Könyvajánló: Ázsia évszázada következik?

Elemzések2019. aug 2.Növekedés.hu

Az impozáns ütemű gazdasági bővülés ellenére egy olyan növekedési modellre lenne szükség Ázsiában, amely a pénzügyi stabilitásra, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint a környezeti fenntarthatóságra nagyobb hangsúlyt helyez.

Ázsia vezető gazdaságai, Kína, Japán, Dél-Korea és India jelentős gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesültek az utóbbi években, évtizedekben. Jong-Wha Lee Ez lenne Ázsia évszázada? című könyvében az egyes országokat terhelő kihívások áttekintése mellett új növekedési modell felállítását javasolja, egy olyan mintáét, amely magában foglalja a pénzügyi stabilitást, az erős gazdasági növekedést, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését, valamint a környezeti fenntarthatóságot.

Jong-Wha Lee közgazdász professzor, jelenleg a Koreai Egyetem Ázsiai Kutatóintézetének igazgatója, korábban gazdasági tanácsadóként szolgált a koreai köztársasági elnök mellett, vezető közgazdászként dolgozott a Nemzetközi Valutaalapnál, tanácsadóként pedig a Valutaalapnál.

PAbooks

Az utóbbi időben úgy tűnik, a világ feltörekvő gazdaságai elveszítik dinamizmusukat, a nemrég még „bezzeg” államként hivatkozott Kína növekedése például évről évre lassul. Azok az országok, amelyek néhány évvel ezelőtt ellenálló képességük miatt nem voltak kitéve a globális gazdasági válságnak, most számos kihívással szembesülnek, melyek a gazdaságuk megtorpanását eredményezik.

A feltörekvő gazdaságokat külső kihívások sújtották, köztük a világkereskedelem gyengülése, az alacsony nyersanyagárak és a szigorodó pénzügyi feltételek. Jong-Wha Lee szerint ezen országoknak meg kell erősíteniük ellenálló képességüket a külső sokkok ellen, többek között saját pénzügyi rendszereik megszilárdítása révén. A túlzottan az exportra támaszkodó államoknak egyensúlyba kell hozniuk a növekedés forrásait a belföldi kereslethez való igazítással. A feltörekvő gazdaságok növekedési motorja nem fulladt le, de mindenképpen karbantartásra szorul – hívja fel a figyelmet a szerző.

Kelet-Ázsia két értékes tanulságot vonhatott le az euróövezeti válságból: ne sürgessék a pénzügyi és monetáris integráció folyamatát; illetve előbb a megfelelő intézményi kereteket kell kialakítani.

Tény, hogy a kelet-ázsiai országok a régió sokfélesége miatt a belátható jövőben valószínűleg nem kerülnek közelebb egy regionális fix árfolyamrendszerhez vagy a közös valutával rendelkező monetáris unióhoz. Mindazonáltal az ázsiai politikai döntéshozóknak javítaniuk kell a válságok megelőzésére és kezelésére irányuló együttműködési mechanizmusokat.

Az euróövezet válsága megmutatta, hogy az egyes országok nehezen tudják szabályozni szomszédaikat. A határokon átnyúló tőkeáramlás kezelése jól megépített nemzeti, regionális és globális válaszokat igényel. A válságok hatékony kezeléséhez a kelet-ázsiai országoknak továbbra is javítaniuk kell a regionális pénzügyi biztonsági és felügyeleti mechanizmusokat, és erősíteniük kell az együttműködésüket a Nemzetközi Valutaalappal.

A feltörekvő gazdaságok jelentős bizonytalansággal és komoly kockázatokkal szembesülnek.

Az instabilitás egyik fő forrása az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő Fed expanzív monetáris politikájának változása,

amely a globális pénzügyi piacok volatilitását okozhatja, megzavarva ezzel a feltörekvő gazdaságok növekedését. A 2008-as globális pénzügyi válság alapvető hiányosságokat tárt fel a nemzetközi monetáris rendszerekben, s következményeként a fejlett országok megnövelték devizatartalékukat. Néhány ázsiai gazdaság, különösen Kína, szintén megpróbál nemzeti pénznemeket internacionalizálni.

Tekintettel Kína egyre növekvő globális befolyására, a renminbi új nemzetközi pénznemként való megjelenése elkerülhetetlen.

A csereügyleteknek segítenie kell az ázsiai országokat, hogy megbirkózzanak a különböző pénznemekben bekövetkező zavarokkal a Fed lépése után. Jelentősen javíthatná Ázsia pénzügyi biztonsági hálójának hatékonyságát, ha a feltörekvő gazdaságok központi bankjai deviza-swap-megállapodásokat tudnának kötni.

Nem kétséges, hogy Ázsia szerepe a globális gazdaságban erősebb, mint valaha, ugyanakkor a kontinens növekedési lendülete csökken. Kína „túlórázik”, hogy gazdasága ne süllyedjen recesszióba. Japán a lassuló növekedéssel és a népesség öregedésével küzd. Ázsia más gazdasági erőművei, India, Indonézia és Dél-Korea mind saját gazdasági és politikai problémáival viaskodnak.

Az egész régióban a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség, a pénzügyi instabilitás és a környezetszennyezés akadályozza a fejlődést.

Az ázsiai országok közötti szorosabb együttműködés a nemzetközi közösséggel együtt megkönnyítheti a regionális feszültségek (például Észak-Korea) oldását. A konfliktusok megoldásában, a béke kereteinek kialakításában, a gazdasági növekedés fenntartásában és a jólét megteremtésében, illetve megőrzésében kritikus szerepük van az olyan szervezeteknek, mint az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), az ASEAN+3 (az ASEAN tíz tagja, valamint Kína, Japán és Dél-Korea) és az EAS (Kelet-ázsiai Csúcstalálkozó).

Egy olyan időszakban, amikor a globális rend egyre bizonytalanabbá válik, Ázsiának saját kezébe kell vennie a sorsát: a kontinens országai közös jövőkép mentén, szorosabb gazdasági és politikai együttműködések kialakításával hozhatják el Ázsia évszázadát - vonja le a következtetést a szerző.