Kockázat vagy megadeal az azeri áramprojekt?

December 17-én Bukarestben megállapodás jött létre Magyarország, Azerbajdzsán, Georgia, Románia és az Európai Unió között egy több, mint 1000 kilométeres, a Fekete-tenger alatt futó vezeték megépítéséről.

Az Orbán Viktor által energetikai megadeal-nak nevezett projektnek köszönhetően Azerbajdzsánban és Grúziában előállított zöld áram érkezik Románián keresztül Magyarországra.

Az Európát súlytó energiakrízis miatt hatalmas jelentősége van minden olyan beruházásnak, amely biztosítja kontinensünk és hazánk energiaellátását.

i, magyarok, szükségleteink 70 százalékát fedezzük saját termelésből, energiamixünkben a paksi atomerőmű, a földgáz erőműveink, a naperőművek és a lignites Mátrai Erőmű a meghatározóak. A 70 százalékon felüli mennyiséget vásárlás útján biztosítjuk hazánk számára, az azeri vezeték megépítésének jelentősége pedig a forrásdiverzifikálásban rejlik.

Mennyi áramhoz jutunk hozzá az új vezetéken keresztül?

Szijjártó Péter minapi bejelentéséből csupán annyi derült ki, hogy egy 3 gigawatt teljesítményű vezeték megépítését határozták el a szerződő felek. Az árammennyiségről a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése után kaphatunk pontos képet.

A tanulmány elkészítésének 2,5 millió eurós költségét a Világbank finanszírozza, a tender győztese pedig egy olasz cég. A szakmai anyag elkészültére jövő év végén lehet számítani. Az Európai Bizottság is felkarolta a projektet, az azeri vezeték a közös érdekű beruházások listájára került, és 2,3 milliárd eurót irányoznak elő támogatására.

Tóth Máté energiajogász a növekedés.hu-nak elmondta

a megépülő nagyfeszültségű vezetékben váltóáram érkezik majd, aminek az egyik fontos előnye, hogy könnyen szállítható és transzformálható, közben minimalizálható a szállítás közbeni veszteség.

A termelési és a felhasználás pont közötti nagy távolság miatt ugyanis különösen fontos szempont, hogy az energiaveszteséget a lehető legalacsonyabb mértékre korlátozzák. Technikai téren kérdésként merült fel az infrastrukturális fejlesztés szükségessége is.

Nagyfeszültségű vezetékről beszélünk, az áram ipari, illetve a lakossági felhasználásához le kell transzformálni közép- és kisfeszültségre. Elsősorban tehát az ország transzformátorállomás-kapacitásait kell bővíteni majd

magyarázza Tóth Máté.

A megvalósíthatósági tanulmány elkészítése még minimum egy évet, az utána következő építési munkálatok pedig várhatóan még 3-4 évet vesznek igénybe.

Mindezek mellett az azeri megállapodástól függetlenül egy hálózatfejlesztésre is sor kerül.

Technikailag tehát minden adott lesz a megvásárolt energia fogadására. Tóth Máté azonban hozzá teszi, hogy a legmegnyugtatóbb az, ha a saját energiaellátásunkat saját termelésből tudjuk biztosítani, ezért fontos, hogy a Paks II. beruházás megvalósulásával Magyarország minél előbb elérje a 6500 MW beépített kapacitást. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy ez legkorábban 2030-ra valósulhat meg.

Az azeri megállapodás nem elégít ki az energiaigényünket, szükségünk vana PaksII.-re is,amely olcsó, stabil, úgynevezett zsinórvillanyt ad, illetve szükség van a termelésbe visszaintegrált Mátra blokkokra is. Szintén fontosak az AES Tisza egykori telephelyén és más helyeken épülő kombinált ciklusú (CCGT) gázerőművek.Ezek a rendszerszintű szolgáltatások az energiaellátás biztosítására alkalmas képességeik okán lényegesek, és egy egészen más típusú villanyt adnak a rendszernek, mint az atomerőművek, vagy a hullámzó termelésű megújulók

magyarázza az energiajogász.

A sokat emlegetett „több lábon álló energiaellátás” tekintetében Tóth Máté a megújuló energiaforrások jelentőségét hangsúlyozza, véleménye szerint ugyanis egyértelműen ez az energiaellátásunk jövője. Azonban ehhez gondoskodni kell az olcsó kiegyenlítő energia biztosításáról, mivel ennek hiányában a megújuló termelés költségei túlságosan magasak.

A megújuló energiaforrások hektikusan termelnek, jön egy felhő, és már nincs villany. A rendszerben ilyenkor pótolni kell az áramot, a különbözetet tipikusan gázerőművek termelik meg. A kiegyenlítőenergia-árak elszállása azt mutatja, hogy növelni kell a rendszer rugalmassági képességeit

mondja a szakértő.

Ukrajna áramtermelése óriási

Az ellátásbiztonságunk szempontjából felmerül időnként a kérdés, hogy miután a magyar villamosenergia rendszer minden szomszédos országgal összeköttetésben van, az ukrán hálózathoz pedig összesen négy vezetéken keresztül kapcsolódunk, miért nem az ukrán áramvásárlás irányába teszünk lépéseket.

Érdemes tudni, hogy Ukrajna valóban rengeteg áramot termel, akár 30.000 MW is lehet az exportálható mennyiség.

A burstini körzet kivételével azonban az ukrán hálózat sokáig nem volt szinkronban az európai villamosenergia-rendszerrel.

A háború kitörése után az Európai Unió felgyorsította a két hálózat összekapcsolását, annak ellenére is, hogy az európai rendszerirányítók komoly műszaki feltételeket azonosítottak, mely elviekben fokozatosságot tettek volna szükségessé. Tóth Máté magyarázata szerint az összekapcsolás kockázata az, hogy bármilyen probléma történik az ukrajnai hálózatban, azt még Portugáliában is megérzik majd.

A háború miatt Ukrajnában bizonytalan körülmények között történik az áramtermelés. Ha hirtelen leesik a feszültség, vagy keletkezik egy komolyabb frekvencia ingadozás, akkor Európa más pontjain kiég egy transzformátor állomás vagy nem lesz villany. Ez az ok annak, hogy a magyar MAVIR olyan informatikai fejlesztéseket valósított meg, amelynek segítségével szükség esetén azonnal bontani tudja a hálózati összeköttetést Ukrajnával

magyarázza az energiajogász.

Stier Gábor, a posztszovjet térség szakértője a Növekedés megkeresésére elmondta, hogy jelenleg az ukránok is szűkében vannak az elektromos áramnak, saját lakossági igényüket sem tudják biztosítani. A termelőkapacitásaik pedig csak a háború végén állhatnak helyre.

Egy fegyverszünet esetén azonban számítani lehet az energiatermelés gyors újraindulására. Az ukrán államnak ugyanis azonnal szüksége lesz bevételekre, hogy saját működését biztosítani tudja.

Sok szakértő véleménye szerint az azeri projekt kockázatos. Stier Gábor szerint azonban a megállapodás kritikusai nem veszik figyelembe, hogy az azeri vezeték mindössze egy kiegészítőforrás lesz, Magyarország áramellátása nem ezen múlik majd.

„Tekintve, hogy az áramigényünknek 30 százaléka származik importból, így a túlzott kitettség kérdése fel sem merül” – teszi hozzá a szakértő.

A térség veszélyes mivoltát firtató kérdések tekintetében Stier Gábor elmondta, hogy nem érdemes dramatizálni a helyzetet, néhány év alatt az egész világ hihetetlenül veszélyessé vált, a biztonság sehol nem garantált.

„A sokáig erős érdekérvényesítőként számontartott Németország a saját vezetékét sem tudta megvédeni” – mondja Stier.

Biztonsági kérdés

Az azeri szállítások megbízhatósága melletti érvek egyike azonban az, hogy Törökország képes garantálni azeri testvéreinek a biztonságát. A két türk nép közötti kapcsolat ugyanis elképesztően szoros, kulturális, biztonsági, és gazdasági téren is megmutatkozik a szövetség ereje. A gazdasági érdekek pedig képesek a háború szabályait is mindenestül felülírni. A gyakorlati tapasztalatunk ugyanis azt mutatja, hogy Ukrajnából a háború ellenére is megérkezik az olaj és a gáz Európába. Amikor megsérül valamelyik ellátó egység, azt napok alatt helyreállítják.

A gazdasági motiváció pedig Azerbajdzsánt is a stabilitás biztosítására sarkalja. Nekik igazából kapóra jön az európai energiaválság, ők csak üzletet akarnak kötni. Stier Gábor szerint most, hogy Azerbajdzsán besegít Európának, attól sem kell tartani, hogy kívülről megingatják a rendszert.

„Azerbajdzsán kiegyensúlyozott politikát visz, az oroszokkal, a törökökkel, az EU-val, Amerikával és Izraellel is jóban van. Ha ezeknek az államoknak megfelel az azeri partnerség, nekünk sem lehet elvileg kifogásunk” – mondja Stier Gábor.

A saját szempontunkból pedig az a legfontosabb, hogy a magyar-azeri kapcsolatok különlegesen jónak számítanak. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése pedig kifizetődő lesz a jövőben is.

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója kérdésünkre reagálva elmondta, hogy a kaukázusi térségre valóban jellemző egy bizonyos fokú instabilitás.

Az azeri–örmény konfliktus időnként valóban háborúvá fajul, a Fekete-tenger is harci területté vált az utóbbi időben, volt rá példa, hogy teherszállító hajók futottak elsodródott aknákra. Emellett Georgia sem tekinthető problémamentes országnak, két szakadár területén azonban már hosszú évek óta nyugalom van.

„Az építkezésnek és a karbantartásnak is vannak kockázatai, de éppen az Északi Áramlat kapcsán láttuk, hogy ez a kockázat mindenhol fennáll, olyan labilis időszakban élünk, amikor 100 százalékig biztosított projektek nem léteznek” – magyarázza Kosztur András.

A kutató szerint energiavásárlás tekintetében – a most bizonytalanná váló Oroszországon kívül – Azerbajdzsánnál nincs jobb alternatíva, a Perzsa-öbölben is rendszeresek a biztonsági incidensek, nemrég egy izraeli tankerhajót támadott meg egy ismeretlen drón. Afrika szarva sem biztonságos térség, ha azon az útvonalon érkeznek a tankhajók.

Az amerikai LNG lehetne elvileg a legbiztonságosabb, azonban a legdrágább is, illetve az Egyesült Államok egyelőre nem rendelkezik akkora kapacitással, hogy ellássa minden partnerét. Az LNG esetén ráadásul az ázsiai piacokkal kell versenyezni, amely az árakat is magasan tartja.

„Azerbajdzsán az elmúlt években biztonságosan üzemeltette az Európa felé irányuló energiafolyosóját, nem volt fennakadás a szállításban, alapvetően megbízható partner” – mondja Kosztur András.

A 2020-as örmény–azeri háború sem okozott problémát. Mind az örmény, mind az azeri fél törekszik ugyanis a Nyugattal való jó kapcsolatok kialakítására. Mindemellett a kutató a mostani megállapodást egy mintázat részeként értelmezi.

Azt látjuk, hogy az európai kontinenst a Távol-Kelettel összekötő kereskedelmi útvonalak a különböző konfliktusövezetek ellenére is bővülnek, fejlődnek, épülnek. Kelet és a Nyugat között egyre intenzívebb a hálózati összeköttetés

magyarázza Kosztur András.

A magyar kormány tehát az azeri vezetékkel kapcsolatos megállapodással nem tett mást, csak egy újabb folyosót nyitott a gazdaság működtetéséhez nélkülözhetetlen energianyerés biztosítására. Eljött az ideje, hogy előnyt kovácsoljunk földrajzi elhelyezkedésünkből, történelmünk során először magunk hasznára fordítsuk „kompország” mivoltunkat.