Hidegháborús feszültség – Kína katonai bázist hozhat létre az Atlanti-óceán partján

Az Új Selyemút kezdeményezés meghirdetése óta Kína nem csak Ázsiában és Európában, de Afrikában is egyre több tengeri és légi kikötőben szerez érdekeltséget működtetőként, résztulajdonosként, vagy lízingszerződések révén.

Olyan afrikai országok kikötőiben is szerzett érdekeltségeket Kína, mint például Dzsibuti, Kenya, Tanzánia, Madagaszkár, Mozambik, Namíbia, Elefántcsontpart, Ghána, Sierra Leone, vagy Mauritánia.

A terjeszkedés felgyorsult, most már a kelet-afrikai bázisok után a nyugat-afrikaiak következnek, többek között a kőolajban gazdag Angola és a nyugat-afrikai Guineai-öbölben fekvő Egyenítői Guinea is a kínai befolyás térképére került.

Egyenlítői Guineában már eddig is számos kínai infrastrukturális és energetikai fejlesztés zajlott, és a kalózok ellen is kínai hadisegítséget vett igénybe az ország több tucat alkalommal.

Afrika szarva

Kína még 2016-ban kezdte el építeni az első tengeren túli haditengerészeti bázisát, Afrikában, Dzsibutiban, amely a kínai tengeri selyemút szempontjából is kiemelt jelentőségű.Peking akkor arra hivatkozott, hogy az általuk létrehozott előőrs csak a térségben zajló kalóz tevékenység visszaszorítását hivatott elősegíteni. Ez a magyarázat egyébként hihető is volt, annak fényében, hogy Dzsibuti Afrika szarvában fekszik, a környező vizek pedig valóban hemzsegnek a kalózoktól, viszont létfontosságú hajózási útvonalak futnak rajta keresztül, amelyek a kínaiak számára is nagyon fontosak.

Azóta több mint öt év eltelt és a távol-keleti nagyhatalomnak továbbra is ez az egyetlen külföldi katonai támaszpontja, ez a helyzet azonban rövidesen megváltozhat – olvasható a The Economist elemzésében.

13 országban nyílhatnak bázisok

Kínai tisztviselők ugyanis jelenleg is vizsgálják a további terjeszkedés lehetőségét. A Pentagon által Kína katonai erejéről 2021. novemberében kiadott jelentésben 13 olyan országot azonosítottak, ahol esetleg fontolóra veheti a kínai vezetés újabb bázisok kialakítását. Ezen országok közt többek közt a belső-ázsiai Tádzsikisztánt és az Atlanti-óceán partján fekvő Angolát is megemlítik, de az amerikai tisztviselők úgy vélik Kína titkos megállapodást köthetett kikötő hozzáférésről Kambodzsával és az Egyesült Arab Emírségekkel is.

Befektetőként szereztek befolyást

A törekvéseiben segítheti Kínát, hogy mostanra több mint 100 olyan kikötő található az országon kívül, amelyekben befolyással bír befektetőként, vagy üzemeltetőként, ráadásul a washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies (CSIS) további 50 olyan afrikai kikötőt azonosított, ahol Kína részt vehet most zajló beruházások kivitelezésében.

A kutatóintézet elemzői úgy vélik, ezeket a kikötőket Kína felhasználhatja a további terjeszkedéséhez. Ezt az elméletet alátámasztani látszik, hogy több érintett kikötőt is felkerestek kínai hadihajók az utóbbi időben.

A kőolajban gazdag Egyenlítői Guineát szemelték ki

Még tavaly decemberben az amerikai hírszerzés jelentésére hivatkozva, a Wall Street Journal, már egészen konkrét helyszínről is írt. Vélekedésük szerint Egyenlítői Guineában, Bata kikötőjében szeretne haditengerészeti támaszpontot létesíteni Kína.

Ez a távol-keleti országnak állandó jelenlétet biztosítana Afrika nyugati oldalán, az Atlanti-óceán partvidékén, ez pedig aggodalommal tölti el az Egyesült Államok tisztviselőt, annak ellenére is, hogy közel 10 ezer kilométerre lenne az esetleges bázis Washingtontól.

A helyzetet az amerikaiak olyannyira komolyan vették, hogy még tavaly ősszel a kis, 1,4 milliós lakosú, kőolajban gazdag, trópusi országba küldték Jon Finer, helyettes nemzetbiztonsági tanácsadót, aki figyelmeztette Egyenlítői Guinea vezetését, hogy amennyiben kínai támaszpont nyílik az országukban, az nemzetbiztonsági aggályokat vet fel az USA-ban.

Óriási flotta-fejlesztés

Nem véletlenül aggódik az Egyesült Államok:Kína az utóbbi évtizedekben drasztikusan megnövelte a flottája méretét. Számszerűleg több hajót állítottak mostanra hadrendbe, mint az amerikai haditengerészet, még ha méretre és fejlettségre lehet el is maradnak a kínai hajók az amerikaiaktól. Az azonban, hogy Kínának ezekkel a hajókkal vannak-e Afrikában katonai ambíciói egyelőre kérdéses, mivel a hajók nagyrésze a Csendes-óceán térségében állomásozik, ráadásul az Atlanti-óceán térségében nincs esélye Kínának felvenni a versenyt az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a flottáival.

Továbbá lehetséges, hogy Kína Dzsibutihoz hasonlóan több hozzáférést szeretne az afrikai kikötőkhöz a haditengerészete számára, ám ennek oka részben valóban a kereskedelmi hajózás biztonságának a növelése lehet.

Az Új Selyemút kezdeményezést is elsősorban azzal indokolták, hogy folyamatosan nőtt Peking aggodalma a kereskedelmi útvonalak biztonságosságával kapcsolatban. A kínai katonai doktrína pedig fokozottan hangsúlyozza, hogy meg kell óvni Kína tengeren túli érdekeit.

Elterelnék Amerika figyelmét

Más szempontok is szerepet játszhatnak ugyanakkor Kína törekvéseiben. A kínai katonai elemzők ugyanis régóta szorgalmazzák, hogy az országuktól távol eső bázisok létrehozásával tereljék el az USA figyelmét a Kína közeli tengerekről, megosztva így az amerikai katonai erőforrásokat. Ez alapján Kína szándéka egyáltalán nem az, hogy távoli vizeken keljen versenyre az amerikai flottával, csupán az erőik egy részét szeretnék lekötni az új bázisokkal. Ezt az elméletet megerősíti egy a Pekingi Egyetem gondozásában megjelent 2017-es tanulmánykötet is, azonban fontos kiemelni, hogy a kínai vezetés nyíltan soha nem fogalmazott meg ilyen célokat.

Sőt, egyre inkább az látszik, hogy olyan bázisokat szándékoznak létrehozni, amelyek nem sértik az amerikai érdekeket. Ez utóbbi persze abból is fakadhat, hogy a legtöbb ország egyszerűen nem mer ilyen nyíltan szembe menni az USA akaratával ezért nem is szeretne kínai katonai bázisokat a területén.

Hintapolitika és családi diktatúra 

Egyenlítői Guinea azonban történetesen épp olyan ország lehet, amelyiket kevésbé érdeklik az amerikai fenyegetőzések. A családi vállalkozásként irányított diktatúra a maga korruptságával ideális lehet a kínaiak számára, hogy ott hozzák létre a bázisukat. Ráadásul a Guineai-öbölben szintén komoly problémát jelent a kalózkodás - akárcsak Dzsibutiban - , így hihető lenne, hogy Kína valóban a tengeri veszélyek ellen miatt a támaszpontot.

Amennyiben pedig a hadikikötő nem tartalmazna tengeralattjárók számára kialakított létesítményt, valós fenyegetést nem is jelentene az amerikaiak számára. Kínai tengeralattjáró bázis kialakítását azonban még a guineai vezetés sem merné megkockáztatni az amerikaiak haragjától tartva.Kétséges, lesz-e Egyenlítői Guineában kínai haditengerészeti bázis, annyi azonban már most látszik, hogy a guineaiak egyfajta hintapolitikát játszanak. Egyszerre udvaroltak Amerikának a diplomáciai látogatás kapcsán, és szögezték le, hogy Kína a legfőbb stratégiai partnerük. Megállapodásról viszont továbbra sem lehet tudni a bázis kapcsán.

Kérdéses, hogy végül Kína kilép-e az atlanti vizekre, vagy azt továbbra is meghagyja a nyugati országok felségterületének.