Indulhatnak a licitek az állami földekért – Lesz-e elég pénzük a gazdáknak?

Összesen 20-22 ezer hektár állami termőföldet bocsát nyilvános árverésekre az Agrárminisztérium abban a most induló programban, amelynek révén

a 10 hektárnál nagyobb földeket kívánják értékesíteni.

Az eladások azután váltak lehetségessé, hogy május 15-én hatályba lépett a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet módosítása, amely

megváltoztatta az árverési eljárás egyes előírásait.

A jogszabály megjelenését – a lefolytatott társadalmi egyeztetések után – az agrártárca is korábbra, április elejére-közepére várta, így az értékesítési program megkezdése némileg csúszott.

Az NFK tíz hektár alatti területeket eddig is értékesített, de ezeken nem árverésekkel, hanem pályázatokkal adott túl. Az árveréses értékesítés annak nyomán került napirendre, hogy

a költségvetési törvény az állami földek eladásából 300 milliárd forintos bevételt irányzott elő 2023-ra.

Ez ahhoz hasonló nagyszabású földprivatizációs akciót jelentett volna, mint amilyen a 2015-2016-ban lebonyolított „Földet a gazdáknak!” program volt, amelynek keretében különböző adatok szerint

260-290 ezer hektár területet hirdettek meg és végül mintegy 200 ezer hektárt adtak el,

a költségvetésbe pedig 270 milliárd forintnyi bevétel folyt be.

Mára ugyanakkor egyértelműen kiderült, hogy

nincs annyi eladható terület, amelyekkel a büdzsé bevételi terveinek eleget lehetne tenni.

Az 1,7 millió hektárnyi állami földvagyonból az erdők, a nemzeti parkoknál lévő legelők és az úgynevezett mintagazdaságok által művelt szántók tartós állami tulajdonban maradnak, és

együttesen 1,2-1,3 millió hektárt tesznek ki.

A fennmaradó 300-400 ezer hektárnyi földet

a szántók mellett a művelés alól kivett területek, illetve a szőlők, a gyümölcsösök, a kertészetek és halastavak alkotják,

de ezek közül nem mindegyik terület értékesíthető.

Az agrártárca korábbi összegzése szerint

a 10 hektár alatti földekből a közelmúltig 14 ezer hektárt hirdettek meg,

míg a 10 hektár felettiekből több ütemben a már említett 20-22 ezer hektárnyi szántót, rétet és legelőt írják ki árverésekre. Összességében pedig a minisztérium – a honvédelmi és az egyéb hasznosítású területekkel együtt –

idén körülbelül 50-60 ezer hektár eladására lát lehetőséget.

Kétmillió forint körüli átlagos földárral számolva ez azt jelentheti, hogy legfeljebb 100-120 milliárd forint bevételre nyílhat esély, amely messze elmaradhat a költségvetési törvényben szereplő összegtől.

A Növekedés.hu információi szerint az NFK most összesen több mint 55 milliárd forint kikiáltási áron ír ki árveréseket, amelyeket

első körben június 22. és július 14. között bonyolítanak le.

A korábbi licitekhez képest legfontosabb változás, hogy

a gazdálkodók a helyszínen gyakorolhatják úgynevezett elővásárlásra jogukat,

ha az árverésekre regisztráltatják magukat.

A regisztrációs díj a licitálók és az elővásárlási jogosultak számára egyaránt 30-30 ezer forint,

ha pedig valaki az árveréseken mindkét minőségben meg kíván jelenni, a regisztrációs díjat duplán kell megfizetnie.

Az árveréseken az vehet részt, aki előzetesen igazolja szerzési képességét,

illetve azt, hogy helyben lakik vagy legfeljebb húsz kilométeres körzeten belül gazdálkodik. (A földügyi szabályozás egy hektár felett a földvásárlásokat csak földművesek számára teszi lehetővé). A licitálásokhoz helyrajzi számonként árverési biztosítékot is kell fizetni, amely

a kikiáltási ár tíz százalékának felel meg, és esetenként több tízmillió forintot tehet ki.

A nem nyertes ajánlattevők a biztosítékot a Magyar Államkincstártól visszakapják, a nyertes árverési vevőknél pedig beszámítják a vételárba.

Az árveréseken úgynevezett

licitküszöböket alkalmaznak, amelyekkel az egyes ajánlatokat emelni lehet.

A licitküszöb összegét 5 millió forint alatti kikiáltási árnál 50 ezer, 5-10 milliósnál 100 ezer, 10-50 milliósnál 200 ezer, 50 millió felettinél pedig 500 ezer forintban állapították meg. Lényeges előírás, hogy ezektől

a licitküszöböktől az árveréseken eltérni nem lehet.

Az árverési vevővel – a nyertes árverezővel vagy az elővásárlási jogával élő gazdálkodóval - az adásvételi szerződést a Nemzeti Földügyi Központ köti meg,

a vételárat pedig legkésőbb október 15-ig kell kiegyenlíteni.

A vevőnek ki kell fizetnie a szerződés elkészítésével, jogi ellenjegyzésével és az ingatlanügyi hatósági eljárás jogi képviseletével kapcsolatos ügyvédi díjat is, amely 200 millió forintos vételárig 1,5 százalék, 200-400 millió forint között 1,2 százalék, 400 millió felett 0,9 százalék plusz áfa összeget tesz ki.

Ezen kívül a nyertes köteles viselni a megvásárolt földterületek értékbecslési díját is,

amely ingatlanoktól függően 20-450 ezer forint lehet.

A piaci tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy

szinte minden gazdálkodónak szüksége lenne plusz területekre,

de az kérdéses, van-e ma pénzük a vételárak előteremtésére. A kiírások szerint ugyanis a termelőknek olykor tetemes,

akár több százmillió forintos összeget kellene mozgósítaniuk ahhoz,

hogy a meghirdetett állami táblákat meg tudják vásárolni.

A földvételek szempontjából kifejezetten kedvezőtlen, hogy

a tavalyi súlyos aszály miatt sok növénytermelő rendkívüli termés- és árbevétel-kiesést szenvedett,

ezért pénzügyi kondícióik romlottak. Másrészt a jelenlegi makrogazdasági környezet a hitelvételeket is nehezíti, és ez a földvásárlások szempontjából is hátrányos lehet.

Könnyítést jelenthet ugyanakkor, hogy a vételárakat október 15-ig kell megfizetni, vagyis

akkor, amikor a gazdálkodók a jónak ígérkező idei termést betakarították, illetve értékesíthették.

A meghatározó szántóföldi növények árcsökkenése viszont megint csak hátráltató tényező lehet, mert ez a bevételeket csökkentheti, miközben

a termelési inputköltségek az utóbbi időszakban jelentősen nőttek.

Ezért összességében ágazati szakértők arra számítanak, hogy az állami földek iránti gazdálkodói érdeklődés kisebb lesz a tervezett értékesítések hírére kialakult korábbi várakozásokhoz képest.