Emlékszik még? - 40 éve ez volt a kínai-vietnámi háború

Peking 1979 februárjában legalább öt hadtestnyi katonai erővel támadt jóval kisebb és gyengébb déli szomszédjára, hogy „megleckéztesse”, mert Hanoi katonai segítséget nyújtott a népirtó kambodzsai Pol-Pot rezsim megdöntéséhez. A Vörös Khmer, a polpotisták csapatai betörtek Vietnamba is, és megöltek mintegy 30.000 vietnamit. 1978 végén vietnami segítséggel megdöntötték Pol Pot népírtó kommunista falanszter-rezsimjét. A Nyugat akkori kétarcú politikáját tanúsítja, hogy az ENSZ-ben még évekig a Pol Pot rezsim képviselője bitorolta Kambodzsa székét.

Noha a vietnami-kínai háború aktív szakasza kevesebb, mint egy hónapon belül lezárult, a kínai csapatokat visszavonták a határok mögé, az összecsapások fennmaradtak. Mai fogalmakkal alacsony intenzitású konfliktus alakult ki a határon, amely egészen az 1990-es évek elejéig tartott. Kína tüzérséggel, nehézgéppuskákkal lőtte a határmenti vietnami településeket, mezőgazdasági területeket, amire a vietnamiak ugyanígy válaszoltak.

Az 1979-es háború intenzív szakaszában legalább hatvanezer kínai vesztette életét, vagy sebesült meg. Vietnami oldalon a veszteségek kisebbek voltak, de annál nagyobb anyagi kár keletkezett.

És a kínai csapás egy elcsigázott Vietnamot ért. Az amerikaiak és déli szövetségeseik ellen vívott legalább egy évtizedes háborúban Vietnam hatalmas, milliós emberveszteségeket szenvedett. A ledobott amerikai bombák pusztító ereje meghaladta a teljes második világháborús bombázásokét. Nemcsak az észak-vietnami városok, hanem gyakorlatilag valamennyi híd, fontosabb útvonal, gyár, erőmű súlyos károkat szenvedtek. Ehhez az értelmetlen pusztításhoz jött az 1979-es háború, amelyben az északi határ mintegy 30 kilométeres övezetében a visszavonuló kínai csapatok letarolták gyakorlatilag az összes települést, utakat, vasútvonalakat – azokat is, amelyeket az amerikaiak megkíméltek.

Négy évtized alatt gyökeresen megváltoztak Délkelet-Ázsia, a régió, a világ erőviszonyai. 1979-ben Kína a bizonytalanság, az átmenet korszakát élte. A maoista szélsőségek időszakának lezárásával, a szürke eminenciás reformember, Teng Hsziao-ping vezetésével kereste az utat. Vietnammal a viszony elhidegült, az 1979-es kínai támadás előtt hetekkel Teng Hsziao-ping történelmi utazáson járt az Egyesült Államokban. Hogy a Jimmy Carter amerikai elnökkel folytatott tárgyalásokon szó volt-e a küszöbönálló Vietnam elleni támadásról, nem tudjuk.

Kína viszonya a Szovjetunióval már az amerikaiak elleni vietnami háború utolsó szakaszában, a hetvenes évek elején hűvösebbé vált. 1979-ben, amikor Carter és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár aláírta a SALT-2 stratégiai fegyverzetkorlátozási megállapodást, Kína gyanakodni kezdett, ellene irányuló szovjet-amerikai alkut sejtett – ezért is indulhatott el 1979. január végén békülni Washingtonba.

Ahogy az 1979. februári kínai támadás elindult Vietnam ellen, a Szovjetunió katonai nyomást gyakorolt Kínára, hogy tehermentesítse Vietnamot. Egy légideszant elithadosztályt telepített Mongóliába, másfél órányi repülőútra Pekingtől, csapatokat vont össze a kínai-szovjet határ mentén és mintegy 30 hadihajóval védőblokádot vont Haiphong, Vietnam legfontosabb kikötője köré.

Jimmy Carter Amerikája sebeit nyalogatta és mélyen ellenséges volt Vietnammal szemben, amely a múlt század hetvenes évek közepén megszégyenítő, vereséggel felérő kivonulásra késztette az amerikai hadsereget. Az USA 58 ezer katonát vesztett Vietnamban, otthon a háborúellenes mozgalmak, a hippik, a virággyerekek, Woodstock (1969) megváltoztatták Amerikát.

Ma Kína, a képlet legfontosabb szereplője, készül a többpólusú világban betöltendő meghatározó szerepére. Rendezni szeretné a dél-kínai tengeren a szigetek kérdését Vietnammal. Noha a kínai hadsereg létszámban a vietnaminak több mint négyszerese, de ha hozzászámítjuk Vietnam mintegy hárommillió, nagyrészt harcedzett, tapasztal tisztek vezette tartalékos állományát, a hadra fogható vietnami erők létszámban felülmúlják a kínaiakét.

Azaz Vietnam komoly katonai tényező ma is. Ezt Washingtonban is felmérték és ez lehetett a kulcsa a drámai javulást mutató amerikai-vietnami viszonynak.

Világunkat ma jelentős mértékben az amerikai-kínai katonai-gazdasági-politikai szembenállás határozza meg. Washington nem adná fel a hidegháború vége óta őrzött domináns pozícióját, Peking pedig az eljövendő, több pólusú világrend trónkövetelőjeként lép fel.

Ebben a helyzetben Vietnam fontos – egyelőre hallgatólagos – szövetséges posztot foglal el az amerikai tervekben, délről katonai ellennyomást gyakorolhatva Pekingre. Már Obama elnök is erőteljesen hangsúlyozta Vietnam, mint partner-szövetséges szerepének fontosságát, amit Trump elnök teljes mértékben átvett és folytatott.

Oroszországgal fennmaradt a szovjet időszakot jellemző jó viszony, ami ma elsősorban a vietnami fegyverimportot határozza meg.

Hanoi vásárolt a legmodernebb orosz fegyverekből, így például Su-30MK2-es többcélú vadászgépeket vett.

Haditengerészeti beszerzései – amelyek a fegyverzetvásárlásra szánt összeg csaknem a felét tették ki – is nagyrészt Oroszországból származnak. Hat Varsavianka-mintájú (Projekt 636), a szíriai háborúban jól vizsgázott cirkálórakéták, a Kalibrok (3M54) indítására alkalmas tengeralattjárót vásárolt, emellett négy legkorszerűbb Gepard osztályú (Projekt 11661) orosz fregattot rendelt. Ebből kettő hadrendben áll, a másik kettő megépítésében Vietnam is részt vesz. A fregattok szintén felszerelhetők tengeri-szárazföldi célpontok ellen indítható Kalibr cirkálórakétákkal.

Ma Vietnam két meghatározóan fontos gazdasági partnere az első helyen szereplő Kína, amelyet az Egyesült Államok követ.

Kínai vállalatok százai telepítették át termelésük egy részét Vietnamba, amelynek kiváló munkaereje lényegesen olcsóbb a kínainál. Vietnam egy főre jutó GDP-je 2017-ben a CIA Factbook szerint 6.900 dollárt ért el, Kínáé 16.700 dollár volt. Míg a kínai gazdaság növekedési tempója lassul, addig Vietnamé gyorsul. Tavaly a vietnami gazdaság (GDP) növekedési üteme 7.1 százalékot ért el, meghaladva Kínáét (6.6 százalék).

Vietnam a jelen időszakban kivitel-orientált gazdaságpolitikát folytat, az utóbbi öt esztendőben az export évi 13.5 százalékkal bővült, olvasható az amerikai presztizsegyetem, a MIT kiadványában. Vietnam legnagyobb felvevőpiacai: az Egyesült Államok (2017 – 46.2 milliárd dollár), Kína (2017 – 39.9 milliárd dollár) és Japán (2017 – 18.1 milliárd dollár). Ami kiváltképpen figyelemre méltó, az a korszerű export-szerkezet. Tavalyelőtt a kivitel legnagyobb tételeit a rádió-telekommunikációs berendezések (30.7 milliárd dollár, az összes export 14%-a), a mobiltelefonok (14.9 milliárd dollár – 6.8%) és az integrált áramkörök (14.6 milliárd dollár – 6.6%) adták.

Vietnam importja hasonlóan dinamikusan bővült, évi növekedési átlaga elérte a 14.4 százalékot. Az import forrásai 2017-ben: Kína (70.6 milliárd dollár, az összes 35%-a), Dél-Korea (47.7 milliárd dollár – 23%) és Japán (13.1 milliárd dollár – 6.4%)