Kína valószínűleg a világ egyik legnagyobb repülőgép-hordozóját bocsátotta vízre

Nagy csinnadrattával Sangháj egyik hajógyárában nemrégiben vízre bocsátották a kínai haditengerészet büszkeségét, a legújabb, harmadik repülőgép-hordozót, a Fujiant (kiejtve Fucsien/Fukien, vagy a helyi dialektusban Hokkien). Már a Fukien repülőgép-hordozó (népiesen anyahajó) kinézete is más, mint az első kettőé, a Liaoningé és a Shandongé amelyek egyrészt sokkal kisebbek, másrészt mindkettőnek az orra kacsacsőr-alakú. Ezt a technológiát hivatalosan sky-jumpnak, „égi ugrásnak” nevezik.

Azaz katapult híján a pilótákon és a gép gyorsulásán múlik a kacsacsőr végén megemelkedő pályáról a felszállás, amely egyébként kevésbé veszi igénybe a pilóták szervezetét, mint a gőz-, vagy a legújabb, az elektromágneses katapult, mert a gyorsulás (a G-érték) mértéke alacsonyabb.

A hátránya: a katapult nélkül, csak saját erejére (motorjára) hagyatkozó, felszálló gép, éppen a tömegcsökkentés miatt, kevesebb üzemanyagot, lőszert vihet. Viszont a Fujianon már a legmodernebb elektromágneses katapult működik, az Electromagnetic Aircraft Launch System, a katonai terminológiában rövidítve EMALS.

És egy trükk, amit majdnem száz éve alkalmaznak: a felszálló gépeket hordozó anyahajó mindig a széliránnyal szemben hajózik. Így a szembe-szél plusz a hajó sebessége (ami elérheti az óránkénti 50-56 kilométert) kiegészítő felszállási sebességgel segíti a repülőgépeket.

Katapult rendszer, kiváltképpen az EMALS-szisztéma még a legújabb amerikai repülőgép-hordozókon sem általános. Sőt, fura módon a legújabb – igaz, nem a legnagyobb – hordozókon ismét a kacsacsőr-felszállópálya dívik, nem utolsósorban, mert a katapultok, kiváltképpen az elektromágnesesek, roppant drágák.

Újonnan megépült, kínai gyártmányú repülőgép-hordozó hagyja el a dokkot az átadási ünnepségen a kínai haditengerészet Talien kikötővárosban működő támaszpontján, az északkelet-kínai Liaoning tartományban 2017. április 26-án. Az 50 ezer tonnás anyahajó a tesztüzem után áll hadrendbe MTI/AP/Hszinhua/Li Kang

Emellett az elektromágneses EMALS katapultok olyan óriási mennyiségű elektromos áramot, energiabombát igényelnek működésük néhány másodpercében, amelyet gyakorlatilag csak az atomreaktorokkal, mint elektromos energiaforrással meghajtott repülőgép-hordozók képesek biztosítani. Információink szerint a Fujian fő energiaforrásai nem atomreaktor(ok), mint a legnagyobb amerikai hordozóké.

A britek – valaha a világóceánok uralkodói - például a mai napig csak a kacsacsőrre esküdnek, mindkét aktív hordozójuk katapult nélküli, kacsacsőrös kifutó/leszállópályás.

Természetesen a királyi házról kapták mind a típusjelzést, mind a nevüket. Teljesen egyformák, a Queen Elizabeth (Erzsébet Királynő) hordozó-osztályba tartoznak, egyenként 50-60 repülőgépet/helikoptert hordoznak, 65 ezer tonnás vízkiszorításúak – és természetesen Rolls-Royce gázturbinás motorjaik vannak. Nevük: HMS Queen Elizabeth és HMS Prince of Wales. A HMS (Her Majesty's Ship - Őfelsége hajója) is kifejezi a hajóépítők monarchia-tiszteletét.

Tajvani feszültség

A Fujian a vártnál gyorsabb megjelenése sokkolta nemcsak az amerikaiakat, hanem a tajvaniakat is, hiszen a Pekingben a világ legmodernebbjének kikiáltott kínai repülőgép-hordozó lehetővé teszi, hogy Tajvant ne csak a várt irányból, a 160 kilométer széles Tajvani-szoros felől, az anyaországból érkező gépek támadják, hanem mondjuk Tajvan Csendes-óceáni, keleti partjai felől, a Fujianról felszálló harci gépek mérjenek csapást rájuk.

Így a kínaihoz képest törpe tajvani légierőt, légvédelmet megosztja a Fujian megjelenése – nyilvánvalóan ez volt a kínaiak, Peking szándéka.

Már a névadás – Fujian – is gyanút keltett a nyugati elemzőkben. Ellentétben a két korábbi hordozóval, amelyeket két északkelet-kínai tartományról neveztek el, Fujian az a tartomány, amely a kínai szárazföldön szemben helyezkedik el Tajvan szigetével.

Persze még évekbe telhet, amíg a Fujiant teljesen felfegyverzik és hadrendbe állíthatják.

Építését 2015-2016-ban kezdték és még a pontos méretei sem tisztázottak. A nyugatiak a szárazdokkban épülő Fujianról készült műhold-felvételek alapján próbálnak saccolni. A hordozón lévő berendezésekről, fegyverrendszerekről is homályos a kép, hivatalos információk híján a tech-honlapok ellenőrizetlen állításaira, becslésekre támaszkodnak a nyugati elemzők.

Peking logikusan elosztja három repülőgép-hordozóját – amelyek amerikai mintára egy-egy, több hajóból, tengeralattjáróból álló csapásmérő egységet vezetnek.

Az amerikaiak Carrier Strike Group-nak – CSG-nek, hordozó-központú csapásmérő csoportnak – nevezik ezt a katonai formációt. A Global Times (GT), a Kínai Kommunista Párt angol nyelvű központi napilapja emlékeztet rá, hogy a Shandong repülőgép-hordozó állandó bázis-kikötője délen, a Dél-kínai tenger térségében, Hainan szigetén van. A Shandong jelenleg Kína legmodernebb, szolgálatban álló repülőgép-hordozója.Ez a térség a Tajvan körüli vizektől eltekintve haditengerészetileg a világ egyik legforróbb területe, ahol a kínai és az amerikai hadiflotta, a légierő szinte naponta keveredik konfliktusba egymással.

A nemzetközi vizeken egymáshoz túlságosan közelre merészkednek a hadihajók, hogy a másikat megfélemlítsék, válasz-reakcióit értelmezzék, feltérképezzék, kommunikációs eszközeit, a krízishelyzetben használt hullámhosszakat kikémleljék.

Az amerikai hadiflotta időnként demonstratívan behatol a Dél-kínai tengeren a Spratly és Paracel szigetek apró korallzátony-sűrűjébe, a Kína által saját területi vizeknek nyilvánított nyílt vízszakaszokra, kiváltva ezzel a kínai haditengerészek, politikusok ellenreakcióját.

Washington, más országokkal együtt nem ismeri el a kínai területi követelést. Az USA a nemzetközi vizeken a hajózás szabadságára hivatkozva hajtja végre a megközelítési manővereket, amelyeket FONOPS-nak, Freedom of Navigation Operations (A Hajózás Szabadságának Demonstrálására Szolgáló Műveleteknek) neveznek.

A Liaoning repülőgép-hordozó hadikikötő bázisa a kiváló söréről elhíresült (egykori német gyarmatként a bajoroktól tanulták az ottani kínaiak a sörfőzést) Csingtao, azaz Qingdao, és innen a Kelet-kínai tengert, a Bohai-tengert és a Sárga tengert tartja szemmel.

Nyugati haditengerészeti szakértők szerint a Fujian legvalószínűbb bázisa (home port) a Xiamen katonai/haditengerészeti támaszpont lesz, amely Fujian tartományban van. 

Míg a Fujian hordozó körül pekingi fogalmak szerint nagy reklámot csaptak, addig a kínai óceáni flotta (blue water fleet) csendben, de annál hatékonyabban fejlődött.

Mindenek előtt a 055-ös típusú, „lopakodó” (stealth) technológiával épített irányított rakétákkal felszerelt rombolók  érdemelnek figyelmet. (A 055-ösöket az USA tengerészeti hírszerzésében elfogadott besorolás szerint a nagyobb osztályba, a cirkálókhoz – cruisers – sorolják.)

Elsődleges feladatuk a repülőgép-hordozók védelme. Állig fel vannak fegyverezve - szemben a viszonylag gyenge saját védőfegyverzettel ellátott kínai repülőgép-hordozókkal, mindenek előtt a Fujiannal. Vízkiszorításuk 12-13 ezer tonna, különlegességük, hogy négy nagy, összesen 150 ezer lóerős turbina adja a hajtóerőt. Gyorsak, csúcssebességük 30 csomó (56km/óra).

Talán leginkább figyelemre méltóak a 055-ösök „szemei és fülei”, a radarrendszerek, szonárrendszerek.

Kétsávos négy-négy radarrendszerük van. A nagyobb négyes tagjai, a Sárkányszem – 346B-k a C/S hullámhosszon működnek. A négy kisebb radarrendszer az X sávot használja. A C sáv a 4 – 8 GHz, az S sáv a 2-4 Gigaherzes (GHz) tartományban van. A C sávot a kínaiak feltehetően a távközlési, katonai felderítő műholdakkal való kapcsolattartásra használják.

Ami az S sávot illeti, ennek a hullámhossz-tartománynak az alkalmazása roppant széles körű, reptéri radaroktól, a hagyományos haditengerészeti radarokig, a távközlési műholdakkal való kapcsolattartásig ér. A hétköznapi életben ezt az elektromágneses hullámsávot használják a kis teljesítményű fogyasztói elektronikai eszközök egy részében, például a drót nélküli telefonokban, távirányításos garázs-nyitókban, a kisbaba figyelőkben és a mikrosütőkben is.

A kínai tech-szájtok állítása szerint a Sárkányszem-radarok képesek az ellenséges légi, vagy tengeri lopakodók (stealth) felismerésére is. A Sárkányszem radartornyokba vélhetően más elektronikus hadviselési eszközöket, mint például az ellenfél távközlési, elektronikai rendszereit zavaró berendezéseket (ECM) is beépítettek.

A másik négy (kisebb) radar az X hullámsávban – 8 – 12 GHz – működik.

Sokrétűek, a tengeri hajóforgalom figyelésétől a támadó rakéták felfedezéséig, azonosításáig, pályájuk beméréséig sok mindenre alkalmasak. A Dunán közlekedő vontatók, esetleg kisebb yachtok fedélzete felső részén körben forgó, deszkaszerű antennák is nagy valószínűséggel X hullámsávú radarok. Többségüket a japán Furuno cég gyártja. Rövidebb hullámsávjuk (2,5 – 3,75cm-es hullámhossz) révén pontosabb, élesebb képet rajzolnak ki a képernyőn.

Külön szekcióban működnek a 055-ösök tengeralatti érzékelői.

Változtatható mélységben működtetett és kábellel vontatott víz alatti, különleges mikrofonok (hidrofonok) segítik az ellenséges hajók, tengeralattjárók felderítését, bemérését.

Ezek úgy néznek ki, mint a mini, ember nélküli tengeralattjárók. Oldalirányba, le-fel tudnak úszni a fentről kábelen kapott parancsok által vezérelt vízszintes és függőleges vezérsíkok mozgatásával. Ide, ebbe a portokkal felszerelt részbe építették be a 055-ösökön állítólag az elektro-optikai (EO) érzékelőket, illetve csatlakozóikat is.

Talán a legérdekesebb a 055-ös bivalyerős fegyverzete. Összesen 112 rakéta-indító csővel/konténerrel működik, 64 cső elől a parancsnoki állás előtt, 48 pedig a hajó hátsó részén, a két közepes helikoptert befogadó/indító platform mellett van. Különlegességük, hogy ezek az indítócsövek a rakéták széles skáláját tudják kezelni, valamennyi cső függőleges (VLS-rendszerű). Hideg és forró rakéta-indításra egyaránt képesek. Még segédrakétával felszerelt torpedókat is indítanak ezekből az égnek meredő csövekből.

A hidegindításnál egy segédeszköz, nagynyomású gáz löki ki a csőből az indított rakétát, amely csak a hajó fölé érve kapcsolja be saját rakétamotorját. Ennek a rendszernek az előnye, hogy az indítócsövet/konténert megkíméli a működő rakétamotor roppant forró gázaitól.

Hidegindításúak ma már szinte az összes interkontinentális ballisztikus nehéz rakéták, induljanak akár szárazföldi silókból, vagy a tengeralattjárókról, a víz alól. Az oroszországi katonai tervezők kitalálták, hogy nem teljesen függőlegesek az indítócsövek a hadihajóikon, a tengeralattjáróikon, hogy a rakétamotor esetleges indítási-működési zavara esetén az indítógázzal a hajó/tengeralattjáró fölé kilőtt rakéta, ha motorhiba folytán visszazuhan, ne a hajóra essen, hanem mellé, a tengerbe.

A melegindításkor az indítócsőből a rakétát a saját motorjának az ereje löki ki. Előnye, hogy gyorsabb, mint a hidegindítás, hátránya, hogy a forró rakétamotor-gázok nagyon igénybe veszik az indítócsövet, a berendezést.

A kínai lopakodó cirkáló ezekből a csövekből indíthatja a saját HHQ-9-eseit, a szovjet Sz-300-as lég- rakétavédelmi rendszer kínai modifikációját. A Mennyei Birodalom hadmérnökei a szovjet technológiát „kiegészítették” az USA hasonló kategóriájú Patriotéhoz (MIM-104-es) hasonló műholdas irányítási rendszerrel, amihez izraeli katonai technológiai elemeket is párosítottak.

A HHQ-9-es egyes modifikációit az űrben keringő amerikai (ellenséges) katonai műholdak lelövésére fejlesztették ki. Hasonlóan hatásosak és félelmetesek a 055-ös univerzális rakétaindító rendszeréből kiröppentett, Yj-18-as típusú, hajók elleni kínai gyártmányú cirkáló rakéták, és/vagy a CJ-10-es, szárazföldi célpontok ellen indított cirkáló rakéták.

Az YJ-18-asokból már léteznek a hangsebességnél gyorsabban repülő változatok is.A kínai BeiDou navigációs szatellit-rendszer (az amerikai GPS illetve az oroszországi GLONASS versenytársa) segítségével vezérlik őket. Ősük, előfutáruk, ötletadójuk a szovjet/orosz SSN-27 cirkáló rakéta-család. Kalibr/Klub néven ismertebbek, manapság a Fekete-tengeri oroszországi flotta hajói, vagy a stratégiai bombázók indítják őket tömegével ukrán célpontok ellen.

Hasonló, szovjet/orosz gyökereik is vannak a CJ-10-es (kínai nevük: Hosszú Kard, - Chang Jian) nagyobb hatótávolságú, második generációs, nehezebb cirkálórakétáknak, amelyeket ugyancsak a 055-ös univerzális indítócsöveiből röppentenek ki.

Eredetük a szovjet/orosz Kh-55-ös (Raduga) cirkálórakétákra vezethető vissza. Peking ügynökeit szétküldte a világba, valamikor a múlt század kilencvenes éveiben, a Szovjetunió széthullása, az amerikaiak első Irak-háborúja után, hogy vegyenek, szerezzenek szovjet és/vagy amerikai cirkálórakétákat.

Kína a frissen függetlenné vált Ukrajnától vásárolta az első „mintákat”, a Kh-55-ös Radugákat.

Aztán Iraktól, Pakisztántól és Szerbiától sikerült amerikai BGM-109-es Tomahawk mintájú ép cirkálórakétákat venni, olyanokat, amelyek nem működtek, nem robbantak fel és viszonylag épen kerültek a szerbek, irakiak kezére.

A kínaiak, alaposan tanulmányozva a beszerzett szovjet/orosz, amerikai fegyverrendszereket, továbbfejlesztették az eredetileg csak légi indítású CJ-10-eseiket, amelyeket most már a 055-ösökön kívül tengeralattjárókról is indítani tudnak. A CJ-10-esek féltonnás robbanófejjel vannak felszerelve, ami lehet hagyományos, vagy nukleáris töltet.

Külön fejezetet érdemelnének Kína történetei a nyugati világot évszázadokkal megelőző ballisztikus rakétáiról, amelyeknek faragott sárkány-feje volt. Már a Ming-korszakban, az 1300-as években a kínai hadiflotta alkalmazott gyakorlatilag kétlépcsős, más hajók elleni ballisztikus rakétákat.

Ezeknek, a Huo Long Chú Shui nevű rakétáknak a törzsét egy vastag, kivájt bambusz-szár alkotta, amelyben négy segédrakéta és a robbanótöltet, plusz a hajtóanyag (lőpor) helyezkedett el. Ne feledjük, Kínában már az időszámításunk szerinti 2.-3. évszázadban ismerték a lőport, amely több mint ezer év múltán jutott csak el Európába.

Néhány érdekes adat a világ legnagyobb repülőgép-hordozóiról

Forrás: marineinsight.com, discoveryuk.com, navalpost.com