Mi csapódhatott be a két orosz légitámaszpontra? 

Akármi is szolgált a támadás eszközéül, két gépben kárt tett, és a rjazanyi bázison három embert megölve becsapódhatott az OF egyik legjobban védett repülőterén, az ukrán határtól 6-700 kilométerre lévő, Volga-parti Szarátov városa melletti Engels-2 légibázison, az oroszországi stratégiai légierő (Tu-95MSz és a Tu-160M) atomfegyverekkel is felszerelhető nehézbombázói közé, továbbá Rjazanyban, az OF légierő másik támaszpontján.

Információink szerint az Engels-2 bázison egy különleges, mélyre leásott teremben azokat az atomfegyvereket, cirkáló rakétákra szerelendő robbanófejeket, gravitációs bombákat tárolták, amelyeket a két repülőszázad, egy Tu-95MSz Medvék és egy Tu-160M Fehér Hattyúk gépeire szereltek volna fel egy vészhelyzetben.

Az Ukrajna felől érkező, feltehetően célt tévesztett Sztrizzsel három NATO-állam (Románia, Magyarország és Horvátország) légvédelme sem boldogult idén március 10-én.

A másik lehetőség: Ukrajna befejezte hosszú távú (1000+ kilométer) csapásmérő drónja kifejlesztését és az OF két katonai repülőtere elleni támadás a főpróba volt.

Idén október 18-án az UkrOboronProm (UOP), Ukrajna mintegy 140 hadiipari vállalatot összefogó fegyvergyártó konszernje bejelentette: végső stádiumban van az új drón létrehozása.

Erről Oleh Boldirev, az UOP szekcióvezetője, projekt-felelős az ukrán tv 5-ös csatornáján elmondta: az új többcélú drón többféle irányítási rendszerrel (a többi között GPS-sel) van felszerelve és felfegyverezhető 75 kilogrammos robbanófejjel.

Ez körülbelül a most Ukrajnában használatos „sztenderd” HIMARS-rakéta robbanófejének a mérete.

Ezer kilométernél is nagyobb a hatótávolsága. Ez olyan Lego-féle konstrukció, sok paramétere változhat. Hogy meddig repül, attól is függ milyen motort szerelünk bele.

– mondja Boldirev.

És különféle változatban építhető meg. Ha csapásmérő szerepet szánunk neki, akkor a fő dolog a robbanófej

– teszi hozzá. E mellé építik be a tájékozódáshoz, a kapcsolattartáshoz szükséges szenzorokat.

De van olyan lehetőség is, hogy „egyszer használatos” (kamikaze) drónként alkalmazzák. Ebben az esetben a robbanófej „mindent visz” és a célravezető műszerek, eszközök méretét, számát korlátozzák.

Ugyanakkor tervezik, hogy nagy magasságban, hosszú ideig a levegőben tartózkodó (A NATO-szakterminológiában MALE – Medium Altitude Long Endurance), kizárólag felderítő-hírszerző-megfigyelő (Intelligence Surveillance Reconnaissance - ISR) feladatokra szakosodott, fegyvertelen változat is épül belőle.

Ukrajna Motor Szics nevű vállalata – amely vélhetően az új többcélú drónhoz is szállítja a motort – egyébként világszínvonalú repülőgép- és drón-motorokat gyártott (talán egyes részlegei még mindig működnek). A Motor Szicset – amely a Boeinggel is együttműködött annak idején a kínaiak fel akarták vásárolni, de a kijevi kormány időben közbe lépett, és tavaly év végén a Motor Szics államosításával az üzlet végleg meghiúsult.

Még az Oroszországi Föderáció (OF) február 24-i támadása előtt, tavaly szeptemberben a Motor Szics és a török Baykar gyár megállapodott a közös drón-gyártásban.

Az Ukrajna által az OF-támadók ellen sikeresen alkalmazott Bayraktar TB2 modellről van szó, amelyhez a tervek szerint a Motor Szics (Ivcsenko Progress vállalata) adta volna a körülbelül 100 lóerős turboprop motort, amely a propellert hajtotta volna.

Aztán jött a háború, és homályba vesztek a megállapodás részletei. A török savunmasayanist.com portál szerint a megállapodást kibővítették volna a Baykar legújabb nehéz drón projektjével, a kétmotoros Akinci-vel, amit két, az Ivcsenko Progress által gyártandó, egyenként 450 lóerős turboprop motor hajtott volna.

Visszatérve az oroszországi katonai támaszpontok elleni támadásra:

noha felmerült az elvi lehetősége, hogy Engels-2 és egy másik, Rjazany közelében lévő OF támaszpont ellen nagyobb hatótávolságú, amerikai gyártmányú rakétákat vethettek be, de ezt az óvatos amerikai elnök, Joe Biden kizárta.

Nem akar közvetlen katonai konfliktust Oroszországgal, nem engedi, hogy Ukrajna egy meggondolatlan lépésével világháborúba rángassa bele. A The Wall Street Journal (WSJ) értesülései szerint

a Pentagon korábban úgy módosította az Ukrajnának segélyként szállított HIMARS rakéta-sorozatvetőket, hogy azok ne legyenek alkalmasak a hosszabb hatótávolságú (300+ kilométer) ATACM ballisztikus rakéták indítására, azaz ne támadhassanak mélyen Oroszországban lévő célpontokat.

Az USA maga nem szállít ilyen rakétákat Kijevnek, de Washingtonban lehetségesnek tartják, hogy Ukrajna más forrásokból beszerezne ilyeneket, és azokat egy amerikai gyártmányú indítóberendezésben (HIMARS) alkalmazná.

Ami nem biztos, hogy védi Amerikát, hiszen a HIMARS-oknak féltucatnyi hasonmása van, amit gumikerekű, vagy lánctalpas kivitelben gyártanak pl. NATO-tagállamokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, Németországban. És valamennyiből szállítottak segélyként Ukrajnának. Moszkva valószínűleg nem vizsgálná, hogy a becsapódó ATACM-ot melyik berendezésből indították.

Idén jelentősen, mintegy harmadával nőtt a NATO-szövetségeseknek és partnereknek (Ukrajna) eladott amerikai fegyverzet

– közölte James Hursch, a DSCA (Defense Security Cooperation Agency – Védelembiztonsági Együttműködési Ügynökség) feje. Hozzátette, a tényleges szám ennél is magasabb lehet, hiszen bizonyos ügyletek nem szerepelnek a mindenki által hozzáférhető statisztikákban.

A 2022. szeptember 30-al véget ért amerikai pénzügyi évben 50 milliárd dollárt tett ki ez a publikus összeg, szemben a tavalyi 35 milliárddal.

Az Ukrajna-konfliktus folytán az európai szövetségesek jelentősebb megrendeléseket adtak le kimerült készleteik (lőszerek) pótlására. Nőtt a Távol-Kelet vásárlói igénye is, első sorban a megnövekedett kínai fenyegetés miatt

– mutatott rá. A fegyverek iránti nagyobb kereslet fennmarad a következő 3-4 évben is, jelezte Hursch.

Ugyanakkor egyre titkolózóbbak a fegyverexportőrök.

Míg 2015-ben a megkívánt számú jelentésből befutott a kötelezettektől több mint 90 százalék, addig 2020-ban ez az arány alig haladta meg az 50 százalékot, állapítja meg a stockholmi békekutató intézet, a SIPRI 2022-es évkönyve. Jegyezzük meg, hogy a 2022-es SIPRI-évkönyv alapvetően a 2021.-es évvel foglalkozik, 2022 eseményeit – Ukrajna-konfliktus – csak érintőlegesen tárgyalja.

Ugyanakkor a világ fegyverkezésre fordított kiadásai folyamatosan nőttek és tavaly elérték a kétezer milliárd dollárt. Ennek több mint negyven százalékát a jóval 800 milliárd dollár fölé emelkedett amerikai katonai kiadások tették ki.

Tavaly a világ legalább 46 államát érintették a fegyveres konfliktusok, amelyek közül három (Afganisztán, Jemen és Mjanma-Burma) volt a legpusztítóbb, mindegyikben több mint tízezren haltak meg háborús cselekmények miatt.

Messze a legtöbb (18) fegyveres konfliktus Afrika a Szaharától délre eső területein történt. Ázsiában/Óceániában 9, az amerikai kontinensen 8, a Közel-Kelet Észak-Afrika (MENA) térségben 8, Európában pedig 3 katonai konfliktus tartott/robbant ki.

A háborúk és a covid-19 pandémia következtében tavaly a világon 283 millióra nőtt az élelmiszer-biztonsági kockázatnak kitettek száma. 2020-ban ez a szám 270 millió volt.

Idén az Ukrajna-válság gyűrűző hatásai folytán további ugrásszerű növekedés várható.