Erdogan szárnya alá vette Ukrajnát: komoly oka van rá

Több szempontból is különösnem tűnt az ukrán elnök törökországi útja. Egyrészt Zelenszkijnek biztosnak kellett lennie abban, hogy nincs veszélyben, a török biztonsági szolgálatok meg akarják és tudják védeni bármilyen orosz merénylettől, provokációtól.

Másrészt valami értelme is kellett, hogy legyen az útnak: az ukrán elnöknek eredményeket kell elérnie minden útján, miközben országa élet-halál háborút vív a megszálló oroszok ellen.

A két ősellenség egymásnak adja a kilincset

Ez azonban csak az érem egyik oldala: mik lehetnek Törökország indítékai az Ukrajnával fenntartott jó kapcsolatban, sőt, az ország katonai támogatásában?

A két elnök eleve abban a hajógyárban találkozott Isztanbulban, ahol két hadihajót építenek a törökök Ukrajnának. Ráadásul a találkozó úgy zajlik, hogy a tervek szerint formális újraválasztása után Putyin orosz elnök is ellátogat Törökországba.

Ekkor felmerülnek ugyanazok a dilemmák, csak a másik oldalról: meg tudják-e védeni Putyint egy esetleges merénylet kísérlettől, vagy bármilyen egyéb kellemetlenségtől?

Végülis mégiscsak egy Nato-tagállamba látogat, vagyis az ellenséges szövetség egy országába, ráadásul a Hágai Nemzetközi Bíróság kiadatái parancsa is érvényben van ellene, és sosem tudhatja, ki, mikor él ezzel a lehetőséggel.

Nos, az, hogy a két háborúban álló ország vezetője elmegy ugyanarra a helyre kis időeltéréssel, jelent valamit. Egyrész a török elnök szereti saját és országa szerepét jócskán megnövelni tényleges súlyához képest, és most esetleg béketeremtőként tetszeleghet.Mindezt úgy, hogy támogatja Ukrajnát, sőt, a leghatározottabban kiáll területi egysége mellett, ami Putyinnak már elegendő ok lenne, hogy ne álljon szóba vele.

Útjaik értelme

Zelenszkij útját önmagában érthetővé teszi, ha kap két hajót, hisz Ukrajnának jelenleg nincs hadiflottája a Fekete-tengeren, viszont Oroszországét meglehetősen sikeresen ritkítja drónjaival: nagyjából 30 százalékát megsemmisítette.

Oroszország ugyanakkor nem tud máshonnan hajókat hozni, miután Törökország lezárta a Boszporuszt a hadihajók előtt a háború első napján.

Nem zárható ki, hogy a két háborús fél valamilyen béketapogatózást is megkísérel a török elnökön keresztül, tekintettel arra, hogy mindketten elég szorongatott helyzetben, gyakorlatialag patthelyzetben vannak két év háború után. Hogy mire jutnának, ki miből engedne, azt még elképzelni sem lehet az eddigi nyilatkozatok alapján. Viszont ami érdekes, hogy Törökországnak nagyon nem mindegy, milyen megoldás születik.

Veszélyes precedens

Nem véletlen, hogy a törökök folyamatosan Ukrajna területi integritását emlegetik. Törökországnak ugyanis van egy hatalmas kurd kisebbsége, amely az ország viszonylag jelentős délkeleti hányadán többséget alkot, így ugyanazon az elven jogot formálhat az elszakadásra, ahogy ezt a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok tették már 2014-ben.

Ha Ukrajna jelentős területek átadásába egyezik bele Oroszország részére, ez precedenst jelenhethet világszerte, de épp Törökország az, amely talán a legjobban tart ettől.

A kurdok hazátlan nép, négy jelenlegi ország területén, melyek közül az irakiak viszonylagos önállóságot képeznek, és a szíriaiak is jórészt kikerültek a szír kormány uralma alól. Irán a saját kurd kisebbségével vaskézzel bánik, miközben a legnagyobb kurd népcsoport Törökországban él, és időről időre fellobbannak a függetlenségi törekvések.

Nem támogathatja a területrablást, Putyin mégis tárgyal vele

Erdogan így nincs könnyű helyzetben,

de a kurd kérdés miatt Ukrajnát kell támogatnia, és egységéért kell fellépnie,

még ha ez nem is reális célkitűzés egy, a jelenlegi helyzetben kötendő béke esetén. Ezzel nyilván Putyin is tisztában van, hogy ő mit akar elérni, az ennek ismeretében még rejtélyesebb kérdés. Számára lehet, hogy pusztán arra is elegendő az út, hogy népének megmutassa: valaki csak szóba áll vele Kínán, Iránon és Észak-Koreán kívül is.