Kína beindult, és már nem is olyan nagy a recesszió veszélye a világban

Kína a világ második legfontosabb gazdasága. Az Egyesült Államok azért még bőven vezet az összesített GDP tekintetében, a második viszont határozottan Kína. A követők (Japán, Németország, Egyesült Királyság, India) hozzájuk képest már eléggé le vannak maradva.

A világ legtöbb GDP-t előállító országai 2022-ben

Ugyanakkor a top szereplők mindegyike demokratikusabb, vagyis varázsütésre, egy csapásra csak Kína tud nagyokat változtatni a gazdaságán.

Most legutóbb például azzal, hogy a zéró Covid politikát úgy engedte el, mintha soha nem is lett volna olyan. Bár ennek inkább politikai okai voltak, de az is biztos, hogy a trendforduló az egész világra kihat.

A kínai nyitás globális hatásai

Ahogy ugyanis egyik pillanatról a másikra eltűntek a szigorú lezárások, az állampolgárok életét meghatározó applikációk, a világgazdaság is gyorsan eszmélt.

Rájött, hogy amennyiben a második legnagyobb gazdaság innentől nem „tetszhalott”, hanem termel, növekedik, kereskedik, vásárol, fogyaszt, vagyis visszatér a világgazdaság vérkeringésébe, az ellátási láncokba, akkor első körben kisebb kínai visszaeséssel érdemes kalkulálni, de másodkörben talán nem is lesz globális recesszió.

A kínai gazdaság amúgy ma már nem olyan végtelenül „egyszerű”, mint korábban, amikor a világ gyára és az urbanizáció bajnoka volt, minden nyersanyagot megvett, kereste a világon az infrastrukturális lehetőségeket, kikötőket vásárolt, vasutat, autópályát épített, otthon pedig mindent olcsóbban gyártott, mint más.

Akkora lendületben volt, hogy akadtak évek, amikor Kína több vasércet használt fel, mint a világ többi része együtt.

Az új Kína innovatívabb, mint valaha

Kína most már máshogyan integrálódik a világgazdaságba, egyre fontosabb a kínai belső fogyasztás (fogyasztási cikkek, turizmus, szórakozás), de a kínai gazdagok kereslete is meghatározó lett a luxuspiacon és Kína lett nagyon sok hozzáadott érték (okostelefonok), illetve innováció (mesterséges intelligencia) hazája is.

Ettől függetlenül, ha Kína nyit, az teljesen más megvilágítás alá helyezi a nyersanyagpiacot, elsősorban az olaj, a vasérc és a réz keresletét, előbbit a kínai termelés kiszállítása (tankerek) és a turizmus (repülés) hajtja, míg utóbbi kettőt még mindig a kínai építőipar.

A politikai váltás

Ha emberéletekről van szó, akkor nehéz úgy fogalmazni, hogy csak a gazdaságra, a politikára fókuszálunk. Mégis talán kimondható, hogy a kínai pártvezetés hibázott, amikor a száz százalékos szigorral betartatott lezárások mellett döntött. Viszont a Kínai Kommunista Párt, amely az ország vezető politikai ereje tavaly október végén tartotta a 20. jubileumi kongresszusát, s semmiképp nem akarták a nagy figyelemmel kísért eseményt beárnyékolni azzal, hogy sok a beteg, netán a halott és résztvevőket létszámát sem akarták csökkenteni azzal, hogy sok a covidos. 

A zéró covid politikával mindenesetre nem volt beteg, ez igaz, de jelentősen lelassult a kínai növekedés.

A kongresszus vége után sem nyitottak és ezt már a bezárt emberek Kínában sem bírták. Elég drasztikus hangvételű Kínában szokatlan tüntetések kezdődtek. Ezek nem voltak ugyan igazán erőszakosak, de Kínában nem jellemző az, hogy a pártvbezetést is skandálva szifdák.

A lezárások miatt ugyanis Kína kimaradt a kereskedelmi kapcsolatokból, de bizonyos szempontból a tudáscseréből is (diákok, kutatók cseréjéből), ezt elégelte meg hirtelen a politikai vezetés.

A demográfia Kínában nagyon fontos

Ráadásul Kína elkezdett öregedni, a fogyó társadalom, a demográfiai kihívások miatt sem volt idő az ütemvesztésre. Hogyan kapcsolódik össze ez a két fogalom? Ha a lezárások miatt egy generáció, de legalábbis 2-3 évnyi végzős, 2-3 évfolyam tanulása, városba költözése, integrálódása kimarad, ha kevesebb kínait, elsősorban vidéki kínait, lehet a munkaerőpiacra bocsátani, az óriási veszteség a gazdaságnak.

Főleg azért, mert már ott kopogtat egy fontos kihívó, India, amely most már a kínai növekedési számokat hozza, ráadásul nyelvtudása, részleges demokráciája miatt is szimpatikusabb az angolszász világban, mint Kína, amely azért viaskodik az éllovas USA-val, sőt távolodik is tőle.

A nagy kockázatok

Kína mindenesetre összességében most fellendül, ennek pedig mindenki örül. Például a kínaiaknak szállító márkák, legyenek azok autóipari, luxuscikkeket gyártó, sportcipős, vagy élelmiszeripari termékek gyártói.

Régen Kína egzotikum volt, de mielőtt bezárt volna, sok nagy cég életében a meghatározó piac. A fordulatnak több eleme is van, nemcsak a lezárásokból kiengedés, de az ingatlanpiaci lazítás is.

A kínai bankrendszer, vagy a kínai építőipar már nem néz ki olyan jól.

De azzal, hogy a lezárásoknak vége, illetve a kínai kormány a lakáspiac segítségére sietett, most nagyobb a nyugalom. A kínaiak nagyon nagyrészt lakásokban tartják a vagyonukat, a piac összeomlása magával ránthatta volna a bankszektort is. A kínai kormány azonban bizonyos félkész lakásprojektek segítségére sietett, ami még akkor is segíti a kínai építőipart és a vasérc, illetve a réz piacát, ha valójában még ezekkel a trendekkel együtt is nagy lesz ezekben a szegmensekben a visszaesés.

A jövő bizonytalan

Kína tehát visszatért, mindenki lelkesen üdvözli, beindulnak a gyárak, a tankerek, Kína elkezd kereskedni, pénzt keresni. A háború sem igazán zavarja, ha nem is extra mértékben, de azért Kína haszonélvezője az oroszok szorult helyzetének, olcsóbban tud például orosz olajat venni.

Ám Kínának rendeznie kellene a viszonyát az Egyesült Államokkal. Ám Joe Biden amerikai elnök eddig nem sok jelét adta annak, hogy a kínai konszolidáció nagy híve lenne.