Élelmiszerhiányhoz és munkanélküliséghez vezethet, ha korlátozzuk az európai mezőgazdaság kibocsátását

Ha nem tesszük Európában, megtermelik máshol

Napjainkban szinte minden iparágban egyre nagyobb teret kap a fenntarthatóság kérdése, az energiatermelésben éppúgy, mint a mezőgazdaságban. Azonban míg az energiaszektorban látványos eredményeket lehet elérni, addig a mezőgazdaságban jóval korlátozottabbak a lehetőségek.

Ha tehéntejet akarunk inni, akkor annak az előállításának van egy olyan károsanyagkibocsátása, amit legjobb esetben is csak minimálisan lehet csökkenteni – fogalmazott Pesti Csaba, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) igazgatója, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Agrárjövő és klímaváltozás című vitaestjén.

A mezőgazdaságnak vannak káros hatásai, ilyenek az ammónia kibocsátás, a biodiverzitás csökkentése, a vizek szennyezése, az üvegházhatású gázok kibocsátás. Ez utóbbiakból a globális kibocsátás olyan 25 százalékáért felel az agrárium, beleértve a szállítást, a logisztikai láncokat és az élelmiszeripart is -ismertette.

Az energiaszektorhoz, vagy az iparhoz nem mérhető tehát a mezőgazdaság klímára gyakorolt hatása, de semmiképp sem elhanyagolható – tette hozzá.

Kiemelte, hogy vannak olyan technológiák, amikkel fenntarthatóbbá lehet tenni a mezőgazdaságot, ezeket kell támogatni. Példaként említette, hogy számos olyan agrotechnikai elem van a növénytermesztés során, amivel lehet csökkenteni a károsanyagkibocsátást: kevesebb, vagy jobban időzítetten felhasznált nitrogén alapú műtrágya felhasználásával mérsékelhető a felesleges ammónia kibocsátás, vagy növelhető egy ültetvény karbonmegkötő képessége és biodiverzitása, ha fólia helyett a növénytermesztés során takarónövények alkalmazásával fedjük el a talajt. Az ilyen jellegű technikák alkalmazásának a térnyerését javíthat a mezőgazdaság fenntarthatóságán – hangsúlyozta.

Azokkal az elképzelésekkel nem ért egyet, hogy épp Európában kellene az agrárium egyes szektorainak például a húságazatnak a termelését korlátozni.

Ha Európában nem termelnénk meg a húst, vagy tejet, akkor megtermelnék máshol, például Dél-Amerikában. Ráadásul nagyobb károsanyag kibocsátással. Az európai mezőgazdaság működik az egyik legalacsonyabb károsanyagkibocsátással – vélekedett.

Az állattenyésztés kapcsán egyébként gyakran felvetik negatívumként, hogy a mezőgazdasági területek 70 százalékát takarmány termesztésre használják azonban az állattenyésztés során használt földterületek nagyrésze szántóföldi művelésre alkalmatlan gyeplegelő. A valódi szántóföldeknek csupán 1/3-át használják takarmány termesztésre - fogalmazott.

Kiemelte, hogy a mezőgazdaságban egyébként nem csak a kibocsátásokról, hanem az alkalmazkodó képességről is beszélni kell. Nő a szélsőséges időjárású napok gyakorisága, az extenzív rendszerek pedig kevésbé kitettek, mint a nagyon intenzív termelési rendszerek. Ha például a növénytermesztés során tájfajtákat, többféle fajtát használunk, az kevésbé kitett a szélsőséges időjárási viszonyoknak, betegségeknek. Egy év alatt az ilyen gazdálkodási módszernek lehet kisebb a hozama, de hosszabb például 10 éves időintervallumban már kijöhet az előnye az extenzív gazdálkodásnak – húzta alá.

Kulturális szemléletváltásra van szükség a változáshoz

A termőterületek termőképességes sem végtelen – hangsúlyozta Hetényi Csaba, műhús startupper, a Plantcraft társalapítója.  A világ húsfogyasztása eközben megduplázódott az elmúlt évtizedekben és ez óriási takarmányigényt generál, ami miatt a termőterületek jelentős részét állati takarmány termesztésére kell használni. Ha ezt sikerülne visszaszorítani, azzal mérsékelni lehetne a károsanyagkibocsátást és óriási földterületeket lehetne emberi fogyasztásra szánt növények termelésére átállítani – tette hozzá.  Kiemelte, hogy ő nem a rovaralapú, hanem a növényi alapú táplálkozásban látja a jövőt. A változás viszont véleménye szerint nem annyira technológiai kérdés, sokkal inkább a társadalmi kulturális szemléletváltásra van szükség.

Vannak azonban pozitív folyamatok – tette hozzá. A nagyvállalatok hozzáállásán ugyan nem lehet változtatni, de a fogyasztók tudatosságán igen. Itthon az emberek pár éve még egyáltalán nem voltak olyan tudatosak mint ma, de napjainkra főleg a nagyvárosokban a fiatalok sokkal tudatosabbak lettek – fogalmazott.

A jövőre nézve jelentős potenciált lát a vertikális farmokban. Mivel a vertikális farmok földterület igénye minimális lehet ezért nagyon támogatja ezeknek a technológiáknak a terjedését. Habár gyakran felmerül a az ökológiai gazdálkodás is a fenntarthatóság kapcsán azonban a biogazdálkodás esetében problémásnak véli, hogy az jóval nagyobb területigénnyel bír, mint a hagyományos gazdálkodás. Nem egyértelmű a képlet, még a környezetvédők között is sok az ellentét ezen a téren - fogalmazott. Nem támogatja azonban minden esetben az intenzifikációt. Példaként a tojás ágazatot hozta fel. Hogy valami olcsóbb legyen annak ára van – vélekedett. A ketreces tartás esetében például az alacsonyabb költségeknek az az ára, hogy embertelen körülmények között tartják a tyúkokat. Ez azonban egy etikai és nem fenntarthatósági probléma – húzta alá.

Lokális feldolgozó üzemekre van szükség

Kínában a húsfogyasztás az elmúlt évtizedekben két és félszeresére nőtt. A fejlődő társadalmakban egyre inkább keresik a fogyasztók a hús és tejtermékeket. Ezt a problémát kell kezelni – hangsúlyozta a vita során Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum (AMC) ügyvezető igazgatója.

Kiemelte, hogy Pesti Csabához hasonlóan nem ért vele egyet, hogy korlátozni kéne az európai mezőgazdaság hús, vagy tejipari kibocsátását.

Európa a világ élelmiszer kibocsátásának a legnagyobb szereplője – húzta alá. Ha Európa korlátozná a kibocsátását annak katasztrofális következményei lennének. Globálisan robbanásszerű árfelhajtó erőként hatna és Európában falvak, komplett régiók néptelenednének el, munka nélküliség, és élelmiszer hiány uralná a piacokat - fogalmazott.

Véleménye szerint egyébként lehet komoly változásokat elérni a mezőgazdaság fenntarthatósága terén. Évek óta, miközben javult a termelékenység, 30 százalékkal csökkent az állattenyésztés üvegházhatású gáz kibocsátása - ismertette. A helyes megoldás, hogy intezifikáljuk a mezőgazdaságot és használjuk az új innovatív technológiákat - mondta.

Az intenzifikáció metódusainál vannak olyan technikák amikkel komoly hatékonyság javulást lehet elérni – tette hozzá. A precíziós megoldásokkal drasztikusan lehet például csökkenteni a károsanyag kibocsátást, valamint sokkal célzottabban lehet használni a növényvédőszereket, műtrágyákat – hangsúlyozta.

A hosszú logisztikai láncok csökkentésével (szántóföldtől az asztalig) szintén drasztikusan lehet csökkenteni az üvegházhatásúgáz kibocsátást. Ha messziről szállítjuk az élelmiszereket, annak óriási a karbonlábnyoma, így le kell rövidíteni az ellátási láncokat - vélekedett. A magyar élelmiszeripar kapcsán megjegyezte, hogy hazánkban hiányoznak a lokális feldolgozó üzemek, például a cukorgyárak. Mivel egyedül Kaposváron van cukorgyár, így a jó termesztési adottságokkal bíró hajdúságból oda, a Dunántúlra kell átszállítani a cukorrépát, mert bezárt Kabán a cukorgyár. Ha ez nem így lenne, azzal jelentősen csökkenthető lenne az ágazat karbonlábnyoma – fogalmazott.

Ha csak fenntarthatósági szempontokat veszünk figyelembe, akkor az állattenyésztésben, tej-tojás üzletágban is az intenzifikáció jelentheti a megoldást – húzta alá. A baromfiágazatban, az említett ketreces tartásnak például kisebb a károsanyag kibocsátása, mint a szabadtartásnak – tette hozzá.