KIJUTHATUNK-E VALAHA EURÓPA FÉLPERIFÉRIÁJÁRÓL?

Melyek voltak azok a korok a magyar történelemben, amikor leginkább sikerült csökkenteni a lemaradásunkat Európa fejlettebb részeihez képest? Mitől függ a felzárkózásunk sikere ma? Milyen pozitív példákat tekinthetünk követendőnek? Ezeket a kérdéseket járta körbe a Magyar Közgazdasági Társaság Magyarország felzárkózási lehetőségeiről szóló konferenciája.

A rendszerváltás utáni időszak távolról sem volt annyira sikeres az ország felzárkózása szempontjából, mint Mátyás király, Mária Terézia, vagy a dualizmus időszaka – hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság Magyarország felemelkedési esélyeiről rendezett konferenciáján. A „Félperifériától a félperifériáig – Utunk Európában” című előadásában Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész többek között az építészet történetének segítségével mutatta be a magyar és a nyugat-európai fejlettség közötti különbségeket, és jutott arra az álláspontra, hogy

bár mindig is az európai félperiférián helyezkedtünk el, több olyan szakasz is adódott a történelmünkben, amikor sikerült közelednünk a nyugat-európai gazdasági és kulturális színvonalhoz.Az első ilyen kiemelt korszakok egyike volt III.Béla uralkodása, aminek nagy előrelépése az írásbeliség kialakulása volt, később pedig Nagy Lajos király birodalma idején következett be jelentős fejlődés, annak ellenére, hogy három tenger ekkor sem mosta az ország határait. Az első egyetemek (Óbuda, Pécs) megnyitásának ideje (a 14. század végén) is közelített más európai nagy egyetemek (Prága, Krakkó, Bécs) alapítási dátumához. A Hunyadiak kora egyértelműen a felzárkózásnak kedvezett: a vajdahunyadi lovagvár például a 15. században már egyértelműen európai színvonalúnak számított, és Mátyás király idejében jutottunk a legközelebb Európa fejlettebb részeihez kulturális szempontból is.

Többek között Mátyás könyvtára az akkori pápai könyvtárral volt párhuzamba állítható, majd a nyomtatás megjelenésében is csak néhány évtizednyi volt az eltérés Nyugat-Európához képest. A török hódoltság tartós visszavető hatása után Mária Terézia és II.József uralkodása alatt több területen is nagy lépést tett előre az ország: ilyennek számított az újratelepítés, az egészségügyi ellátás és az oktatásügy fejlesztése. A felzárkózás szempontjából a következő pozitív szakaszok a dualizmus kora, később pedig az 1920-as évek eleje utáni időszak, amikor a magyar GDP-fejlődés megfelelt az akkori európai átlagos ütemnek, és az írástudatlanság felszámolásában (Klebelsberg-terv) is óriási előrelépést hozott. Az 1946 utáni növekedés még a dualizmusban látottnál is gyorsabb volt, de a 80-as évek elejétől lassú, utána pedig gyors visszaesés következett. Ezt jól mutatja, hogy

csak 1999-re értük el az 1989-es gazdasági szintet, vagyis lényegében egy évtizedet elveszítettünk.

Romsics Ignác kiemelte, hogy a 2004-2014-ig tartó időszakban az egyik leglassabb fejlődést produkáltuk a régióban, mindössze a románokat, a bolgárokat, a horvátokat és a letteket sikerült magunk mögött tudni. 

Az egyetemi tanár összefoglalójában kiemelte, hogy

az oktatás fejlesztése a felzárkózásunk egyik kulcsa, ezt mutatja azoknak az európai államoknak (például Finnország, Írország) a sikere is, amelyek gyorsan tudtak előrelépni a fejlődésben.

Ezen kívül a középosztály megerősítése is kulcsfontosságú, amire már Bethlen István és Andrássy Gyula is felhívta a figyelmet, mondván „olyan vastag középosztályra van szüksége az országnak, amely nem függ az államtól". (Romsics Ignácnak a közelmúltban jelent meg Magyarország története címmel az ország történetét a kezdetektől napjainkig áttekintő, több mint 600 oldalas könyve a Kossuth Kiadó gondozásában.)