Ki lehetett volna korábban jönni Afganisztánból? Három szakértő válaszolt

Váratlanul gyors győzelemmel indult húsz évvel ezelőtt az USA afganisztáni bevonulása, és ugyanilyen váratlan volt a kivonulás előtti tálib hatalomátvétel gyorsasága is - hangzott el a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Scruton közösségi tér kerekasztal-beszélgetésén, ahol többek között arra is keresték a választ, hogy mennyire tekinthető a Nyugat vereségének az afganisztáni összeomlás, és mit rontott el a NATO a 20 éves háború során.

A tálibok annak idején nem voltak népszerűek, mert felléptek a drogüzlet ellen, ezért is lehetett gyorsan bevenni Afganisztánt - mondta Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője, aki

jelképesnek nevezte, hogy augusztus 31-én az éj leple alatt hagyták el a kabuli repteret az utolsó amerikai C17-es gépek.

- Kabulért sosem harcoltak, hamar feladták korábban is - tette hozzá Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, aki emlékeztetett: 1996-ben is gyorsan vették át Kabult a tálibok, és az amerikaiaknak sem kellett érte megharcolniuk 2001-ben.

A szakértő kiemelte, hogy

Afganisztánt nem lehetett erős központi hatalomként működtetni Kabulból, az ország történelmileg úgy alakult, hogy nem lehetett centralizálni, így nem épülhetett ki az amerikaiak demokrácia modellje sem. Afganisztánban addig volt viszonylagos békesség, amíg az egyes régiók autonómiáját meghagyták,

és nem akarták a központi akaratot ráerőltetni az egymástól teljesen eltéről hátterű régiókra.

A 20 éves háború eredményeit értékelve Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerikai Tanulmányok Kutatóintézetének vezetője úgy fogalmazott, hogy részsikert ért el a NATO.

Megszűntették az afganisztáni terrorsejteket, de nem sikerült elérni azt a célt, hogy Afganisztán ne legyen a jövében a terrorizmusnak otthont adó hely.

Mit hibázott Amerika? Ki lehetett volna hamarabb vonulni?

Az afganisztáni háború során több hibát is elkövettek.

- Elsőként azt, hogy nem ismerték fel, ez egy több száz évvel ezelőtti hagyományokkal rendelkező ország, ahol a központi hatalomnak nem volt hagyománya.

- Az ország mezőgazdaságból - jelentős részben máktermesztésből él, a kormány így hiába harcolt a drogkereskedelem ellen, miközben a helyi hadurak ebből éltek, sőt sokszor a kormányhoz kötődő emberek is részt vettek a drogüzletben.

- Az ország lakosságának 80 százaléka vidéken a központi hatalom számára nehezen elérhető falvakban él, a vidéket a szegénység és a kilátástalanság uralja.

- A lakosság nagy része nem tudott kapcsolódni a nyugati támogatású kormányhoz, a társadalom nagy része most úgy gondolta, hogy talán a táliboktól várhatnak békességet, mert az elmúlt 20 évben sem volt jogbiztonság az országban.

- Hiba volt az is, hogy nem látták be: az országban nem alakult ki középosztály, amire elvileg egy demokratikus berendezkedést alapozni lehetett volna.

- Afganisztánban számolni kell a népesség gyors növekedéséből származó problémákkal is. Egy teljes generáció felnőtt anélkül, hogy ismerték volna a tálibok korábbi uralkodásának negatívumait.

- Összességében nem voltak jó opciók a kivonulás időpontjára,

esetleg annyit el lehetett volna érni, hogy az ország északi részén néhány tartomány nyugati támogatással tovább harcolhatott volna a tálibok ellen - állapították meg a szakértők. Ebben az esetben most nem Katarból kellene drónokkal harcolni az Iszlám Állam ellen. 

- Pakisztánból végig segíthették a tálibokat, az amerikai dominancia idejére ide vonulhattak vissza, és kivárhatták a megfelelő időt a visszatérésre. Sok pénzt fordítottak az amerikaiak az afganisztáni újjáépítésre, Pakisztánban elfolyt a pénz jelentős része.

- Az afganisztáni helyzetnek nincs kulcsa, nincs megoldási képlete - nyugati értelemben véve.

Nem volt átgondolt kivonulási stratégia

- Az amerikai belpolitika uralta végig az afganisztáni hozzáállást, ezért sem volt végiggondolt a kivonulási stratégia, rendezetlen lett a kivonulás - fogalmazott Mártonffy Balázs.

Mint mondta,

az érték alapú narratíva és az érdek alapú cselekvés került egymással ellentétbe Afganisztánban.

- Demokráciát nem lehet úgy építeni, hogy az alapvető életkörülmények hiányoznak - tette hozzá.

A jövőt illetően a szakértők kiemelték: a tálib vezetők nem rendelkeznek világos politikai programmal, Kína és Oroszország is kivár egyelőre, a tálibok vezette kormányt eddig senki nem ismerte el.

A kínai befolyás erősödése is inkább Pakisztánon keresztül érvényesülhet. Az Egy Övezet Egy Út infrastrukturális program egyik legfontosabb része a Kína-Pakisztán folyosó építése.

A kínai térnyerés alapfeltétele azonban a stabilitás, enélkül nem fognak az országba beruházásokat hozni, az ásványkincsek kiaknázása sok pénzbe kerül, amihez először ki kellene alakítani az infrastrukturális hátteret - mondták a szakértők.

A magyar szerepvállalással kapcsolatban elhangzott:

Afganisztánba az USA miatt mentünk be, és miattuk jöttünk ki onnan.

Nem volt mozgásterünk a döntésekben, azokat szinte kivétel nélkül Washingtonban hozták meg.

- Harci tapasztalatokat azonban szereztünk, amit a hadgyakorlatok nem pótolhatnak. A magyar katonaság ázsiója is emelkedett az utóbbi években, nem véletlen, hogy a koszovói misszió vezetését is a magyarok veszik át - mondta Demkó Attila.