Van egy olyan arca a fővárosnak és az agglomerációnak, amely a pusztuló ipartelepeket, katonai objektumokat, elhagyott egészségügyi- illetve kulturális intézményeket rejti. Ott, ahol egykor hajókat gyártottak, elmebetegeket ápoltak, vagy ikonikus tévéműsorokat forgattak illetve kereskedtek, ma néma csend honol, amelyet csak a kitört ajtókon, ablakokon átfújó szél sivítása tör meg. Így veszi vissza a természet azt, amely egykor az övé volt.
Sokan nem gondolják, hogy mennyi épület és telek tátong romosan Budapesten és az agglomerációban. Kísérletek ugyan vannak – pontosabban lennének – a hasznosításukra, ám ez sokszor akadályba ütközik: elmaradt olimpia, bonyolult tulajdonviszonyok, műemlékvédelmi jogi útvesztők sokasága nehezíti a megújulást. Már ha akad vevő ezekre a több ezer négyzetméteres, enyészeté lett egykori egészségügyi és honvédelmi intézményekre, ipartelepekre.
Nem csoda, hogy egyre több olyan csoport alakul a közösségi oldalon, amelynek tagjai az elhagyott épületeket keresik fel és osztják meg a látogatási tapasztalataikat. Van miből válogatni és nem kell messzire menni a katasztrofaturistáknak, fotósoknak, filmeseknek. És sajnos a hajléktalanoknak, drogosoknak sem.
A Facebook-beszámolók szerint sok helyen nemhogy kerítés nincs, de az őrök is „megvehetők”. Minél nehezebb a bejutás, minél döbbenetesebb a fénykép, annál nagyobb a közösségi siker.
Sétánkat érdemes Belváros-Lipótvárosban kezdeni. A banknegyed közepén a Szabadság téren évek óta üresen tátong az eklektikus-szecessziós stílusban 1905-ben épült Alpári Ignác által tervezett Áru-és Értéktőzsde palota.
Boldog békeidők: Európa egyik legnagyobb épülete volt a tőzsdepalota
Amikor 1948-ban megszűnt a tőzsde, a Lenin Intézet működött az épületben, majd a Technika Háza, 1955-től pedig a Magyar Televízió kezdett megtelepedni. Az első adást 1957. május 1-jén sugározták, de a teljes épületet csupán 1969-re vették birtokba. Ezzel párhuzamosan megindult ez eredeti belső totális átalakítása, sokak szerint tönkretétele. A tőzsdetermekből stúdiók lettek, egyedül a központi lépcsőház maradt meg az eredeti formájában.
A köztudatban még ma is „tévészékházként" emlegetett palota bő egy évtizede lakatlan, de monumentális összhatását most is őrzi.
A pénztelenségből eredő sufniszerű toldozgatás szinte egyetlen pozitív hozadéka az lehet az Építészfórum szakértői szerint, hogy sok helyen a falakra aggatott burkolóanyagok alatt ott rejlenek az eredeti kiképzések, ornamentikák.
A Híradó egykori szerkesztőségi szobája azaz a "newsroom" (Fotók: Facebook- Bálint Ildikó)
A szinteket egybenyitva a házon belül szinte egy teljesen új épületet hoztak létre, ebben hozták létre a sokáig korszerűnek számító nagystúdiót, amelyben tévéjátékokat, vagy közönség előtt felvett műsorokat forgattak. Ehhez társultak az olyan, a közszolgálati televíziózásban mára már teljesen feledésbe merült funkciók, mint a jelmez- és díszletkészítő műhelyek, raktárak, próbaszobák, zenei stúdiók, szinkronstúdiók.
A televízió székháza 1999-ben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. kezébe került, majd számos sikertelen pályázat után 2006-ban adták el a kanadai Tippin Corporationnek, azzal a céllal, hogy az MTV új székházak kaphasson.
Az ÁPV Rt. részére a kanadai vásárló 4,6 milliárd forintot fizetett az épületért, amit az MTV további bő három éven keresztül bérelt vissza, mire 2009-ben valóban elkészült az új óbudai székház. Ugyan a Tippin Corporation és a projekt vezetőtervezője Michael Tippin komoly háttérmunkával, alapos kutatással, a műemléki adottságokat figyelembe vevő reprezentatív luxus-irodaház tervével állt elő, amire 2010-ben építési engedélyt is kapott, az első kapavágás azonban nem történt meg.
Az ikonikus páternoszter és az eldobott kenyérszelet
Az MTV 2009-es kiköltözés óta a Szabadság téri 49 ezer négyzetméteres Tőzsdepalota állapota egyre romlik, noha a befektető több átadási dátumot emlegetett. Eddig nem történt semmi.
Honvédelem
Szintén a Szabadság térrel kapcsolatos érdekesség, hogy a tér közepén létesített mélygarázs alatt kanyarodik a kettes metró a Duna irányába. Itt ágazik el a kihúzóvágány, mely csatlakozik a 3-as metróhoz.
Alatta helyezkedik el 45 méter mélységben a Rákosi-bunker maradványa, amelynek bejárata a Steindl Imre utca 12. udvarában található.
A bunkert a kettes metróval egyidőben kezdték építeni 1952-ben, majd 1963-ban fejezték be.
Hivatalos nevén, az F4-objektum gépháza (Fotó: Facebook-Pataki Tamás)
A metróhoz való csatlakozása 1966-ban készült el, a bejáratául szolgáló betontornyot csupán 2012-ben bontották el.
A légszűrő mellett ezrek mennek el naponta úgy, hogy nem is sejtik, mit rejt a mély
Akkora légszűrő berendezést építettek be, amely óránként 4000 köbméter tiszta levegőt állított volna elő. Nyoma ma is látszik.
(Fotó: Facebook-Kurfust Ferenc Viktor)
Amikor a BKV 1981-ben átvette az építményt, csak asztalokat és székeket találtak, ágyakat nem. Ezeket elhordták, a City alatt meghúzódó ingatlan azóta üres és kihasználatlan.
Szintén a honvédelemmel kapcsolatos, hogy Kerepes és Gödöllő között egy erdei eldugott területen tátong az 1978-1997 között működő egykori légvédelmi rakétabázis.
A hegytetőn lévő 15 hektáros területet a természet igyekszik visszahódítani.
Fákkal, bokrokkal, cserjékkel benőtt, összedőlés előtt álló objektum (Fotó: Facebook - Kovács Tamás)
A különféle rendeltetésű parancsnoki, legénységi épületek, rakétaindító állomások, felderítő lokátor állások, rakétatárolók, műhelyek, bunkerek nagy része tönkrement.
Az itt lévő rakétákból, szállítókocsikból, lokátorokból, indítóállomásokból több is Szolnokra, a Reptárba került.
Művészet
Végre rendeződik az évtizedek óta üresen tátongó, a Magyar Állami Operaházzal szemben álló, egykori Balettintézet, azaz a Drechsler-palota sorsa.
A műemlékvédelem alatt álló bérház az Iparművészeti Múzeumot is közösen jegyző építészpáros, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján épült. Az 1886-ban elkészült épület tervei hiányosan maradtak fent és a lechneri örökség nagy része is rongálódott, ez nehezítette a rekonstrukciós terveket készítő iroda munkáját. Végül a katari tulajdonossal megegyeztek, hogy az épületben 162 szobás luxushotel nyílik W Budapest néven, a Mariotthoz tartozó W Hotels Worldwide tagjaként.
(Fotók: Facebook-Pataki Tamás)
Az eredeti struktúra szerint lakó- és vendéglátóegységek kapnak helyet az épületben: az Andrássy út felé vendéglátó tér nyílik, míg az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról a szálloda különböző funkciókat ellátó egységeibe vezet majd út. A földszinten a szálloda fogadóhelyiségei és a kiszolgáló funkciók kapnak helyet.
Egészségügy
Most még rettenetes állapotban van a II. kerületben a Tárogató úton lévő, volt Budagyöngye kórház. A helyzet azonban itt sem reménytelen.
Az ingatlan az 1920-as években épült. A Szépilona és Kurucles városrészben található épület Klebelsberg-kastély néven az 1950-es évekig apácazárdaként, nővérképzőként funkcionált. Majd az államosítás során kisajátították, 1956-tól Gyermek és tüdőgyógyintézet és iskola volt, végül tüdőgyógyintézetként működött. Folyamatosan bővítették, 1985-ben önálló egészségügyi intézmény lett.
A Budagyöngye ugyanabban az évben 2007-ben zárt be, mint az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI). Ekkor a kórházat kiürítették és a felszereléseket a Szent Rókus Kórházba – Európa egyik legrégebbi kórháza – vitték, és csak az üres falakat hagyták hátra.
Ennyi maradt a Budagyöngye intézményből, ám van remény a megújulásra (Fotó: Facebook-Lukácsi Attila)
A Budagyöngye előnye az OPNI-val szemben, hogy nem egy közel 150 éves épületről van szó, noha mindkettő műemlékvédelem alatt áll. Az őrzésnek köszönhetően az intézmény főépülete meglepően jó állapotban van.
Az ősfás telken lévő, hat tömbből álló ingatlankomplexum értéke 4 évvel ezelőtti adatok szerint 900 millió forint volt. Mára 1,5 milliárdot érhet a szakértők becslése szerint. Jó hír, hogy 409 millió forintból Egyházi Egészségügyi Oktatási Központot hoz létre a kormány – olvasható az áprilisi Magyar Közlönyben. Az intézmény fenntartója és használója a Szeged-Csanádi Egyházmegye lesz.
A volt OPNI épülete nem ilyen szerencsés. A lipótmezőn álló Magyar Királyi Tébolyda néven 1868-ban épített szecessziós épület mára rettenetes állapotba került. Bezárását botrányok kísérték.
Az intézmény 2007-ig működött, mint az ország első számú pszichiátriai központja. A közhiedelemmel ellentétben a névadó nem Lipót császár volt, a telek eredetileg Göbl Lipót tulajdona volt, így róla kapta a Leopoldfeld, azaz Lipótmező nevet.
Eszközök, berendezések senkinek nem hiányoznak (Fotó: Facebook: Olajos Éva)
A komplexumot úgy alakították ki, hogy az ápoltak szobái és kórtermek mellett az orvosok és a személyzet is itt lakhasson. Területre alig kisebb a Parlamentnél és hatalmas, 50 holdas parkos erdő övezi.
Állaga folyamatosan romlik. Ugyan tervek voltak, hogy szálloda vagy szanatórium lesz belőle, de erre nem került sor.
Az egykori mentőautó sem kellett senkinek, egyedül a vandálok dekorálták
Az OPNI – 139 évvel az átadása után – fejezte be működését, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentésében azt állapította meg, hogy az erre vonatkozó döntés szakmailag előkészítetlen és célszerűtlen volt.
Az ÁSZ arra a következtetésre jutott, hogy a pszichiátriai ellátás feltételei 2006 és 2010 között kedvezőtlenül változtak, többek között az OPNI bezárásnak következményeként. A körülbelül nyolc-tíz milliárd forintra becsült, Magyarország második legnagyobb épülete és területe sokadik éve funkció nélkül, üresen áll. Szétszórva betegkartonok, iratok, akták a parkban.
Egészségügyi létesítmény megszüntetése aligha kavart akkora vitát, mint az OPNI 2007-es bezárása. Ekkor szélnek eresztettek minden beteget, orvost, ápolót. Tették ezt szinte az összes érintett szakmai szervezet tiltakozása ellenére.
Az intézkedést elítélte és elégtelennek nevezte az ÁSZ-on kívül az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, de még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is.
Sok beteg terápiás céllal festett. Munkájukból ennyi maradt (Fotó: Facebook-Pataki Tamás)
Családi házként, kétmilliárd forintért kínálják az egykori lipótmezei elmegyógyintézet 25 szobás, 25 fürdőszobás mellék-műemléképületét, a Sándor-villát. Az ingatlan 1957-ben az OPNI tulajdonába került, kerti lakjában pedig Kodály Zoltán töltötte utolsó éveit. Érdekesség, hogy egyik melléképületében újáépítettek egy 89 négyzetméteres kétszintes lakást 2018-ban, a fő falakhoz és a figyelmet felkeltő mennyezethez azonban nem nyúltak a tulajdonosok.
Eladó villa: "II. kerület Lipótmezőn zöld környezetben, szép kilátással eladó egy 1912-ben épült, különleges megjelenésű,
szecessziós stílusú romantikus kastély, amely 4300 nm-es telken helyezkedik el"
Szintén elhagyottan áll Zugliget egyik kis utcájában az egykori Preisich Pszichiátriai Szanatórium, amely a múlt század elején épült a Tündérhegy oldalában.
A háború után a villát az ÁVH államosította, ami egészen 1958-ig működött az épületben, ezután ismét egészségügyi funkciót kapott az ingatlan: TBC-s és elmebetegeket kezeltek itt. Ez is az OPNI-része lett 1994-ben.
(Fotó: Facebook-Pozsgai Krisztina)
Az intézet megszűnése után a Szent István Kórház kihelyezett osztályaként működött a „tündérhegyi elmerészleg”, ám nem sokkal később bezárt. Hasznosítás azóta sincs, noha a magyar állam 2017-ben meghirdette eladásra. A XII. kerületi Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztályának egykori épülete kikiáltási áron, 509 millió forintért kelt el. Sajtóinformációk szerint ismét eladó.
(Fotó: Facebook: Végh Mónika)
A képeket nézve nem csoda, hogy ezek az egykori pszichiátriai ingatlanok a katasztrófaturisták kedvenc zarándokhelyei. Napjainkban tilos bemenni, a tulajdonjogot gyakorló Nemzeti Vagyonkezelő a vandalizmust látván nem csoda, hogy megszüntette az engedélyek kiadását.
Szomorúságra ad okot a volt szovjet kórház épületegyüttese is.
A pestújhelyi kórház területén lévő ingatlanok az oroszok kivonulása után az enyészeté lettek, szecesszió, korai modern és a nyolcvanas évek építészete együtt pusztulnak a kerítés mögött.
Drogosok, vandálok, graffitisek találkozóhelye az egykori komplexum (Fotó: Facebook: Lukcsi Attila)
A bő héthektáros területen 1903-1904-ben adták át az első hét épületet (szanatórium, igazgatóság, kápolna, az ügyeletes orvosok villája), amelyeket Baumgarten Sándor és Herczeg Zsigmond terveztek. Ez az épületegyüttes 1912-ben a Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár és az Országos Pénztár tulajdonába került. Az új tulajdonosok az intézményt 280 ágyas munkáskórházzá alakították át – derül ki a Fővárosi Blog beszámolójából.
Beazonosíthatatlan helyszín - Lakóházban kinőtt fa (Fotó: BCO Urbex)
Az új tulajdonosok az intézményt 280 ágyas munkáskórházzá alakították át. Elsősorban a munkásokra, azaz az ipari, munkahelyi balesetek kezelésére szakosodtak - ez volt az egyetlen ilyen irányultságú kórház az akkori fővárosban. Az első világháború idején egyre több ágy lett a harcban megsérülteké. Pár évtizeddel később a jó felszereltségnek is betudható, hogy 1945-ben a Vörös Hadsereg kisajátotta az egész épületegyüttest.
A pestújhelyi terület volt a szovjet hadsereg budapesti poliklinikája. Így már az ő megrendelésükre, Moszkva utasítása szerint épült fel kilenc újabb épület.
Ezek zöme 600-700 négyzetméter közötti, előregyártott kórházpavilon volt, amelyek mellé lakóházat, nővérszállót, tiszti klubot, postát és egy kis szabadtéri színpadot is emeltek.
Katonai objektum volt, így nem csoda, hogy föld alatti folyosókat, bunkereket és egy légópincét is építettek.
Az oroszok még egy sertéshizlaldát is felhúztak az egyre inkább beépülő eklektikus területen.
Amikor 1991-ben a szovjet hadsereg az országot is elhagyta, túl drágának ítélt orvosi műszerekre a magyar állam nem tartott igényt, így azokat az oroszok hazaszállították. Az állam csupán az ingatlanegyüttest vette át akkor értéken, 1,6 milliárd forintért.
A terület 2005 óta műemléki jellegű védelem alatt áll, rajta 8 műemlék épülettel.
Ipartelep
Az újpesti öböl és az óbudai Hajógyári-szigeten áll, pontosabban állt egykor a Ganz Hajó- és Darugyár, amely a hazai hajógyártás központi helyszíneinek számított a huszadik században.
Több mint száz év hajógyártása köthető ide, két világháború, államosítás, összevonások, beolvasztások, átszervezések, végül bezárás lett a sorsa a népszigeti komplexumnak.
A gyárat 1907-ben alapította Laczkovits József és Mencsik János. Főként gőzkazánok építéséről vált ismertté. Majd 1949-ben államosították az üzemet és beolvasztották a Ganz Hajógyárba. Később a hajók helyett az úszódaruk építése is, főleg az új, 5 és 100 tonnás önjáró úszó forgódaruk iránt mutatkozott kereslet.
Ezek tervei a mai napig az elhagyott irodák padlóin hevernek. A második világháború után a Ganz Danubius építette a világ legtöbb úszódaruját egészen az 1990-es évekig, amikor leállt a hajógyártás Magyarországon. A Népszigeten található angyalföldi gyáregység utolsó neve Ganz Sziget Hajó- Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft. lett, ami 2014 óta folyamatosan pusztul.
(Fotó: Facebook-Nagy Edit)
A komplexum eladó, de vevő nincs. A talaj szennyezett, lakópark sem épülhet. Az hogy mi lesz az ipari műemlék sorsa, nem tudni.
A feljegyzések szerint az itteni gyárakban 81 tengeri áruszállító, 63 folyami személy-, 193 folyami vontató- és toló-, 30 speciális hajó, 57 uszály és lakóhajó, 145 úszódaru, 610 kikötői és szerelődaru készült el, mintegy 10 000 dolgozó munkájának eredményeként.
Rozsdatemető a Nagyvásártelep területe is. A problémát tetézi, nem mindegy mire hasznosítják a műemléki védelem alatt álló ingatlant.
A Ferencváros sokáig Budapest "élelmiszeripari negyede" volt, a messze földön híres malmoktól kezdve a Nagyvásárcsarnokon és a vágóhidakon át egészen az 1932-ben megnyitott Nagyvásártelepig.
(Fotó: Budapesturbex)
A harmincas évek modernista formáit magán viselő komplexum valóságos városközpont volt a háborúban: vendéglővel, postával, bankkal, vasúti és vámkirendeltséggel, hotelszobákkal, szolgálati lakásokkal. A vendéglő az alagsorban működött: söntésében, sárga és kék termeiben még az ostrom alatt sem állt meg az élet. Állítólag ez volt akkor az egyetlen nyitva tartó vendéglő Pesten.
A második világháború előtti zöldségkereskedelem központja az államosítás után a Zöldérté lett, majd a 80-as években a Skálához, később a Plushoz került, az pedig 2003-ban eladta a Gropius Rt.-nek.
Az egykori húsz vágányra, illetve az 1970-ig itt működő villamos szárnyvonalra ma már semmi sem emlékeztet. A 247 méter hosszú és 42 méter széles, vasbeton dongákból álló, a jókora csarnokban dolgozó kereskedők kiabálása sem visszhangzik. Csakúgy, mint a többi, üresen álló épületben is csend honol.
