Miközben minden szép és jó, Orbán Viktor miniszterelnök nemrég arról beszélt, hogy bármikor jöhet egy kisebb válság, ezért a jövő évi költségvetést ennek megfelelően kell megtervezni. A tervezet megjelent, valóban fegyelmezett, 1,8 százalékos hiánnyal. Előrejelezhetők-e a válságok, és fel tud-e készülni rájuk egy ország?
Jelt adott a piac
Évek óta tart a világgazdaság fellendülése, lassan a történelemben ismert leghosszabb recessziómentes időszakot is túllépjük, és ebből a magyar gazdaság is jócskán kiveszi részét. Sokan egyre optimistábbak, úgy gondolják, ez az ideális állapot hosszú ideig fenn is maradhat, ezért lehet lazítani, kicsit jobban költekezni, nagy gazdasági növekedéssel számolni hosszú távon.
Nos, a közelmúltban a piacok adtak egy figyelmeztetést: az amerikai kamatok emelkedtek, kialakult 2-3 válsággóc, és a tőke máris menekülni kezdett. Ez minket elsők között érintett: esni kezdtek a nagyobb hazai részvények árfolyamai, alaposan megemelkedett a 10 éves államkötvény hozama, és jócskán gyengült a forint. A befektetők hirtelen visszavonultak a kisebb, általuk kockázatosabbnak tartott piacokról, és ilyenkor az ország adósságállományának finanszírozása rögtön nehézkesebb és drágább lesz.
Eladósodottság
Márpedig mi viszonylag erősen eladósodott országnak számítunk a GDP 70 százaléka fölötti adósságállománnyal, ezért minden ilyen esemény azonnal érezhető, annak ellenére, hogy az adósságon belül a devizaarány már csak 20 százalék. A belföldi finanszírozási képesség, pontosabban készség sem korlátlan, és főleg nem mindig olyan olcsó, mint most. A különösen alacsony kamatok ideje gyorsan véget érhet.
Ez a helyzet gondolkoztathatta el a kormányt, és azt a konklúziót vonhatták le, hogy ha egy argentin és török válság így megrendíti a hozzánk való befektetési szándékot, akkor egy ennél komolyabb válsághelyzetben azzal kell számolni, hogy hirtelen megnövekedhetnek a költségek, és akkor év közben hozzá kell nyúlni a költségvetéshez, gyakorlatilag megszorításokat alkalmazni ezek fedezésére.
Csak semmi lazaság
Hogy ezt megelőzze, a kormány letett arról a korábbi tervről, hogy a költségvetési hiány növelésével további gazdaságélénkítési programba kezdjen, és szigorúan megtartotta célnak az 1,8 százalékos államháztartási hiányszintet, a tartalékok megnövelésével. Ez azt jelenti, hogy ha romlanak a külső feltételek, a költségvetés mozgástere elegendő a megnövekvő költségek fedezésére, a tervek szerint pedig az államháztartás hiánya 2 százalékponttal csökkenhet.
Előrejelezhető?
Vajon előre lehet-e jelezni bármilyen válságjelenséget? Önmagában ez roppant nehéz, majdhogynem lehetetlen, de amikor túl régóta túl nagy az optimizmus, akkor mindig megnő az esélye annak, hogy a dolgok a vártnál rosszabbul alakulnak, ráadásul a piac már előzetesen jeleket küld, ahogy most is tette. Tulajdonképpen nem is önmagában egy konkrét válságra kell felkészülni, hanem, különösen egy nagyobb mértékben eladósodott országnak, lényegében mindig készen kell állnia, hogy ha jön egy kedvezőtlen időszak, arra is legyen vészterve.
Nem klasszikus válság
A válság fogalmán a következő időszakban egyáltalán nem azt kell érteni, amit 2008-ban: az egy igazi világválság, egy összeomlás volt, ami a legtöbb országot mély recesszióba taszította. Ilyen szerencsére meglehetősen ritkán van, de gazdasági lassulások, visszaesések időről időre be szoktak következni, főleg hosszúra nyúlt, nagy növekedési időszakok után. Ezek nem is feltétlenül recessziót jelentenek, elég, ha csak egyszerűen kisebb lesz a gazdasági növekedés a vártnál.
Gondoljunk bele, hogy ha egy ország 4 százalékos növekedési ütemet tervez, és jön egy világméretű lassulás, és a 4-ből hirtelen csak 2 lesz. Az még mindig szép növekedés, de az eredetihez képest nagy visszaesés, márpedig egy ország a költségvetése tervezésekor számol egy adott növekedési ütemmel. Ha ettől jelentős az eltérés, felborul minden, jöhet az újratervezés, kivéve, ha megfelelő tartalékok állnak rendelkezésre.
Felkészülési lehetőségek
De hogy is készülhet fel egy ország egy ilyen helyzetre? A legfontosabb, hogy az államháztartás minél inkább egyensúlyban legyen, vagyis minél kisebb hiánnyal, sőt, optimális esetben akár többlet mutatkozzon benne. Emellett fontos, hogy az ország fizetési mérlegében se legyen hiány, ebben igen jól állunk, hisz a mérleg évek óta masszívan pozitív. Ugyancsak lényeges, és ebben sok ország szokott elvérezni, hogy ha felborul az egyensúlyi helyzet, ezt a valutaárfolyam tudja korrigálni.
Nálunk ez megoldott, hisz a forint szabadon lebeg, tud le-, és felértékelődni igény szerint. Sok olyan ország, ahol nincs egyensúlyban az államháztartás, rögzített árfolyamot alkalmaz, és amikor jön a leértékelési nyomás, nem akarnak engedni neki, ilyenkor aztán jönnek a valutaválságok. Van olyan eset is, amikor az árfolyamot úgy rögzítik, hogy az ország valutatartaléka lényegében lefedi a saját valuta mennyiségét, ez a valutatanácsi rendszer, ilyet alkalmaz Bulgária.
Készen állunk
A jövő évi költségvetés alapján úgy tűnik, fel vagyunk készülve egy kisebb lassulásra, esetleg elhúzódó tőkepiaci korrekcióra, amikor a befektetők nem rohannak kis országok kötvényeit alacsony hozam mellett megvenni. Nem lett semmilyen, a korábban tervezettől eltérő adócsökkentés: az SZJA marad 15 százalék, a szociális hozzájárulási adó pedig a hatéves megállapodásnak megfelelően két százalékponttal, 19,5-ről 17,5 százalékra csökken. A költségvetés tartalékai az ideihez képest 50 százalékkal nőnek.
Igazán optimális az lenne, ha egyensúlyi költségvetésünk lenne, azaz nem lenne egyáltalán hiány: ebben az esetben az adósság egyáltalán nem növekedne, a GDP-hez viszonyított aránya pedig értelemszerűen annyit csökkenne, amennyi a GDP növekedése. Ezt a cél néhány éves távon ki is tűzte a kormány a konvergenciaprogramban, elérni nem könnyű, hisz bő ezermilliárd forintos egyenlegjavulás szükséges hozzá. Az adósság nominális csökkentéséhez, vagyis esetleges valamikor visszafizetéséhez pedig költségvetési többlet kellene, erre csak hosszabb távon van esély.
Fellegi Tamás