Bevisszük Szerbiát az EU-ba?

Évszázadok

Szerbia legelkötelezettebb barátja Magyarország, mindent megteszünk azért, hogy az ország minél előnyösebb csatlakozási szerződést köthessen az Unióval – mondta Semjén Zsolt a hétvégén. A miniszterelnök-helyettes arra is kitért, hogy a két ország évszázadokon át együtt védte a keresztény Európát, célozva ezzel az Oszmán Birodalom elleni küzdelemre.

Végzetes ellentét

Nem mindig volt azonban ilyen jó a helyzet: a török Szerbiából való kiűzése után az Osztrák-Magyar Monarchia megszállta, majd annektálta Boszniát, és ez végzetesen megrontotta a kapcsolatot Szerbiával, olyannyira, hogy az első világháború is a Monarchia Szerbiának küldött hadüzenetével kezdődött.

A háború egyik legnagyobb nyertese Szerbia, legnagyobb vesztese pedig Magyarország lett: Szerbia nem csak Boszniát kapta meg a Jugoszláviává alakuló országban, hanem a korábbi Magyarországból is egy jókora darabot, a Délvidéket. Így jelentős magyar kisebbség került Szerbiához (míg korábban ez fordítva volt), és ez az, ami ma is leginkább meghatározza a viszonyt.

Szerbia Trianonja

Jugoszlávia felbomlását Szerbia veszteségként, sőt saját Trianonjaként élte meg: elsősorban a boszniai szerb területek elvesztése fájt neki, de hasonló hatása volt, hogy Horvátországból több éves háború során elűzték a szerb kisebbséget. És ha mindez nem lett volna elég, jött Koszovó függetlenedési törekvése (immár 90 százalékos albán lakossággal), és ezt a NATO által indított szerbiai bombázások ki is kényszerítették.

Ez először csak néveleges volt, de aztán 2008-ban népszavazáson kinyilvánította függetlenségét a tartomány, amit sok ország, köztük Magyarország is, gyorsan elismert. Értelemszerűen nem volt jó a viszonyunk Szerbiával sem a bombázások idején (már NATO-tagok voltunk), sem Koszovó elismerése után. Szerbia ugyanakkor eléggé egyedül maradt, és immár csak egyetlen érdemi nemzeti kisebbsége volt: a magyar.

Egymásra találtunk

Ez speciális helyzetet teremtett: ha az ország valahogy konszolidálni akarta viszonyát a külvilággal, mindenekelőtt egyetlen kisebbségével kellett mintaszerű politikát folytatni, és ehhez célszerű volt, ha Magyarországgal is jó a viszony. Ugyanez fordítva is igaz volt: Románia uniós csatlakozása után a szerbiai magyarság lett a nagyobbik kívül rekedt nemzetrész (az ukrajnai a kisebb), így fontossá vált, hogy előbb-utóbb Szerbia is bekerüljön az Unióba, és az ottani magyarságot ne válassza el tőlünk egy kemény, sokszor több órás várakozással átléphető határ.

Időközben Szerbia is belátta, hogy a leginkább akkor jut előre, ha csatlakozik az EU-hoz, és ehhez persze jól jön, ha van, aki erősen támogatja csatlakozását. Igen ám, de van egy áthidalhatatlannak tűnő probléma: Szerbia nem mondott le Koszovóról, nem ismeri el elszakadását, polgárait saját állampolgárainak tekinti. Ez még önmagában nem lenne teljesen kizáró ok, ha ez úgy történne, hogy a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad, azaz Szerbia nem ismeri el Koszovót, ugyanakkor a tényleges helyzet úgy alakul, hogy a szerb-koszovói határ az ország tényleges határa, vagyis az EU határa is itt húzódna (amíg esetleg a későbbiekben Koszovó be nem lép).

Különös helyzet

Nos, ez olyannyira nincs így egyelőre, hogy még a Wizz Air koszovói járata sem léphet be a szerb légtérbe: Románia, Bulgária és Macedónia felől kell kerülnie. Ezt persze csak jelképes dolog, az viszont már sokkal nagyobb probléma, hogy Koszovó polgárai szerb útlevéllel automatikusan uniós polgárok lehetnének, ami akár az új ország kiürüléséhez is vezethetne.

Még ennél is nagyobb gond, hogy öt európai uniós ország nem ismeri el Koszovót (Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus), így az Unió nem tudná ugyanazt az országot felvenni úgy, hogy minden tagállam ugyanazt a területet értse alatta. Ennek a gyakorlatban olyan következménye is lenne, hogy ha egy koszovói polgár koszovói útlevelével lép át például tőlünk Szlovákiába, és ott igazoltatják, megállapítják, hogy egy számukra nem létező országból jön, így nincs is joga ott tartózkodni. Azonban ha előhúz egy szerb útlevelet, esetleg személyit, akkor máris az Unió megbecsült polgára. Ugyanakkor az illető részéről az is érthető, ha nem akar szerb okmányokat, hisz ő koszovói polgárnak tekinti magát.

Nem vállalható

Nos, egy ilyen zűrzavart az Unió nem vállalhat, a kérdésre megoldást kell találni. Tavaly történtek is kísérletek a Szerbia és Koszovó közti tárgyalásokra, sőt még a területcsere gondolata is felmerült köztük nemzetiségi alapon (Szerbiában van egy kicsi, albánok által lakott rész, Koszovóban viszont egy nagyobb, szerbek által lakott terület). Ez azonban meghiúsult, a kapcsolat hirtelen újra feszült lett, olyannyira, hogy Szerbia többször mozgósította is hadseregét.

Nem rajtunk múlik

Magyarország ugyan maximálisan támogatja Szerbiát, de ez a konfliktus túlnő a mi hatáskörünkön, ahogy az is, hogy az öt uniós ország elismerje Koszovót. A szerb uniós tagság így meglehetősen bizonytalan, viszont az országnak van egy lelkes támogatója, egyúttal a szerbiai magyarság helyzetét is nagyban segíti a két ország jó viszonya.