Merész elképzelés, hogy a Kaukázusból hozunk be áramot - Jamniczky Zsolt írása

A villamosenergia importunk csökkentésének legfontosabb eszköze az önellátásra törekvés. Ezért lenne fontos Paks-2 2030-ra történő átadása és a hazai energiatermelés (megújuló és hagyományos) további fejlesztése.

Kérdéses, hogy a már így is messze az EU-s átlag (15%) fölötti magyar határkeresztező kapacitások - amelyek 60 százalék közeli értéket mutatnak - további bővítésének van-e valamilyen ellátásbiztonsági hozzáadott értéke. Egy határon túl az olcsó import ugyanis csökkentheti a magyar erőművek kihasználtságát, ezzel pedig tovább rombolja az ország áramoldali önellátási képességét.

Nemrég kezdte meg működését a szlovén-magyar vezeték, és az Azerbajdzsánt, Georgiát, Romániát Magyarországgal összekötő villamosenergia távvezeték megépítéséről szóló szerződés aláírása.

Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi, első hallásra is merész elképzelés, jókora hullámokat vetett szakmai körökben.

Vegyes fogadtatás szakmai körökben

Ha valami jót is akarunk mondani a részben tengeralatti vezeték megépítéséről, az talán az lenne, hogy az előnye az az elvi jelentőségű tény, hogy összeköti az európai és az ázsiai villamosenergia hálózatot, ezen belül egy olyan régióval teremt infrastrukturális kapcsolatot, amely bővében van az energiahordozóknak. A szakemberek jelentős része azonban nem osztja a kormány optimizmusát az Azerbajdzsánból és Georgiából érkező zöld árammal kapcsolatban.

Bár a hazai sajtó csak most kapta fel a fejét a hírre, Orbán Viktor már 2022. október 27-én a magyar-georgiai csúcson bejelentette a közép-keleti országokat és az EU-t összekötő hatalmas villamosenergia-vezetékrendszer megépítésének szándékát.

Szijjártó Péter pedig novemberben, a Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) csúcstalálkozóján beszélt a vezetékről kiemelve, hogy a tervezett projekt a felhasznált földgáz mennyiségének csökkentését is eredményezi, és segít majd a környezetvédelmi céljaink elérésében.

Szijjártó szerint a hozzánk érkező zöld villamos áramot részben saját használatra kapjuk, részben tranzitútvonalként fogunk szolgálni, azaz a projekt az EU számára is jelentőséggel bír.

Feltételezhető, hogy a két régió közötti energetikai együttműködés a villanyáram mellett a földgázra is ki fog terjedni, hiszen az európai földgázellátás egyetlen reális vezetékes diverzifikációs forrása Azerbajdzsán. Csak remélni tudjuk, hogy nem fog megismétlődni az MVM Azerbajdzsánt, Georgiát (Grúziát) és Romániát összekötő földgáz tranzit projektjének (AGRI) a kudarca.

A magyar külgazdasági és külügyminiszter az üzbegisztáni Szamarkandban rámutatott, hogy „az energiaellátásunk jelenlegi és jövőbeli biztosítása nem lehetséges a türk államok nélkül". Ezt arra alapozta, hogy a Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül Magyarországig elérő Török Áramlat az egyetlen olyan szállítási útvonal mára Európában, amelyen korlátozásoktól, technikai nehézségektől mentesen, teljes kapacitással folyik a tranzit Oroszországból. Az ülésen megszületett a döntés a TÁSZ befektetési alapjának létrehozásáról, amelynek munkájában hazánk is részt fog venni és amelynek feladata a hasonló projektek finanszírozásában való részvétel lesz.

Az azeri-grúz-román-magyar távvezeték projekt másik nagy előnye, hogy bár nekünk (is) hajt majd hasznot, főként nem mi vagyunk a finanszírozói. A projekt megvalósíthatósági tanulmánya 2,5 millió euró, amit a Világbank fedez, ennek 2023 végére kell elkészülnie.

Onnan még három-négy év, mire elkészülhet a beruházás, amire az Európai Bizottság pedig 2,3 milliárd eurós támogatást irányzott elő.

Közelebbről nézve kicsit más a kép

Helikopter nézetből tehát így néz ki az azeri-grúz-román-magyar távvezeték projekt. De nézzük meg kicsit közelebbről is, hiszen az ördög mindig a részletekben rejtőzik.

Maga a projekt úgy indult, hogy a JSC Georgian State Electrosystem (GSE) és a román Transelectrica elhatározta, hogy belevág egy megvalósíthatósági tanulmány készítésébe annak eldöntésére, hogy megvalósítható-e az elképzelésük, és mik lehetnek a kockázatok.

A grúzok a Világbanktól kaptak erre támogatást, a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére pedig - egy nemzetközi pályáztatást követően - az olasz CESI SpA energetikai tanácsadó cég kapott megbízást. Grúz közlés alapján „a tanulmány részeként a GSE aktívan együttműködik a román Transelectrica átvitelirendszer-üzemeltetővel.

Grúzia Gazdasági és Fenntartható Fejlődési Minisztériuma rendszeres konzultációkat folytat a projektről Románia, Örményország és Azerbajdzsán illetékes minisztériumaival, valamint az említett országok energiavállalataival.

A projekt szerepel az ENTSO-E által készített hálózatfejlesztési tervben is, mely szerint a tenger alatti kábel teljes hossza 1100 kilométer lenne. A grúzok előzetes becslése szerint a tenger alatti kábel megépítéséhez szükséges beruházás összértéke meghaladhatja a 2 milliárd eurót, az üzembe helyezésre pedig több mint 7 év múlva, 2029 végén kerülhet sor. Itt eltérés mutatkozik a KKM 2026-27-es kommunikációjához képest.

Nem csak a magyarban, hanem a román sajtóban is olvashatók egyébként szkeptikus hangok, mert egy korábbi hasonló, Romániát Törökországgal összekötő tenger alatti kábel megépítésére vonatkozó elképzelés már egyszer kudarcot vallott.

Az azeri szándékok is ellentmondásosak, mert a zöldáram projektet ők elsősorban arra szánják, hogy földgázt váltsanak ki vele azért, hogy többet tudjanak belőle exportálni a magas áras környezetben. Ez persze megint nem jelenik meg a kormány sajtóközleményeiben.

Diverzifikációs kockázat

Azerbajdzsán Oroszországgal együttműködő és különösen Törökországhoz lojális autoriter állam, ahol például a Mol jelentős olajmező-kitettsége miatt – kedvezőtlen politikai környezetben - gazdasági nyomásnak lehetünk kitéve.

Másrészt a Kaukázus egy puskaporos hordó, és az orosz befolyási övezete gyengülése következményei már most jól láthatóak.

Baku háborúban áll Jerevánnal, naponta lövi egymást a két ország a karabahi régióban. Emellett a Fekete-tenger ma talán a legveszélyesebb tenger a világon, ás az, ami történt az Északi Áramlattal idén, komoly aggályokat vet fel a tenger alatti kritikus energetikai infrastruktúrákkal kapcsolatosan.

A geopolitikai és biztonsági kockázatok mellett pedig legalább ilyen égető kérdés a politika: abban a régióban hírből sem ismerik a tiszta és fair energiakereskedelem fogalmát, állami és oligarchikus monopóliumoktól fog függeni a vezetékbe táplált áram sorsa.Így felmerül a kérdés, hogy a nap végén mennyire lesz lehetőségünk valódi beszerzési diverzifikációra? Különösen úgy, ha azt is bekalkuláljuk, hogy gázban is tervezzük a kapcsolódást Azerbajdzsánra és most áramban is ezt tennénk. Diverzifikáció helyett ez is egyfajta függő helyzetet eredményezhet a jövőben.

Se nem zöld, se nem megújuló

A jelenlegi azeri villamosenergia mixről sok minden elmondható, de hogy zöld lenne azt éppen nem.

A 2020-as adatok szerint az Azerbajdzsánban előállított áram 91 százalékát fosszilis alapon termelték, 8 százalékát hagyományos nagy vízerőművekben és a fennmaradó 1 százalék az egyéb megújuló összesített aránya (forrás: IEA Azerbaijan Energy Profile).

Annyit lehet tudni, hogy az azeri kormány tervezi további 420 MW megújuló áramtermelő kapacitás építését, amiből 350 MW lesz a szélerőmű, 50 MW fotovoltaikus (PV) és 20 MW a biomassza égetés. De ez szemmel láthatóan nem lesz elég egy ambiciózus exportra.

Georgiában ugyan a megújuló energiaforrások aránya (vízenergia) a teljes villamosenergia-termelési mixben eléri a 75 százalékot, de az ország maga nettó áramimportőr, és ismerve a gazdasági helyzetét ez nem is tűnik rövidtávon módosíthatónak.

Azaz jelenleg kijelenthető, hogy ha majd jön is áram az azeri vezetéken, az se nem lesz zöld, se nem tiszta. Legjobb esetben is az azeri olajipar melléktermék gázaival és földgázzal hajtott erőművek áramát fogjuk látni a drótban. Ez pedig semmi más, mint a klímapolitikai kockázatok kihelyezése harmadik országba.

Mint ahogyan a tiszta német áramtermelést a Balkán súlyosan szennyező szénerőműveinek (és részben a tiszta vízerőművek) áramával egyensúlyozzuk ki napi szinten itt, Közép-Európában.

Mennyi jut majd el Magyarországra?

Túl azon, hogy legalább 3-4 intenzív helyi konfliktus van az áramimport környékén, a magyar és az azeri végpontok eddig nem voltak fenn a terepasztalon. Nem érthető hogyan jön majd az áram Magyarországig, mert sehol nincsen az Unióban hosszútávú kapacitáslefoglalás. Magyarország árampiaca kapcsolt a szomszédos országokkal (market coupling). Ebben a rendszerben a határkapacitás már csak pénzügyi és nem fizikai termék, és a day-ahead kapacitást nem a rendszerirányító, hanem egy mesterséges algoritmus osztja el.

Ebben a rendszerben a Románia-Magyarország távvezeték átviteli kapacitásait nem lehetséges fizikailag újra osztani.Ha az MVM-nek lesz például a romániai belépési ponton 200 MW kapacitása, az sem világos, hogyan juttatja el Magyarországra.

Valószínűbb, hogy ott helyben lekereskedi majd, és csereügyleteken keresztül lesz „azeri áram” Magyarországon, mármint ami majd az elektron szintjén jó eséllyel egy lengyel feketeszén-erőmű, vagy egy cseh vagy szlovák atomerőmű termelt meg. Ennek alapján sokan feltételezik, hogy az azeri és a grúz áramból rövidtávon 1 kWh-sem fog eljutni Magyarországra.

Ezek után azt hiszem, mindannyian kiváncsiak lehetünk a folytatásra.

Mindezt pedig érdemes az orosz-ukrán háború szemüvegén át nézni. Ami eddig látszik, hogy az azeri távvezeték sokkal inkább egy EU-Kaukázus geopolitikai projekt, ami szorosan összefügg Oroszország régiós gyengülésével, Törökország erősödésével, és az EU „soft power” felemelkedésével.

Amiben Magyarország végre pozitív nemzetközi politikai tőkét kovácsolhat, próbálva ellensúlyozni a 2022-ben súlyosan sérült bilaterális kapcsolatok (pl. lengyel-magyar) és az egyre romló multilaterális EU-s viszony kárait, melynek hatása egyelőre annyi, mint csepp a tengerben.

Szakmai szemszögből viszont ennél a projektnél csak fontosabb teendői lennének a magyar energiapolitikának az egyre feszítőbb villamos árammal kapcsolatos problémák megoldására. De hát ingyen lónak ne nézzük a fogát, ahogyan a mondás is tartja.

A szerző az E.ON Hungária Zrt. vezérigazgató-helyettese.