Hány év kell még, hogy elérjük a nyugati bérszint felét?

Elemzések2020. jan 2.Fellegi Tamás

Új évtized kezdődik, így óhatatlanul visszatekintünk az előzőre, de igazából arra vagyunk kíváncsiak, mit hozhat a következő, pláne, hogy térségünket gazdaságilag és a bérek tekintetében is jelenleg egy gyors növekedési szakasz jellemzi.

Évforduló

Az évtizedforduló egyúttal azt is jelzi, hogy 30 év telt a rendszerváltás óta, és ilyenkor sokan elgondolkoznak azon, hogy mennyire teljesült az akkori célkitűzés, a kontinens gazdagabb feléhez való felzárkózás. Tulajdonképpen akkor senki nem mert komolyan jósolni, hogyan fog ez lezajlani, ugyanakkor néhány dolog viszonylag gyorsan teljesült. Azonnal megjelentek a piacgazdaság legfontosabb jellemzői, mint az árubőség, sajnos akkor egyúttal a magas munkanélküliség is.

Gyors csatlakozás

Az Európai Unióhoz való csatlakozás is viszonylag hamar következett be, a rendszerváltás után 14 évvel, ugyanakkor hamar nyilvánvaló volt, hogy a bérszínvonalban még elképesztő különbség van, így az EU egy sereg viszonylag szegény országot vett fel. A munkaerőpiacot nem is nyitották meg azonnal előttünk, kivéve az Egyesült Királyságot. Ez a britek számára talán könnyelmű lépés volt: túl sokan áramlottak oda térségünkből a sokszoros bérek reményében, így a bő 10 évvel később ugyancsak könnyelműen kiírt, az uniós tagságról szóló népszavazáson a szigetország kis többséggel a kilépés mellett döntött.

Felgyorsult a felzárkózás

Az átmeneti hét év letelte után aztán 2011-ben a teljes uniós munkaerőpiac megnyílt, ami az akkor kezdődő fellendüléshez és a gazdaságpolitikai irányváltáshoz hozzáadódva elvezetett odáig, hogy a munkanélküliségből munkaerőhiány lett, ez pedig a bérek szokatlanul gyors emelkedését hozta az elmúlt években, ami által felgyorsult a korábban kissé lomha bérfelzárkózás.

Jók az esélyek

A legfőbb kérdés, hogy ezek a kedvező folyamatok meddig tarthatnak, és mire lelassulnak, nagyságrendileg felzárkózunk-e, és persze nem mellékes, hogy mindez a következő 10 évben lezajlik-e. Természetesen rengeteg előre nem látható esemény bekövetkezhet 10 év alatt, most azonban abból indulunk ki, hogy a jelenlegi tendencia, miszerint a fejlett gazdaságok lassabban növekszenek, a felzárkózók gyorsabban.

Ennek az Európai Unión belül minden alapja megvan, hisz tökéletesen szabadon áramlik a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő. A tőke érthető módon az olcsóbb munkaerőre támaszkodik, a munkaerő pedig útra kel, ha sokkal nagyobb jövedelmet szerezhet máshol. Így a viszonylag alacsony bérek gyorsan nőnek, a helyi vállalkozások pedig rákényszerülnek a gyors termelékenységnövelésre, hisz különben kiesnek a versenyből.

Van még hová nőni

A jelenlegi kiindulópont az, hogy a hazai nettó bérszínvonal átlagosan a jellemző nyugat-európai szint harmada, ugyanakkor az IMF adatai szerint, amely figyelembe veszi a vásárlóerő-paritást, reálértékben nagyjából 55-60 százaléka. Az egy főre jutó GDP esetében hasonló a helyzet: valamivel kisebb, mint háromszoros az eltérés nominálisan, vásárlóerő-paritáson az IMF adatai szerint már 60-70 százalékán vagyunk az áhított szintnek.

A gond az, hogy egyrészt a vásárlóerő-paritáson mért adatot óvatosan kell kezelni, hisz az IMF számítási módszerei erősen eltérhetnek attól, ami itthon a jellemző tényleges fogyasztói kosár, de ami még ennél is lényegesebb: a szabad munkaerőáramlás révén a munkavállalók leginkább a nominálisan elérhető fizetést nézik, és ennek nagyobb a lélektani hatása, mint a megélhetési költségek magasabb mivoltának.

GDP

Így ugyan figyelembe vehetjük a vásárlóerőparitásos adatot is, amikor felzárkózásról beszélünk, de ezzel nem a valós helyzetet látjuk, így maradunk a nominális adatoknál. A gazdasági növekedést illetően a kormány célja az, hogy meglegyen a két százalékos többlet (feltehetően euróban is, hisz az a tényleges összehasonlítási alap). Ez jó eséllyel fennmaradhat akár az egész évtizedben is, ebben az esetben a GDP viszonylag sokat növekszik, de az egy főre eső GDP még mindig lényegesen elmarad majd a nyugatitól.

Bérek

A jó hír az, hogy életszínvonalunkat a GDP mértéke csak másodlagosan határozza meg, az elsődleges tényező a jövedelmek szintje. Márpedig a bérek jóval nagyobb ütemben növekednek, mint a GDP, és ez még akkor is igaz, hogy ha az inflációt figyelembe véve a reálbérekkel számolunk. Ezt a folyamatot fenntartja a munkaerőhiány és a gyorsuló termelékenységnövekedés, kérdés, hogy meddig.

Általában azt szoktuk vélelmezni, hogy ha a nettó átlagos bérszint eléri a munkaerő-áramlási célországok szintjének felét, lényegében megáll az elvándorlás, elsősorban épp a magasabb költségek miatt. Ezt a szintet eddig egyedül Észtország érte el, és Szlovénia megközelítette. A jelenlegi folyamatokból arra következtethetünk, hogy a visegrádi országok esetében is addig folytatódhat a magas reálbérnövekedés, amíg elő nem áll ez az állapot.

Hat év

Hogy ez melyik országban hány évet vehet igénybe, attól függ, mekkora lesz az euróban mért béremelkedés nyugat-európai béremelkedést meghaladó része. Nálunk jelenleg 8-9 százalék ez a szám, ha nem vesszük figyelembe a forint idei és tavalyi gyengülését, azaz, ha arra számítunk, hogy átmeneti jelenségről van szó. Az előrejelzések a bérdinamika enyhe csökkenésével számolnak, így most úgy tűnik, 6 év lehet, amíg elérjük a bűvös értéket, azaz a fejlett országok bérszintjének felét.

Jó esélyek

Ha így lesz, utána vélhetően nem azonnal esik vissza a béremelkedési ütem, de egyre inkább meghatározza a termelékenység növekedésének mértéke. Az évtized utolsó négy évében így 10-15 százalék lehet még a bérnövekedési többlet. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, és elérjük a német, francia stb. bérszint 60-65 százalékát, ami ráadásul vásárlóerőparitáson már valóban közelítheti az ottani értéket, akkor azt mondhatjuk, hogy a következő évtizedben már lezajlik a felzárkózás java, ilyen szintnél már nem éreznénk érdemi lemaradás.

Persze a felzárkózásnak vannak más szempontjai is, mint az egészségügy helyzete, az oktatás színvonala, vagy a közlekedési infrastruktúra állapota. Ezek közül az elsőben van a legtöbb tennivaló, a gyorsforgalmi úthálózat ugyanakkor már most közelít az optimális szinthez.

Természetesen nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a forgatókönyv megvalósul, a jelenlegi trendek azonban komoly esélyt adnak neki. A most végződő évtizedben a világ és különösen térségünk egész jól állta a különböző válsághelyzeteket, kihívásokat: vélelmezzük, hogy ez a 2020-as években is így lesz.