Fürkészi, hol vannak a jó filmek? Segítünk a keresésben

127 óra

Egy amerikai hegymászóval esett meg, hogy egy szerencsétlen esés után egy sziklavájatban kötött ki. Miután a keze beszorult öt napig egyetlen lépést se tudott tenni. A hátborzongató esetet a Gettómilliomosért Oscar-díjat kapott Danny Boyle igyekezett valósághűen megidézni. Annyira, hogy elkérte az eredeti áldozattól azokat a videónaplókat, amelyeket magányában készített, mikor bent rekedt a kanyonban.Bár a főszereplő nem tud mozdulni és a film túlnyomó részében senkivel nem beszél, a filmnek egyetlen unalmas pillanata sincsen. Boyle kicsit a nézőt is próbára teszi, mert akarva akaratlan elgondolkodtat: mi mit tennénk hasonló helyzetben?

Ed Wood (1994)

Világhírű hadvezérekről, hősökről és művészekről már töménytelen mennyiségű film készült. Viszont érthető módon ritkán van, hogy egy alkotás alanya arról híres, hogy csapnivaló volt a szakmájában. Ez a mozi viszont épp egy ilyen figuráról szól. Hőse ugyanis a filmtörténet egyik legrosszabb rendezője.Ed Woodban az volt a különös, hogy miközben a tehetség szikrája se volt meg benne, elképesztő lelkesedéssel vetette bele magát a forgatásokba. A filmjei ócskák, viszont a személyiségében volt valami megkapó.

Túlzás nélkül lehet mondani, hogy Johnny Depp ebben a filmben élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Valósággal lubickol a szerepben.

Az utolsó párbaj

Miután megbecstelenítenek egy nemesasszonyt a középkori Franciaországban a férj párbajra hívja az erőszaktevőt.

A forgatókönyv ritka okosan van felépítve: a történetet ugyanis háromszor mesélik el nekünk, mindig másvalakinek a szemszögéből. Így nem csak a bűntényre, de a középkori mindennapokra és a kor rossz beidegződéseire is egyre nagyobb rálátást kapunk. Mindeközben a rendező Ridley Scott hol lenyűgöző, hol pedig vérfagyasztó képekkel operál. A középkort talán még senki nem elevenítette meg ennyire hatásosan, mint ő.

A pénztáraknál sajnos Az utolsó párbaj bukott, pedig megérdemelte volna a sikert. Ez egy nagy betűs dráma, a legjobb fajtából.

Alien: Romulus

Az Alien-sorozat jó ideje nem bővült igazán jó epizóddal. Ezért is nagy szó, hogy tavaly napvilágot látott az egészen remekre sikerült "Romulus". A rendező Fede Alvarez eredetileg titokban, teljesen más címmel akarta elkészíteni, így a nézők már csak a moziban ülve szembesültek volna vele, hogy egy Alien filmet néznek. Ezt az ötletet végül dobták, ami bölcs döntésnek bizonyult. Mivel az 1986-os Bolygó neve Halál óta ez lett a széria legsikeresebb darabja. 

Előre érdemes leszögezni: az eredetiség nem tartozik a mozi erényei közé. A felvezetőben ugyan megismerünk egy lepukkant űrkolóniát, ami újszerünek hat, de aztán az ismert klisék kerülnek elő: a főszereplők egy űrhajón menekülnek egy rakás kúpfejű rém elől. Cserébe Alvarez remekül kapta el a franchise legjobb pillanatait idéző horror-hangulatot. Az pedig ad neki egy kis plusz bájt, hogy a filmet itthon forgatták. Emiatt még a pesti metró mozgólépcsőjét is fel lehet ismerni az egyik jelenetben.

A Holdsugár-szövők (1964)

Vajon milyen lenne, ha a Disney stúdió megpróbálna olyan thrillert készíteni, amely Hitchcock stílusát idézi? Bármilyen furán is hangozzon ez a kérdés, van rá válasz. Csak meg kell nézni A Holdsugár-szövőket. Ezzel a filmmel idegen terepre tévedt az egeres stúdió. A vidám musicalek és a családi mozik után nyitottak a feszültségkeltés felé.

Személyesen Walt Disney bábáskodott a produkció felett, amely a maga idején a vállalat legdrágább élőszereplős alkotása volt. A sztori középpontjába egy brit zenetudós és az unokahúga áll, akik épp a mesés Krétán tengetik mindennapjaikat, amikor belebonyolódnak egy ékszerrablási ügybe.

Már az is remek, ahogy a film Görögországot ábrázolja. Útifilmnek is beválna. De igazán akkor domborodnak ki a film erényei, amikor elkezd szorulni a hurok a hősök nyaka körül.

A maga idején sok dicsérő kritikát kapott, mégis megbukott a pénztáraknál. Nem véletlen, hogy végül a Disney stúdió később nem nagyon próbálkozott ezzel a műfajjal.

Pedig a film remek darab. Érdemes adni neki egy esélyt.