgármester segített a lakosoknak áramot lopni, mivel másként néhány háztartásban nem lehetett villanyhoz jutni.

Ugyanis az ingatlan nem a ténylegesen ott lakók nevén volt.

Amikor fel kell mérni a szegénység pontos méretét, akkor nagy kérdés, hogy melyik mérőszámot használjuk. Ez ugyanis alapjaiban eldöntheti, hogy végül milyen kép fog elénk tárulni. A kutatók előtt az egyik lehetőség, hogy megvizsgálják: a lakosság mekkora részét érintik súlyos anyagi nehézségek. Egy váratlan kiadás kifizetése, a személygépkocsi-, a telefon- vagy a mosógépvásárlás, esetleg pusztán a pénzhiány miatt a húsfogyasztás hány embernél jelent problémát.

Ezen a téren azt látni, hogy a 2010-es években, azután, hogy az ország túllendült a 2008-as válságon óriási fejlődés ment végbe.

Az anyagi depriváció egyes tételeiben érintettek aránya (%)

Forrás: KSH

Nem csak magyarországi jelenségről van szó: az egész régióban ugyanilyen trendek érvényesültek. Bulgáriában és Romániában is hasonló nagyságrendben javult a mélyszegénységben élők helyzete.

Mindezt akár történelmi léptékű szegénység-csökkenésnek is lehet nevezni - mondta el a növekedés.hu-nak Huszár Ákos, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója, aki szerint a folyamatok mögött mindenekelőtt a globális pénzügyi válságot követő tartós konjunktúra áll, de a hazai foglalkozáspolitikai intézkedések is hozzájárultak ehhez.

Súlyos anyagi deprivációban élők aránya, nemek szerint (%)

Forrás: KSH

Ám a jó hírek mellett akadnak rosszak is. Ugyanis ahogy világszerte úgy nálunk is folyamatosan nőnek a társadalmi különbségek.

Ahogy a Guardian is beszámolt róla világszinten a leggazdagabb 10 százalékhoz ömlik be a pénzbevételek 52 százaléka, míg a Föld lakosságának szegényebbik fele, vagyis a hátul kullogó 3,8 milliárd ember csak a bevételek 8 százalékát kapja meg.

Az olló egyre jobban nyílik.

A termelékenység és a bérek növekedése az USA-ban

Sötét kék vonal: termelékenység változása; Világos kék: átlagos órabér változása

Forrás

Magyarországon a súlyos anyagi szegénységben élők aránya ugyan az utóbbi egy évtizedben minden foglalkozási osztályban csökkent, viszont a társadalomszerkezet egyre inkább kikristályosodott, vagyis az előnyök, illetve hátrányok egyre inkább osztályok szerint oszlanak el.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a különböző foglalkozási osztályhoz tartozóknak mekkora esélye van arra, hogy a depriváltak közé kerüljenek, akkor az látszik, hogy még nőttek is a különbségek, méghozzá pont a társadalom alsóbb foglalkozási csoportjainak, de főleg a képzetlen munkásoknak a kárára – mondta el a növekedés.hu-nak Huszár Ákos.

Az a fajta kapitalizmus, amely a nyugati világban jelenleg működik erősíti a társadalmi különbségeket.

Ugyanis a vállalkozók egymás között, akár csak a munkavállalók folyamatosan versenyben vannak egymással. Akik pedig több tőkeforrással rendelkeznek, azok jobb esélyekkel szerepelnek ebben a versenyben. Ez egy öngerjesztő folyamat: minél több idő telik el, annál nagyobb lesz a szakadék az egyes szereplők között, legalábbis akkor, ha az állam nem avatkozik közbe.

A nagy kérdés, hogy mindez hova vezet majd? Amerikában a Mezőgazdasági Minisztérium számításai szerint több mint 10 millió háztartásban nincs elegendő élelmiszer mindenkinek, közben a szupergazdagok, mint amilyen Jeff Bezos vagy Elon Musk saját űrhajókat építtetnek maguknak.

Sor kerülhet hasonlóra, mint a francia forradalom idején, ahol a tömegek úgy döntöttek, hogy erőszakkal elveszik a tehetősek vagyonát?

A nemzetközi porondon a társadalomtudósok ezt a forgatókönyvet se tudják teljesen kizárni. Épp ezért sok elmélet, és tanulmány készült már arról, hogy pontosan mit kéne ahhoz tenni, hogy a nyugati gazdasági rendszerek előbb-utóbb ne egy tragédiába torkolljanak.

A francia Thomas Piketty szerint elméletben megoldás lehetne a globális vagyonadó.

Bár a bevezetése szerinte is utópisztikus, mégis amellett érvel, hogy legalább el kéne kezdeni regionális szinten, például Európában az alkalmazását.

Több elég hatásos érve is van mindemellett. Először is Piketty szerint jelenleg az egyik probléma, hogy gőzünk sincs arról, hogy a szupergazdagoknak mekkora vagyona van. Készülnek mindenféle becslések, a Forbes például rendszeresen készít éves összeállítást a legtehetősebbekről. De az ehhez hasonló kiadványokban nem a tényleges, pontos adatok tűnnek fel.

Nem csak az átlagemberek tapogatóznak a sötétben, hanem a nagy nemzetközi szervek is.

Amikor 2013-ban Cipruson bankválság tört ki, se az IMF, se az európai hatóságok nem tudták, hogy a ciprusi pénzügyi eszközök valójában kikhez tartoznak.

Már pedig ha nincs semmiféle kontroll és fogalmunk sincs, hogy kinek mennyi vagyona van akkor – így Piketty – komoly esély van rá, hogy a felső osztályok részesedése a világ komplett vagyonából korlátok nélkül tovább fog növekedni.

A taglalt adó bevezetésénél az első lépés lenne, hogy fel kellene mérni, ténylegesen kinek mekkora vagyona van.

Ha világosabban látnánk akkor már könnyebben lehetne beszélni az egyenlőtlenségekről is. Maga a vagyonadó mértéke, amellyel Piketty előáll nem hangzik túl radikálisan. A tőke a 21. században című könyvében azt írja: 

Az adókulcs 1 millió euró alatti nettó vagyonok esetében 0 százalékos, az 1 és 5 millió euró közötti vagyonok esetében 1 százalékos, 5 millió euró felett pedig 2 százalékos lehetne. A rendszert ennél progresszívebbre is lehetne kalibrálni a legnagyobb vagyonok esetében

Piketty számítása szerint egy ilyen adónak már csak a besöpört összegek miatt is olyan hatása lenne, amely makrogazdasági szempontból is érzékelhető lenne.

Ha se ezt se más megoldást nem próbálunk ki, akkor viszont előfordulhat, hogy egy sötét jövő felé robogunk.