Hová lett a vasfüggöny lebontása utáni különleges német-magyar viszony?

Történelmi háttér

Németország döntő európai szerepe végigkíséri a 19-20. századot, és úgy tűnik, egyelőre a 21. században is meghatározó. Ennek oka, hogy az addig széttagolt Németország porosz vezetéssel viszonylag későn vált egységes országgá, és így egy helyét kereső nagyhatalom jött létre Európa szívében. Szerepe a két világháborúban is döntő (a másodikban végképp), a hidegháború pedig a kettéosztása által növelte meg jelentőségét.

A keletnémet rendszerváltás, majd a német egyesítés, amely az NDK-polgárok 1989. szeptemberi kiengedése miatt nem kis részben nekünk köszönhető, lassan 30 éves, de a két ország kapcsolatát hosszú ideig döntően befolyásolta, amiért a németek sokáig érthető módon hálásak voltak. Ez azonban már a múlté: a német média Magyarországot a nemzeti tudatot túlerőltető, nacionalista irányúnak látja.

Nemzettudat és oktatás

Ami a német tudatfejlődést illeti, a 19. századi, másokhoz képest késői nemzettudat kialakulása során a hazafiság, a nacionalizmus elsőrendű erények lettek, mindez egy korszerű oktatási rendszerrel párosult, így a társadalom nagyon mélyen magáévá tette őket. Ez persze megteremtette a lehetőségét, hogy Hitler 1933-1945 között nagyon ki tudja használni ezt, hisz a társadalom nagy része elhitte, hogy mindent az erény jegyében tesznek.

A két német állam ideológiája

1945-ben azonban a háborús vereség és a teljes megszállás után nagy törés következett: a nyugati országrészben szükség lett egy új ideológiára, ez lett az alkotmányos hazafiság, ami politikailag, érzelmileg semleges, a rendszer működőképességét állítja középpontba. Lényege a humanizmus és meghatározó eleme az európaiság, egyúttal a hagyományos, régebbi német értékektől való távolságtartás.

Érdekes módon Prőhle szerint a németeknél döntő jelentősége van annak, hogy akármilyen a politikai irányvonal, azt alaposan indokolni akarták, ez így volt az NDK-ban és az NSZK-ban egyaránt. Az NDK-ban megpróbálták a nagy német eszmét a kommunizmus szolgálatába állítani, a kommunista eszmét a nemzeti öntudat felé fordítani, hangsúlyozni, hogy ők az igazi Németország, míg az NSZK-ban, ahol az alkotmányos hazafiság volt a jellemző, ezt háttérbe szorították.

Nemzeti vs. national

A nemzetközi közösség igen óvatos volt Németországgal a kettéosztottság teljes ideje alatt, ami érthető a hitleri 12 év eredménye miatt. Megpróbáltak ideológiai átnevelést alkalmazni, ami az NSZK-ban olyan jól sikerült, hogy máig is minden, a nemzeti identitást erősen kereső politikát gyanúsnak tekintenek és megpróbálnak eltekinteni tőle.

Prőhle szerint ezért van az, hogy ha a magyar nemzetiesebb hangvételű szövegeket németre fordítják, akkor a németek megijednek tőle, nem érzik, hogy ami nálunk a „nemzeti” fogalma, nem ugyanaz, mint a németeknél a Hitler által is sokat használt national (kiejtve nacional, még a náci kifejezés is a nationalsozialistisch szóösszetétel rövidítése).

Percepció

Így kialakult a németeknél egy percepció Magyarországgal kapcsolatban, miszerint a túlzott nacionalizmus országa vagyunk. Ez a gazdasági kapcsolatokat szerencsére érdemben nem befolyásolja, de a két ország viszonyát megterheli, ráadásul nálunk is van egy viszonzása a percepciónak: romlik a németek megítélése.

Prőhle Gergely szerint jó lenne ezektől az ideológiai vitáktól, percepcióktól megszabadulni. Ehhez józan, tárgyszerű kapcsolatrendszer kellene, ahol a németek szövetségesnek tekintenek minket. Az előadó szerint végső soron fontos lenne, hogy német sajtó, a közvélemény formálók nagyobb türelmet tanúsítana Magyarország irányában. Magyar részről pedig a vitákban részt kell venni, elmagyarázni a nézetkülönbségek okát, mivel nincs, aki ezeket a német közvéleményben elmondaná.

Merkel és utána

Prőhle Gergely szerint Merkel elfordul a kereszténydemokrata politikától, amiben a nagykoalíciós kormányzás is szerepet játszik: együtt kell működnie a szociáldemokratákkal. Közben azonban meglepő fordulat történt: az EP-választásokon a szocdemek visszaszorultak és a szatellitnek hitt pártok megerősödtek.

Felmerül persze a kérdés, hogy ha ez a folyamat tovább megy, mi történne, ha például a zöldek adnának kancellárt és a többiekkel kellene együttműködniük, netalán egy zöld-szocdem koalíció jönne létre? Az előadó szerint ez a gazdaságot gyengítené, ami egész Európa szempontjából hátrányos lehetne. Persze az EP-választási arányok alapján inkább a kereszténydemokraták és zöldek nagykoalíciója lenne reálisabb a CDU kancellárjával, ami lényegesen kisebb elmozdulás a jelenlegi helyzethez képest.