Gabona-szuperhatalommá alakították a szankciók Oroszországot

Szankciók és ellenszankciók

2014-ben, azt követően, hogy győzött Ukrajnában a nyugatbarát forradalom és Oroszország bekebelezte a 60 évig Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet, az oroszok által lakott kelet-ukrajnai területeken pedig szeparatista háború tört ki, a nyugati hatalmak nyomás alá helyezték Oroszországot. Ennek első lépéseként először magánszemélyekkel és különböző szervezetekkel szemben alkalmaztak korlátozásokat, tilalmakat, július és szeptember között aztán konkrétan az ország pénzügyi, védelmi és energiaszektorát célozták szankciókkal.

A legfontosabb hatás az lett, hogy a Oroszország innentől kezdve csak mérsékelten fért hozzá a pénz-, és tőkepiacokhoz, így nem jutott alacsony kamatozású hitelekhez, és persze bizonyos termékkörökben így exportlehetőségei is csökkentek. A legnagyobb hatása ugyanakkor annak lett, hogy Oroszország, mintegy arányos válasz gyanánt, ellenszankciókat hozott: európai uniós és amerikai élelmiszeripari termékek széles körének behozatalát tiltotta meg.

Olajáresés

A szankciók és ellenszankciók hatását először nehezen lehetett felmérni, miután épp 2014-15-ben omlott össze az olajár, és miután Oroszország első számú bevételi forrása az olaj-, és gázexport volt, azonnal gazdasági válság alakult ki. Az exportbevételek visszaestek, a költségvetés felborult, a rubel zuhanni kezdett. Ilyenkor két lehetőség van: az adott ország hitelekkel próbálja átmenetileg kivédeni a hatásokat abban bízva, hogy a kedvezőtlen esemény (az olajáresés) átmeneti, vagy pedig alkalmazkodik a helyzethez. Utóbbi esetben alkalmazkodni kell a csökkenő bevételekhez, azaz ki kell egyensúlyozni a költségvetést és a fizetési mérleget.

Pozitív hatás

A szankciók egyik hatása ebben az esetben pozitívan jelentkezett: a tőkepiacokhoz való mérsékelt hozzáférés miatt fel sem merülhetett az eladósodás. Ideig-óráig felélhette az ország saját, pont az ilyen esetekre felhalmozott tartalékalapját, ezt kezdetben meg is tették, utána viszont rögtön drasztikus intézkedések következtek: az orosz jegybank hagyta, hogy a rubel zuhanjon, amíg be nem áll az egyensúly, a megnövekvő inflációt kamatemelésekkel tartotta kordában, a költségvetés kiadási oldalát pedig drasztikusan lefaragta, hogy visszaálljon az egyensúly.

Az eredmény gazdasági visszaesés és erőteljes életszínvonal csökkenés lett, viszont az ország viszonylag gyorsan túljutott a krízisen: az elnök jelezte is, hogy sikerült annyira kiegyensúlyozni a gazdaságot, hogy akár tartósan 40 dollár körüli olajár mellett is egyensúlyban legyen (2014-ben 100 dollárról indult az áresés). Ha nem lépnek ilyen gyorsan, és hitelekkel odázzák el a problémát, az ország sokkal nagyobb árat fizetett volna, nem beszélve egy elhúzódó válság lélektani hatásairól, melyeket a lakosságra gyakorol.

Élelmiszeripar

Ami az orosz válaszlépéseket illeti, a hatás eleinte sokkszerű volt: eltűntek az üzletekből az importtermékek, egyfajta élelmiszerhiány alakult ki. Az orosz mezőgazdaság és élelmiszeripar azonban meglehetősen gyorsan reagált: ráálltak arra, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés felfuttatásával pótolják a kieső importot, és az élelmiszer-feldolgozó ipar is hamar felpörgött. A szankciók az orosz élelmiszerfogyasztás tizedét, élelmiszerimportjának pedig a negyedét érintették. Míg 2014-ben az élelmiszerfogyasztás harmada származott importól, két évvel később már csak 20 százaléka, ma pedig már a legtöbb élelmiszeripari termék esetében önellátó az ország.

Gabonatermesztés

Különösen jól hatott mindez a gabonatermesztésre: már 2016-ban Oroszország lett a világ legnagyobb gabonaexportőre, és a fegyvereladásokat megelőzve az ország exportjában a második helyre jött fel az ágazat az olaj-, és gázszegmens után. Ma már Oroszország kétszer annyi gabonát termel, mint amennyit elfogyaszt, a többletből nagy mennyiséget szállít például Egyiptomnak és Törökországnak. A folyamat ráadásul nem ért még véget: új földterületek bevonásával tovább növekedhet a gabonatermesztés.

Mindez különösen érdekes annak tükrében, hogy a Szovjetunió a 80-as években a világ legnagyobb gabonaimportőre volt. Noha akkor még Ukrajna remek mezőgazdasági területeit is magában foglalta, a szocialista gazdálkodás olyan kevéssé volt hatékony, olyan gyengék voltak a termésátlagok, hogy a mainak csak töredékét termesztették ugyanakkora földterületen. És bár Oroszország nagy része zord éghajlatú, a Fekete-tengerhez közel eső országrészek éghajlata és talaja igen kedvező a gabonatermesztéshez.

Külkereskedelem

A szankciók így jelentős átalakulásokat hoztak az orosz gazdaságban, ugyanakkor az ország külkereskedelmének alakulása is jelentős változásokat mutat. Az ország exportja 2013-ban 527 milliárd dollár volt, ez 2018-ra 451 milliárdra csökkent. Az import 2013-ban 315 milliárd dollár volt, öt évvel később mindössze 240 milliárd. Az orosz többlet így mindkét időpontban azonos maradt 210-215 milliárd dollár értékben, ennek aránya azonban jóval nagyobb a teljes áruforgalomhoz képest, vagyis arányában az import nagyobb mértékben, 24 százalékkal esett vissza, mint az export, melynek csökkenése csak 14,5 százalék volt.

Ami a területi megoszlást illeti: a Balti-államok nélküli posztszovjet térség aránya az exportban 10-ről 14 százalékra nőtt, Kína részáranya pedig ugyancsak emelkedett, 7-ről 13 százalékra. Az Európai Unió aránya nagyjából azonos maradt 45 százalékkal, akárcsak az Egyesült Államoké 3 százalékkal, Törökország részesedése viszont 3-ról közel 5 százalékra nőtt. Ami az importot illeti: lényeges arányváltozás Kína esetében tapasztalható, a részesedés 17-ről 22 százalékra növekedett.

Összhatás

Összességében tehát részben a szankciók, részben az olajáresés hatására az orosz külkereskedelem volumene csökkent, de ezen belül a behozatal aránya nagyobb mértékben esett vissza, mint a kivitelé. Mind a kivitel, mind a behozatal összetétele változott: az importbon belül jelentősen visszaesett az élelmiszerek aránya, az exportban pedig igen erősen felfutott a gabona részaránya, az ország a világ legnagyobb gabonaexportőre lett.