Kína minket is magával ránthat
ElemzésekA világgazdaság idei szereplését a kínai COVID-politika is jelentősen visszafoghatja.
Az elmúlt évek viharaiban Kína olyan volt akár egy kőszikla. Miközben a nyugati világ a pandémiával küszködött és egymást érték a lezárások, az ázsiai óriás látszólag pár hónap alatt túllendült a járvány nehezén. Amikor az öreg kontinensen tombolt a COVID vírus, náluk a koncertek, a nagy összejövetelek és a gazdasági fejlődés előtt sem volt akadály.
Ez a kőszikla azonban az utóbbi hónapokban elkezdett repedezni.
A COVID kapcsán a zéró tolerancia-elve már nem működik olyan jól, mint korábban. Az új vírus-variánst, az omikront ugyanis szinte képtelenség kordában tartani. Pláne Kínában, ahol a lakosságot a kevésbé hatékony helyi vakcinákkal oltották be, az emberek túlnyomó része pedig az előző hullámokban nem esett át koronavírus-fertőzésen, így nem szerzett védettséget.
Mivel Kína a napi eseteket amilyen gyorsan csak lehet nullára akarja lenyomni, most kénytelenek drákói szabályokat hozni.
Egyetlen pozitív teszt miatt is több száz ember karanténját rendelhetik el. Idén a 26 milliós Sanghajban közel két hónapos zárlatot vezettek be.
Christophe Lauras, a Kínában működő Francia Kereskedelmi Kamara elnöke szerint, azóta hiába nyíltak meg a nagyvárosok, az üzleti életben a hangulat nem éppen pozitív. Az emberek úgy kelnek fel minden reggel, hogy nem tudják, aznap karanténba lesznek-e zárva.
Mivel nő az elégedetlenség és egyre többen a közösségi oldalakon is hangot adnak a véleményüknek, a kormányzat a szokottnál is jobban cenzúrázza az online platformokat.
Az üzletnek az se tesz jót, hogy a szigorú lezárások miatt nem érzik magukat nyugodtnak a külföldiek. Nicholas Burns az Egyesült Államok kínai nagykövete elmondta, hogy az év elején még 40 ezer amerikai tartózkodott Sanghaj térségében, de sokuk, akár csak európai és japán társaik elhagyták az országot.
Nehéz meggyőzni a washingtoni kollégáimat, hogy jöjjenek ide, hisz 14 napos karanténba kéne vonulniuk már ahhoz is, hogy egyetlen megbeszélésre sort tudjunk keríteni
mondta Burns. Az országban lévő európai cégek közel negyede már azt tervezi, hogy a korábban tervezett beruházásokat inkább Kínán kívül fogja megvalósítani.
A gyűlekező sötét fellegek gazdasági következményei már sejthetőek. Kína jelentősége akkora a világ színpadán, hogy ha ők köhintenek egyet akkor azt mindenki megérzi. A Világbank szerint idén a globális GDP növekedés a várt alatt, 2,9 százalékon fog állni.
A vezető okok között pedig az ukrán háborút, az ellátási láncok problémáit és a kínai lezárásokat nevezték meg.
Egy hónapja már Kína miniszterelnöke Li Ko-csiang is figyelmeztetett, hogy bizonyos értelemben nagyobb a baj, mint 2020 elején a járvány kitörésekor. A tervezett 5,5 százalékos éves növekedési cél pedig elérhetetlen.
Bár a kritikusok szerint a járványpolitika Kínában visszafogja a fogyasztást és megnehezíti a vállalatok életét, az ország elsőszámú embere Hszi Csin-ping a COVID kapcsán aligha fog idén lemondani a zéró-tolerancia elvéről. Várhatóan most novemberben ugyanis összeül a Kínát vezető kommunista párt 20. kongresszusa, ahol újabb öt évre megválaszthatják az ország elnökének.
A sanghaji Fudan Egyetem és az amerikai Indiana Egyetem előrejelzése szerint, ha Kína visszavenne a járványügyi szigorból akkor három hónapon belül az esetszámok 112 millióra, a halottaké pedig 1,5 millióra nőne. Hszi Csin-ping pedig nyilván nem akarja, hogy pont a kongresszus idején halomban álljanak a COVID-halottak, miközben a hivatalos kommunikáció jó ideje arról szól, hogy Peking már legyőzte a járványt.
Ehhez azonban fel kell vállalja, hogy a korlátozások rég látott társadalmi feszültségekhez vezetnek.
Az utóbbi hónapokban több helyen, így például a Sanghajjal szomszédos Kunshanban és Pekingben is voltak tiltakozások a COVID-szabályok miatt. Az ehhez hasonló demonstrációk nyugaton ugyan teljesen megszokottak, Kínában azonban az efféle nyílt elégedetlenséghez nincsenek hozzászokva.
A beruházások felpörgését az is nehezíti, hogy a helyi önkormányzatok, amelyek az infrastruktúra-fejlesztési boom egyik főszereplői voltak, kifogytak a pénzből. A Goldman Sachs becslése szerint 8 ezer milliárd dollárnyi adósságot halmozhattak fel. Ez az összeg kétszer akkora, mint Németország éves GDP-je.
Mindennek tetejébe Kína viszonya az ukrán háború miatt megromlott a nyugati világgal, mivel Oroszország invázióját nem akarják elítélni.
Bár a CNBC a saját forrásaitól úgy tudja: Peking a kínai kormány európai ügyekkel foglalkozó különmegbízottján Wu Hongbon keresztül igyekezett rendezni a viszonyát az EU-s üzleti partnerekkel. A beszámoló szerint a kínaiak érezték, hogy „túl messzire mentek”.
Putyin háborújára Wu a tárgyalásokon csak közvetetten utalt, ám azt állítólag egyértelművé tette: Kína továbbra is Európát preferálja az Egyesült Államokkal szemben.
A hazája pedig Európának továbbra is egy növekvő jelentőségű és gazdasági lehetőségeket kínáló ország lesz.