IMF: Az inflációs várakozások jóval többet számítanak, mint korábban gondoltuk

Az infláció világszerte több évtizedes csúcsot ért el a múlt évben. Miközben az általános infláció folyamatosan csökken, sok gazdaságban az inflációs értékek – az élelmiszert és az energiát kivéve – kitartóan magasak, és a bérnövekedés felgyorsult - írják az IMF szakértői.

A jövőbeni inflációval kapcsolatos várakozások kulcsszerepet játszanak az infláció alakulásában, mivel ezek a nézetek befolyásolják a fogyasztási és beruházási döntéseket, melyek hatással lehetnek a jelenlegi árakra és a bérekre. Az emberek inflációs nézeteit befolyásoló megfelelő tájékoztatás egyre fontosabb, mivel az árak hirtelen megemelkedése miatt sokan attól tartanak, hogy az infláció esetleg hosszú távon velünk marad.

Az inflációs várakozások nagy szerepe

A közgazdasági felmérések előrejelzései szerint a következő 12 hónap inflációs várakozásai – rövidtávú várakozások – 2021. évben tartósan emelkedni kezdtek a fejlett és a feltörekvő piacgazdaságokban egyaránt, majd tavaly felgyorsultak, ahogy a tényleges áremelkedések fokozódtak. Az öt évre vonatkozó inflációs várakozások azonban változatlanok maradtak, az átlagos szintek nagyjából a jegybanki célok körül rögzültek.

A közelmúltban azonban a rövid távú inflációs várakozások sarkon fordultak, és fokozatosan csökkenő pályára kezdtek elmozdulni. A szakmai előrejelzéseknek megfelelően a cégek, magánszemélyek és a pénzügyi piac befektetői inflációs várakozásaiban nagyrészt hasonló mintákat látunk.

Gazdasági szempontból azért fontos a rövid távú várakozások alakulása, mert befolyásolja az infláció dinamikáját. Új statisztikai elemzésünk szerint a 2021-es és 2022 évek inflációs sokk tavaly év végi enyhülése után az inflációt egyre inkább a rövid távú várakozásokkal indokolják.

Az átlagosan fejlett gazdaság számára ezek jelentik az inflációs dinamika elsődleges mozgatórugóját.

Az átlagos feltörekvő piacgazdaság számára is megnőtt a várakozások jelentősége, de ezekben a gazdaságokban a múltbeli infláció továbbra is relevánsabb, ami arra utal, hogy itt az emberek jobban a múltra fókuszálnak, ami részben a történelmileg magasabb és volatilisabb inflációs tapasztalatokat tükrözheti.

Alapvetően azt tapasztaljuk, hogy az infláció a fejlett gazdaságokban jellemzően körülbelül 0,8 százalékponttal emelkedik a rövid távú várakozások minden egyes 1 százalékpontos emelkedése után, míg ez az arány csak 0,4 százalékpont a feltörekvő piacgazdaságokban.Ennek a különbségnek az egyik oka a visszafele tekintő és az előretekintő szemléletmód aránya a különböző gazdasági csoportokban. Ha az inflációs kilátásokról kevés információ áll rendelkezésre, és a jegybanki kommunikáció nem egyértelmű vagy nem hiteles, az emberek hajlamosak jelenlegi vagy múltbeli inflációs tapasztalataik alapján kialakítani véleményüket a jövőbeni árváltozásokról; ők inkább a visszafele tekintő szemléletet képviselik. Ezzel szemben azok, akik előrefele tekintenek, az információk szélesebb köréből alakítják ki inflációs várakozásaikat – beleértve a központi banki intézkedéseket és a kommunikációt – amelyek relevánsabbak lehetnek a jövő gazdasági körülményei szempontjából.

A visszafele és az előretekintő attitűd politikai vonatkozásai

Ezek a különbségek fontos következményekkel járnak a központi bankok számára. Amint azt egy új, mindkét attitűddel számoló modell szimulációi mutatják, a monetáris politika szigorításának kevésbé van csillapító hatása a rövid távú inflációs várakozásokra és magára az inflációra, amikor a gazdaságban az emberek nagyobb része a múlt alapján vonja le következtetéseit.

Ennek az az oka, hogy azok, akik jobban a múltra összpontosítanak, nem veszik tudomásul azt a tényt, hogy a jelen kamatemelések lassítják az inflációt, mivel csökkentik a keresletet a gazdaságban. Ezért a visszafele tekintők magasabb aránya egy gazdaságban azt jelenti, hogy a jegybanknak többet kell szigorítania, hogy az inflációt ugyanolyan mértékben csökkentse. Más szóval, az inflációs várakozások és az infláció csökkentése nagyobb erőfeszítéssel jár, ha nagyobb azoknak az aránya, akik a múlt alapján vonják le következtetéseiket.

A monetáris politika hatékonyságának növelése

A központi bankok a monetáris politika függetlenségének, átláthatóságának és hitelességének javításával, valamint egyértelműbb és hatékonyabb kommunikációval ösztönözhetik az jövőre vonatkozó várakozásokat. Ha növekszik a gazdaságban azoknak az aránya, akik ezért előretekintő módon gondolkodnak, akkor a közvélemény nagyobb arányában tudatosulhat, hogy a jegybank politikai lépései és azok gazdasági hatásai segítik letörni az inflációt.

Az új modell szimulációi bemutatják, hogy a monetáris politika és a kommunikáció fejlesztése hogyan segíthet csökkenteni az infláció és az inflációs várakozások mérsékléséhez szükséges erőfeszítéseket, ami azt jelenti, hogy a jegybank könnyebben érheti el céljait.

A központi bankok kommunikációjuk javítását célközönségre szabott, céljaikról és intézkedéseikről szóló egyszerű és ismételt üzenetekkel érhetik el.

A monetáris politikai keretek javítását és az inflációs dinamika mérséklését segítő új, speciális kommunikációs stratégiák kidolgozása azonban időigényes, a végrehajtás pedig akár nehézkes is lehet.

Az ilyen beavatkozások csupán kiegészítik a hagyományosabb monetáris politika szigorító intézkedéseit, amelyek továbbra is kulcsfontosságúak lesznek a cél inflációhoz megfelelő időben történő visszavezetés lépéseiben - írják az IMF szakértői.