Kik állnak az iráni atomlétesítmények elleni támadások mögött?

Elemzések2020. aug 10.Dunai Péter

Rejtélyes támadások sorozatát követik el Irán ellen. A támadók, sőt gyakran a bevetett fegyverek kiléte ismeretlen, Teheránban Izraelt gyanúsítják. A zsidó állam Iránt tekinti a puszta létét fenyegető, legsúlyosabb külső fenyegetésnek. Teheránban nem is titkolják, hogy céljuk Izrael Állam megsemmisítése. Jeruzsálem visszavág – Teherán válaszol. Aminap jelentették be az iráni fővárosban, hogy 28 izraeli vasútállomás ellen kíbercsapást hajtottak vége. Izraeli oldalról cáfolták a támadást, amelynek a hírét a török hivatalos hírügynökség, az Anadolu News Agency tette közzé.

Sürget az idő, mert közeleg a kiszámíthatatlan kimenetelű amerikai elnökválasztás.

Izraelben azzal is számolnak, hogy a következő amerikai adminisztráció (ha nem ismét Trump győz a novemberi elnökválasztáson) felújítja a tárgyalásokat Iránnal és egy olyan kompromisszumos nukleáris megállapodást köt, mint amilyen az 2015-ös volt, s amelyet az izraeli vezetés mély gyanakvással fogadott, miután felerősödtek Teheránban az Izrael megsemmisítését követelő hangok.

Irán egyelőre tagad. Földrengésekkel, hibás gázvezetékek felrobbanásával magyarázza a rejtélyes, kivétel nélkül fontos iráni infrastrukturális létesítményekben történt robbanásokat. Egyedül a július elején a natanzi atomlétesítményben történt robbanás kapcsán ismerte be, hogy szabotázs történt.

Az épületen belül robbanóanyag-maradványokat találtak, jelentette az ISNA iráni hírügynökség Mojtaba Zolnourra, a parlament nemzetbiztonsági és külügyi bizottságának a vezetőjére hivatkozva. „Jelentős pénzügyi-technikai kár keletkezett” mondta az Iráni Atomenergia Ügynökség szóvivője, elismerve, hogy a lerombolt épületben korszerű centrifugákat akartak gyártani.

Natanz az iráni atomprogram kulcsa. Az ottani bázison, szigorúan védett, mélyen a föld alá telepített termekben forognak elképzelhetetlen sebességgel, percenként mintegy 50 ezret fordulva a gázcentrifugák. Ezek 3-4 méter magas, mintegy 35-45 cm átmérőjű hengerek, amelyben az U-238-as és az U-235-ös izotópokat tartalmazó gázt bevezetik. A valamivel nehezebb U-238-as a centripetális erő hatására a külső részekben, a palást mellett, a kisebb atomsúlyú U-235 a forgó tengely közelében koncentrálódik. A forgó tengely melletti részekből az U-235-ös molekulákban dúsabb gázkeveréket átvezetik egy másik centrifugába, amely tovább dúsítja, növeli az U-235-ös izotópok számát a gázkeverékben.

Ezt a folyamatot az U-238-at és az U-235-öt tartalmazó gázkeveréket sok ezer centrifugán keresztülvezetve ismétlik, amíg atomerőműben használható (U-235 tartalom 4% körül) vagy atomfegyver minőségű (nagyobb mint 90%-os U-235 tartalom) urániumot kapnak.

A minapi natanzi robbanást Stuxnet 2.0 néven emlegetik, mivel 2010-ben egy állítólag Izraelből kiindult kíbertámadásban, a Stuxnet keretében, a létesítmény centrifugái leálltak, használhatatlanná váltak.

Közel-Keleten a muszlim világ három meghatározó államának egyike: Irán. A másik kettő Egyiptom és Szaúd-Arábia.

Iránt nem sorolják az arab világhoz, a lakosság többsége siíta muzulmán. Talány, hogy meddig jutott az atomfegyver-készítésben. A feltörekvő, aggodalomra adó két atomhatalom Irán és Észak-Korea közül sokkal nyitottabb, mint az utóbbi. Nyugati szervezetek, atomfegyver-szakértők az elmúlt években sok látogatást tettek itt ellentétben Észak-Koreával, amely alig engedett be nyugati szakértőket.

Noha Irán erőforrásai Észak-Koreáénál jóval nagyobbak, láthatóan le van maradva az észak-koreaiakhoz képest. Nincs bizonyított, bevethető atombombája – Észak-Koreának van, mintegy 20 darab.

Nem tudunk róla, hogy atombombával kísérleti robbantást hajtott volna végre. Ami a hordozóeszközöket, a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat illeti, vélhetően alig van lemaradás – ha egyáltalán van – Észak-Koreához mérten. Sőt, annak idején a Szovjetunióval és Kínával együtt Iránt tekintették az észak-koreai atomfegyver-ipar, a nukleáris robbanófejeket hordozó rakéták gyártásának patrónusaként.

Irán a térség arab hatalmaiban tekintélyt vívott ki ballisztikus rakétáival. Jemenben a siíta huszi lázadóknak szállított, a régi szovjet Scud ballisztikus rakéták alapján Iránban gyártott és továbbfejlesztett közép-hatótávolságú (500 kilométernél nagyobb) rakéták több-kevesebb rendszerességgel szaúdi célpontokat romboltak le. A Szaúd-Arábia által az USA-tól vásárolt Patriot lég-, és rakétavédelmi ütegek nem tudták megvédeni a megtámadott létesítményeket.

Tavaly szeptember közepén történt a legnagyobb, iráni támogatással végre hajtott huszi támadás szaúdi olajipari létesítmények ellen, amely az egész világon megrengette az olajpiacokat. A támadás miatt Szaúd-Arábia hónapokig csak a szokásos olajtermelésének, feldolgozásának csak a fele kapacitását tudta kihasználni.

Ez, minthogy 2019-ben Szaúd-Arábia volt a világ legnagyobb olajexportőre, felhajtotta az árakat, destabilizálta az olajpiacokat. Az amerikai, német, francia hírszerzés jelezte, hogy Irán áll a támadás hátterében, Párizs, Washington, Berlin és London közös közleményben tette felelőssé Teheránt a történtekért.

Máig rejtélyes, hogy pontosan mivel is támadták meg 2019-ben az olajkutakat, finomítót Szaúdi Arábiában. Kezdetben drónokról, majd önállóan manőverező robotrepülőgépekről (cirkáló rakétákról) beszéltek, később gyanúsították meg a sokkal nehezebb, nagyobb pusztítóerőt képviselő iráni Scud-származékokat a támadással. A Nyugatnak, kiváltképpen a szaúdiaknak lég-, és rakétavédelmi rendszereket szállító Egyesült Államoknak szerfelett kínos volt az ügy, igyekeztek kevesebbet értekezni róla a médiában.

Moszkva ujjongott.

A Reuters egyik 2019 novemberi (két hónappal a szeptemberi hatalmas támadás után) jelentése szerint az USA gyorsan 3000 katonát, specialistát és újabb légvédelmi rendszereket szállított a szaúdiaknak. Akiket nem hatott meg a washingtoni lépés, mert a török TRTWorld jelentése szerint több éves tétovázás után ismét felmelegítették a gondolatot, hogy az Orosz Föderációtól (OF) Sz-400-as lég-, és rakétavédelmi rendszereket vesznek.

Egy hónappal a szeptemberi támadás után Vlagyimir Putyin, az OF elnöke Rijádban termett, hogy rábeszélje a szaúdiakat az újabb fegyvervásárlásra.

2019. szeptember végén az orosz elnök még a Koránból is idézett, hogy meggyőzze a szaúdiakat az Sz-400-as ügylet célszerűségéről.

A Korán azt mondja, bármiféle erőszak elfogadhatatlan, kivéve egy esetet, ha néped védelméről van szó

mondotta. Emlékeztette a szaúdiakat, hogy Irán korábban az Sz-300-as család egyik tagját vásárolta meg, Törökország pedig a legkorszerűbb Sz-400-ast rendelte meg Moszkvától.

A Nyugat, a NATO és az USA finanszírozta azt a megaprojektet, amelynek keretében Európát megvédik az iráni és, mondják, az észak-koreai atomrakéták ellen. A Bukaresttől mintegy 180 kilométerre nyugatra fekvő Deveselu ad helyet az Aegis Ashore nevű program keretében épített rakétaelhárító bázisnak. Ez a romániai támaszpont ez idő szerint ennek a projektnek az egyetlen működő szárazföldi eleme.

Körülbelül egymilliárd dollárba (több mint háromszázmilliárd forintba) került és az Iránból esetlegesen kilőtt, a kelet-közép-európai államokat célzó ballisztikus rakétákat képes leszedni. Deveselu rakétaernyője Magyarországot is védi egy effajta támadástól. Ám a támadás bekövetkeztének a valószínűsége roppant alacsony.

Emiatt is gyanakszanak az oroszok, hogy az iráni – észak-koreai fenyegetésre való amerikai hivatkozás csak kamu. Úgy vélik, az igazi célpont: az Orosz Föderáció. Moszkva gyanúja azóta erősödött tovább, amióta Washington tavaly kilépett az elsősorban Európára vonatkozó, az ottani háborús kockázatot csökkentő INF-megállapodásból. Ez a rövidebb és a köztes hatótávolságú, szárazföldi indítású nukleáris fegyvereket hordozó eszközök, elsősorban ballisztikus rakéták tilalmára vonatkozott.

Miért volt fontos?

Mert időt adott egy esetleges nukleáris háború kirobbanásának elkerülésére. A betiltott rövidebb és köztes hatótávolságú rakéták ugyanis kilövésük után roppant gyorsan, 5-15 perc alatt elérik céljukat. Ha esetleg téves rakétaindítás történne, vagy más félreértés miatt nyomnák meg az indítógombot, nem maradna idő a szemben álló feleknek a közvetlen „forró drót” kapcsolatra, a helyzet tisztázására.

Felhozzák gyanújuk igazolására Oroszországban azt az amerikaiak által sem cáfolt tényt, hogy Deveseluban az USA olyan rakétaindító rendszert, az úgynevezett Mk-41-es univerzális indítócsöveket telepített, amelyek alkalmasak más rakétafegyverek, így a rakétaelhárító – tehát védő jellegű – rakéták felbocsátása mellett a BGM-109G Gryphon (a Tomahawk család tagja) atom-robbanófejjel felszerelt támadó cirkáló rakéták indítására is.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a 2015-ös nukleáris megállapodást, amit Irán az ENSz BT öt állandó tagjával, plusz Németországgal, plusz az EU-val kötött, gyökeresen eltérő módon értelmezik Washingtonban, mint a többi érintett fővárosban. Az Egyesült Államok Iránnal szembeni kemény álláspontját, a 2015-ös megállapodás felmondását, gyakorlatilag csak Izrael támogatja. Még az USA legszorosabb szövetségesének tartott Nagy-Britannia is ragaszkodott a végül is felmondott 2015-ös egyezmény megtartásához.

Az Egyesült Államok Irán ellen egyre szigorúbb feltételeket szabó szankciós intézkedéseket vezetett be, amelyek sértették az EU érdekeit is. Így Brüsszel jóváhagyásával az amerikai szankciókat megkerülő kereskedelmi elszámoló rendszert léptettek életbe a Teheránnal fenntartott gazdasági kapcsolatok egy részének megmentésére. Párizs, London és Berlin 2019 elején megegyezett egy közös kereskedelmi elszámoló rendszer, az INSTEX felállításában, amellyel megkerülhetik az amerikai szankciókat és nyugodtan kereskedhetnek Iránnal.

Ám a barterkereskedelmen alapuló INSTEX a hírek szerint nem hatékony. Iránban sem hisznek benne. Az ország legfelső vezetője, Ali Khamenei ajatollah július végén „ostoba játéknak” minősítette az INSTEX-et. „ Rá kellett volna bíznunk a pénzünket ezekre az urakra (az EU-ra), hogy ők döntsék el, hogyan, mire használják. De még ezt sem tudták elérni” – tette hozzá.