Hol állnak az európai elégedettségi listán a magyarok?

Régóta zajlanak viták arról, vajon alkalmas-e az életminőség jelzésére a világszerte használt bruttó hazai termék (GDP) mérőszám. Az unió már több mint egy évtizede célul tűzte ki maga elé, hogy pontosabb mutatót alkosson, így alkotva valósághűbb képet az életkörülményekről. A munka eredményét nemrégiben tették közzé, amelyből az alábbiakban közlünk részleteket.

Hosszú ideig csak a bruttó hazai termék (GDP) mérőszámmal hasonlították össze az országok fejlettségét, és ezt egyben az életminőség fokmérőjeként is használták világszerte.

Miután megszületett az Európai Bizottság a „GDP és azon túl” című kiadványa, amely az életminőség mérésének igényét helyezte a középpontba, az Európai Statisztikai Rendszer is reagált, és létrehozta a „Haladás, jólét és fenntartható fejlődés” nevű munkacsoportját, amelynek célja olyan konkrét mutatókészletek kidolgozása volt, amelyek megfelelnek a fent megfogalmazott céloknak. Az eszközrendszer kidolgozása 2011-re fejeződött be, majd következett az adatgyűjtés. 

Az általános jólétet nyolc plusz egy terület adatait összegyűjtve határozta meg az Eurostaton elérhető, az életminőséget felmérő jelentés.

Ezek a következők:

• anyagi életkörülmények (jövedelem, fogyasztás és egyéb anyagi tényezők),
• munkakörülmények,
• egészség,
• oktatás,
• szabadidő és társadalmi interakciók,
• gazdasági és fizikai biztonság,
• kormányzás és alapvető jogok,
• természetes és lakókörnyezet
• és általános elégedettség az élettel.

A legjobban talán az utóbbi mutató jellemzi, hogy egy-egy nép mennyire elégedett mindennapi életével. Érdekes eredményre jutunk, ha a közelmúltban nyilvánosságra hozott kutatás hazánk adatait a szomszédos Ausztriával és a baráti Lengyelországgal hasonlítjuk össze.

Amíg az átlagmagyar a tíz fokozatú skálán 6,5-re értékeli életminőségét, a szomszédos osztrákok nyolcra, a lengyelek pedig 7,8-ra.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a magyar gazdaságnál valamivel fejlettebb lengyel gazdaságban sokkal jobban érzik magukat az emberek, mint mi, csaknem annyira jól, mint a mindkét visegrádi országnál jóval fejlettebb gazdaságban élő osztrákok.

Ha megvizsgáljuk a részleteket, az is világossá válik, hogyan jött ki ez a viszonylagosan alacsony magyar érték. Nálunk az emberek harminc százaléka értékeli alacsonyra életszínvonalát, és csak 13 százalék gondolja, hogy magas színvonalon él, a maradék 57 százalék átlagosnak ítéli életnívóját.

Ezzel szemben Lengyelországban alig 12 százalék sorolja magát az elégedetlenek közé, 36 százalék úgy érzi, hogy inkább jól érzi magát a bőrében, a maradék 52 százalék pedig az átlagba sorolja magát.

Vagyis látható, hogy az átlag életszínvonalba kisebb-nagyobb eltéréssel hasonló arányban sorolják magukat az emberek a két országban, Lengyelországban azonban majdnem annyian érzik magukat elégedettnek életükkel, mint ahányan nálunk az elégedetlenek táborát szaporítják.

Ha az osztrák életérzést is belevesszük a képbe, akkor azt láthatjuk, hogy az ottani adatok csaknem tökéletesen megegyeznek a lengyelekkel, ezért is alig valamivel jobb az összefoglaló mutató értéke, mint a legnagyobb visegrádi országban mért adat.

A részletek szerint az osztrákoknak szinte pontosan a fele (51 százalék) érzi magát átlagos életszínvonalon élőnek, negyven százalékuk úgy gondolja, kifejezetten magas az életszínvonala, és csak tíz százalék tartozik az elégedetlenek kategóriájába. 

Ha megnézzük az uniós szélső értékeket, azt találjuk, hogy a bolgárok a legboldogtalanabbak, vagy ha úgy tetszik, a legelégedetlenebbek, 5,4-es értékkel.

A rangsor másik végén Finnország és Írország áll, 8,1-es elégedettségi mutatóval, miközben az uniós átlag 7,3, ami jócskán meghaladja a 6,5-es magyar értéket.