Él-e még Kim Dzsong Un?

Ami Kim Dzsong Un-t, az észak-koreai vezetőt illeti, 35, vagy 36 éves lehet. Rossz egészségi állapotban élhet, feltételezik, hogy cukorbeteg. Roppant túlsúlyos, emellett láncdohányos és sokat iszik. Legfőképpen töményet (Hennessy konyakot és whiskyt), ami önmagában gyorsan felőrölheti-felőrölhette egészségét.

Dél-koreai titkosszolgálati források szerint a zömök, a nagyapjára, Észak-Koreában a Kim-dinasztia megalapítójára hasonlító (és ezt ki is aknázó) Kim súlya már ezelőtt öt évvel meghaladta a 130 kilogrammot. Már 2009-ben, két évvel apja, a második diktátor halála előtt arról szólt a fáma, hogy Kim Dzsong Un cukorbetegségben szenved.

Míg korábban bonyolult ceremóniák, a hadsereg, a párt, az államvezetés különféle posztjaira való fokozatos felemelkedés jellemezte a Kim-dinasztia hatalmi örököseit, Kim Dzsong Un-t ez a ceremónia láthatóan már nem érdekli.

Vélhetően húga Kim Jo-dzsong lesz a következő diktátor.

Mint ahogy jelenlegi Kim uralma sem hozott változást a dinasztia két korábbi fejéhez képest, úgy Kim Jo-dzsongtól sem várhatóak mélyreható reformok, vagy a demokratizálás akárcsak minimális mértéke.

Talán az amerikai titkosszolgálat tudhat a diktátor egészségi állapotáról egyet s mást, hiszen a Kim Dzsong Un az elmúlt három évben többször találkozott Donald Trump elnökkel, de gyakorlatilag semmit sem értek el.

Kim biztonsági szolgálata gondoskodott róla, hogy ezek a találkozók mindig félig-meddig „hazai” pályán legyenek (Szingapúrban és Hanoiban). Azaz a kíváncsi amerikai ügynökök ne férhessenek hozzá az észak-koreai diktátor eszközeihez, ne vehessenek mintát testnedveiből, székletéből, vizeletéből, amit aztán laboratóriumban kielemezhetnek.

Észak-Korea továbbra is a világ egyik legrejtélyesebb állama marad, ahonnan szinte semmilyen információ nem szivárog ki.

Ami mégis átjut a szűrőkön annak két forrása lehet: a határon illegálisan Délre szököttek, vagy pedig a diktatúra által kiszivárogtatott „információk”.

Mindkettő megbízhatatlan: a szökevények, akik eljutnak Délre, nagyjából tudják, hogy mit várnak tőlük, mit mondjanak. Másképpen hogyan hitetnék el a déliekkel, hogy fontos információk birtokában vannak, ezért értékes emberek, akik rászolgálnak a déliek anyagi és erkölcsi megbecsülésére.

Amit pedig az észak-koreai rezsim szivárogtat ki, azt roppant fenntartással ildomos fogadni és alaposan elemezni kell. Azért is, mert akár értékes információ-morzsák is lehetnek bennük.

A japán titkosszolgálat talán legjobb információ-forrása a 2011-ben meghalt idősebb (középső dinasztia-diktátor) Kim kedvenc japán szusi-főszakácsa, Kendzsi Fudzimoto (Kenji Fujimoto). A meglehetősen színes egyéniségű világfi, aki írónak és életművésznek vallja magát, azt mondta 2012-es phenjani útja után, hogy a harmadik generációs diktátor, Kim Dzsong Un alatt valamelyest változott az élet, legalábbis a fővárosban. Több lett az áru az üzletekben és a vezérhez feltétlenül hű mamelukok jobban élnek, mint az átlag. Kendzsi könyvet is írt 2003-ban azzal a címmel hogy „KimDzsong Il főszakácsa voltam”.

Könyvében azt írta, hogy Kim Dzsong Il idején a pénz nem számított. A diktátor világ körüli beszerzőkörútra küldte, hogy hozzon kínai görögdinnyét, thaiföldi papayát, Dániából pedig disznóhúst.

A jelenlegi diktátor meghívta Phenjanba Fudzimotot, aki 2017-ben japán éttermet nyitott az észak-koreai fővárosban. Később elterjedt, hogy letartóztatták, de sem ezt a hírt sem az ellenkezőjét nem sikerült érdemi módon bizonyítani.

Ugyanakkor a koronavírus-válság Észak-Koreára is kihat, hogy milyen mértékben, nem tudjuk. Mindenesetre hosszas tagadás után a vezetés beismerte, hogy náluk is pusztít a COVID-19. Szerencséjük a szerencsétlenségben, hogy meghatározó külkereskedelmi partnerük, Kína már kilábalóban van, 2020 második negyedévében már plusz 3,2 százalékos GDP-bővülést jelentettek Pekingből. Kínára jut az észak-koreai külkereskedelem mintegy kilenc-tizede. A fennmaradó egytized a régió országaira, a Fülöp-szigetekre, Indiára, Pakisztánra jut.

A másik tényező az önerőre való támaszkodás, a Dzsucse, amit még a dinasztia-alapító nagyapa, Kim Ir Szen (Kim Il-sung) határozott el. Így a huszonhétmilliós ország külkereskedelme meglehetősen alacsony.

Nincsenek megbízható adatok a GDP-jükről sem, hozzávetőlegesen 45-50 milliárd dollárt tehet ki vásárlóerő-paritáson (PPP). Külkereskedelme az ország GDP-jének a 15-17 százalékát teheti ki.

Katonailag viszont Észak-Korea jelentős hatalom.

Az ország szűkös erőforrásainak jelentős részét az aránytalanul nagy hadsereg, a katonai kiadások emésztik fel. Az országnak 15-20 nukleáris fegyvere van, ezeket több földalatti robbantással tesztelte az elmúlt évtizedben.

Phenjanban azt állítják, hogy van olyan ballisztikus rakétájuk, amely az Egyesült Államok területét is eléri. Feltehetően Hawaiiról és az USA nyugati partvidéke egyes részeiről lehet szó. Az észak-koreai rakétaipar fejlesztéséhez szovjet, kínai és iráni mérnökök is hozzájárulhattak. Iránnal a fegyvergyártási egyezmény kölcsönösséget feltételez, észak-koreai mérnökök dolgozhatnak az iráni rakétagyárakban és talán az iráni atomprogramban is. 

Paradox helyzet: elvben az észak-koreai ballisztikus rakéták Magyarországot is fenyegethetik. Ez legalábbis a régiónk fölé ballisztikus rakéták elleni védőernyőt borító amerikai-NATO rendszer, az Aegis Ashore megteremtésének az egyik szempontja.

Az erre vonatkozó NATO-dokumentumok két potenciális ellenfelet azonosítottak, Iránt és Észak-Koreát.

Az esetleges, de alig valószínű iráni rakétacsapás ellen térségünket a romániai Deveseluba telepített, 2016 óta működőképes rakétavédelmi rendszer védi. Az észak-koreai rakéták ellen (amelyek megjelenése Európa felett talán még valószínűtlenebb, mint az irániaké) pedig a deveselui bázis ikertestvére, a lengyelországi Redzikowoban létesítendő rakétaelhárító bázis vállalná fel.

De a támaszpont létesítése körül finanszírozási gondok merültek fel. Redzikowo még épülőben van, berendezéseinek használatba vételének időpontja egyelőre bizonytalan.

Még kevésbé jelent fenyegetést térségünkre a hatalmas, csaknem egymilliós észak-koreai hadsereg, amelynek fegyverzete, összetétele kifejezetten a támadásra, s nem a védelemre szolgál (nagyszámú tankja, hadihajója, lövege van). Több mint 6000 harckocsival rendelkezik, csaknem ugyanannyival, mint amennyi az Egyesült Államoknak van. Az Orosz Föderáció (12.950 tank) és az USA (6.290 tank) után Észak-Korea a világon a harmadik legnagyobb harckocsi-hatalom.

Más kérdés az észak-koreai tankok minősége és típusa, nagy részük az 50-es 60-as évek technikai színvonalát képviseli.

Viszont nagyon sok tüzérségi eszközük, messze hordó ágyújuk van, amelyek egy része elérheti a két Koreát elválasztó demarkációs vonaltól mindössze 40 kilométerre lévő dél-koreai fővárost, Szöult. Légi erejük számban-minőségben viszont messze lemarad Dél Koreától. A globalfirepower.com szájt adatai szerint 949 katonai repülőgépük van, szemben Dél Korea 1649 gépével.

Az észak-koreai atomfegyver-potenciál leszerelésére 2018-ban, 2019-ben indított amerikai-észak koreai csúcsszintű tárgyalások kudarcot vallottak.

Így érvényben maradnak az Észak-Korea elleni amerikai gazdasági szankciók. Ám Phenjan legfőbb patrónusának, Kínának magának is elég baja van az amerikaiakkal. Pekingnek nem érdeke, hogy ismét fellángoljon a háború a Koreai félszigeten, ezért szigorú felügyelet alá vonja Phenjant. Amely nem tehet olyat, ami Kínának nem tetszene – ez egyfajta értelemben stabilizálja a régió helyzetét. Amelyet a Dél-Korea - Japán, Kína - Japán – és mindenek előtt az USA – Kína közti katonai feszültség jellemez.