Ma már szinte bármi lehet milliárdokat érő befektetés 

Az emberiség egész történelme során mindig nagy értéke volt annak, amiből kevés van, ami ritka.

Most azonban mintha egy kicsit elszabadult volna a pokol, már nemcsak borok, képek, régi érmék, de akár egy képregény, egy sportkártya, vagy egy számítógépes grafika is milliárdos érték lehet forintban számolva. Ettől még lehet jó üzlet egy ilyen befektetés, de extrakockázatok is vannak.

Az elmúlt nyolc évben, a különböző hírportálokon rendre előkerül egy történet, amelynek hőse, vagy éppen áldozata egy James Howells nevű walesi informatikus. Ő már a bitcoin eszelős szárnyalása előtt alaposan bevásárolt a kriptovalutából (7500 bitcoint vett), de a hozzáférését biztosító kódot tartalmazó winchesterét tévedésből kidobta.

Azóta sem adja fel, a mai áron 95 milliárd forintot érő befektetéséhez meg kellene találnia a kódját, ezért James Howells kitartóan fésüli át a newporti szeméttelepet. Története több aspektusra is rámutat, egyrészt annak is a bizonyítéka, hogy ami ritka, ami véges (a bitcoinnak van egy 21 millió darabos kínálati korlátja), az milyen szuper befektetés is lehet, de rámutat egy ilyen invesztíció sérülékenységére, a befektető kiszolgáltatottságára is.

Ami ritka, az többnyire értékes

Az természetesen nem meglepetés, hogy ami ritka, ami pótolhatatlan, az értékes. Ez a titka az aranynak, hiszen a nemesfémnek nem a használati értéke, hanem a ritkasága adja a magas árát. Talán keveseknek okoz valóban „milliárdos élvezetet” egy Rembrandt-festmény, de mivel a művész többet már nem fog festeni, az egyedi mű már utánozhatatlan, hihetetlen magasságokba tud szállni az ára.

A ritkaság tehát érték, de ahogy Jónap Richárd, az Accorde Alapkezelő portfólió-menedzsere rávilágított a Concorde Blog egy korábbi adásában, a ritkaság-üzletre mesterségesen is rá lehet repülni, és ez kockázatot jelent.

Vagyis a befektetőknek érdemes nagyon óvatosnak lennie, ha ugyanis egy ilyen piac nem felügyelt, nem szabályozott, akkor bár biztosan lesz sok olyan early bird, korai befektető, aki nagyon megszedi magát, de nagyot is lehet bukni. A szakember szerint valójában annak érdemes így befektetnie, akit nem ráz meg, ha akár a teljes erre allokált összegét elbukja.

A bitcoin például amolyan első fecske volt, felfoghatatlan hozamot jelentett a korai befektetőknek. Ráadásul éppen akkor mutatott fel egy olyan eszközt, amiből csak limitált mennyiség állt rendelkezésre, amikor a temérdek pénz, a nagy likviditáspumpa idején az értékmérőből túlkínálat volt.

Ám, ha ma megnézünk egy kriptókat összesítő oldalt, láthatjuk, hogy ma már ezrével szeretnék lemásolni a többiek is ezt a sikert, jönnek sorba a kriptodevizák, és jó néhány ebből limitált, de az a sok token, amit például a Coinmarketcap.com oldalon lehet nyomon követni, nem fogja mind megismételni ezt a sikert.

Képregény, levél, könyv

A bitcoin sikere ráadásul nem is egyedülálló. Hatvan-nyolcvan éves időtávban elképesztő üzletnek bizonyult néhány képregény is.

Az Action Comics 1. száma, amelyben 1938-ban bemutatkozott Superman, anno 10 centbe került (ez mai értéken úgy 2 dollár), 2014-ben azonban 3,2 millió dollárért kelt el egy árverésen egy ilyen lapszám, ami majdnem egymilliárd forinttal egyenértékű.

Fotó: Wikipedia/Gary Dunaier

Aztán 2021-ben Supermant legyőzte Pókember, mert az Amazing Fantasy 1962. augusztusi száma (ez már 12 cent volt, de ez is nagyjából két mai dollárt jelent) már 3,6 millió dollárért (ez már tényleg egymilliárd forint feletti összeg) cserélt gazdát.

Messze nem ezek persze a legdrágább írott ritkaságok. A kézzel írott levelek közül néhány több mint 900 éves kínai levél a csúcstartó. Ezeket Ceng Kung (1019–1083) költő írta egy barátjának, és tízmilliárd forintos értéken is volt rájuk adásvétel.

A könyvek, nyomtatványok közül az amerikai alkotmányt, a Magna Chartát, vagy a mormonok szent könyvét egyaránt adták már el 30-40 millió dolláros (vagyis bőven tízmilliárd forintos) összegért.

A sportkártyák és a pénzek

A gyűjtői szenvedélyek különös összeállása olykor bőven milliárdos értékekhez vezet a sportkártyák birodalmában is. Honus Wagner baseball-játékos több mint száz éve kibocsátott kártyájáért 6,6 millió dollárt, míg Stephen Curry, az NBA legjobb hárompontos dobójának egy régebbi kártyájáért 5,6 millió dollárt fizettek tavaly.

Egy-egy ilyen kártyánál az növeli az értékét,

• ha már csak egyetlen darab létezik belőle,
• ha a játékos aláírta (főleg, ha a játékos már nem is él, bár természetesen Curry nemcsak, hogy él, de bőven aktív is),
• vagy valami egyéb extremitása is van, például van olyan kártya, amit az adott nagy mérkőzésen a játékos által viselt mez egy kis textildarabja is ékesít.

Érdekesség, hogy a leghíresebb kosarasok (Michael Jordan, Kobe Bryant, LeBron James és Stephen Curry mellett a „görög szörny”, vagyis a nigériai szülőktől, de Görögországban született, 211 centiméter magas Giannis Antetokounmpo több kártyája is top 10-es a valaha elkelt legdrágább kártyák között.

Az viszont talán meglepő, hogy bár a numizmatika, vagyis a pénzérmék és a bankjegyek gyűjtése sokkal régebbi hobbi, mint a sportkártya-gyűjtés, de itt a történelem még csak egy, forintban is milliárdos bankjegyárverést ismer, amikor egy 1890-ben nyomtatott, úgynevezett görögdinnye ezerdollárost értékesítettek ilyen áron. A rövid ideig nyomtatott sorozat onnan kapta a nevét, hogy a bankjegyekre, nagy, öblös, valóban kissé dinnye alakú nullákat rajzolt a tervezője.

Miközben a napi forgalomban a bankjegyek jellemzően értékesebbek, mint a pénzérmék, de a történelmi adásvételek között a ritka és sokszor hibásan vert érmék között volt pár 10 millió dolláros ügylet is. Itt persze az összehasonlítás annyiban csalóka, hogy a bankjegyek jellemzően forgalomba voltak, míg az érmék között vannak egyedi aranyérmék is, így a valaha legdrágábban megvett érme, egy 1933-ban vert dollár- aranyérme is ilyen volt, az 19,5 millió dolláros rekordáron kelt el.

Megy ez is a netre

Láttuk tehát, hogy amennyiben a gyűjtői szenvedély, a korlátlan anyagi lehetőségek és egy ritkaság találkozik, akkor felfoghatatlan, milliárdos értéke lehet könyvnek, festménynek, bélyegnek, egy üveg bornak, de akár egy sportkártyának, vagy egy képregénynek is.

Van azonban egy vadonatúj fejlemény, amit még a konzervatívabb befektetőknek is szokni kell, mégpedig az, hogy ma már hasonló ára lehet egy digitális jelnek is, festménynek, üzenetnek, grafikának, vagy egy digitális sportcipőnek is.

Az új fogalom az NFT, vagyis a non-fungible token, a nem helyettesíthető azonosítás. Ha ezt a kicsit döcögős definíciót értelmezzük, valójában egy egyedi azonosítóról, a digitális tulajdonjogról beszélünk.

Vagyis, ha kétségek és félreértések nélkül azonosíthatjuk, hogy egy digitális jel (legyen az egy zeneszám, vagy egy számítógépes grafika, egy számítógépes játék valamilyen kincse) valakié, akkor annak értéke lehet, akár nagyon nagy értéke is.

A legdrágább NFT-k természetesen bőven milliárdos értékűek, itt is vannak nagy művészek, szép festmények, de vannak figurák (a CryptoPunk például), de adnak el forráskódokat, illetve az első Twitter-üzenetet és hasonló ritkaságokat.

Hol fent, hol lent

Hatalmas áremelkedéseket, már-már értelmezhetetlen értékeket mutattunk be, de miért írtuk korábban mégis azt, hogy érdemes óvatosan befektetni ezekre a piacokra, csak a szívfájdalom nélkül leírható, elveszíthető pénzzel játszani?

Részben azért, mert ezek még nem kiforrott piacok, vannak olyan hullámok, amikor nagyon elszállnak az értékek, de lehetnek olyanok is, amikor a világ kiszeret ezekből. Néha ugyanis az érték elillan.

Egy történelmi példával, a kereskedelem hőskorában, az indiai bors Európában csak az uralkodók csemegéje volt, mert súlyarányosan drágább volt, mint az arany. Most hétköznapi termék, amelyet bármelyik közértben megvehetünk.

A ritkaságoknál sokszor a szabályozás, a világrendszer, ha tetszik, a letétkezelés hiánya is kockázat. Ha van egy bankbetétünk, vagy van egy részvényportfóliónk, eléggé nagy megbízhatósággal érezhetjük azt, hogy a brókercég megőrzi azt az értékpapírszámlánkon, vagy a bank elkönyveli azt a számlánkon. Természetesen ebben is vannak olykor súlyos balesetek (lásd Buda-Cash), de azért ezek felügyelt és szabályozott folyamatok.

De a sportkártyáknak, vagy a képregényeknek nincs ilyen szabályozott piaca, felügyelete. Senki nem garantál semmit, hihetjük azt, hogy a miénk az utolsó kártya egy sorozatból, de mi van, ha utána előkerül egy fiókból még egy tucat? Ráadásul, miközben a számláinkról jó eséllyel nem tűnik majd el a pénz és az értékpapír, a kártyát, a képregényt úgy kell megvédenünk, hogy egy kis papír ér milliókat, vagy milliárdokat, lehet, hogy köthető rá biztosítás, de ez fokozott felelősség és kockázat, gondoljunk tűzre, betörésre, kisgyerekre.

Csalóka napfény

Végül egy optikai fénytörésről. Amikor egy őrült sokat érő autóról, egy 30 éve félretett bontatlan csomag Legóról, vagy egy képregényről, bankjegyről hallunk varázslatos történetet, soha ne felejtsük el, hogy a híradásokban az adott szegmens felső egymilliomoda szerepel, vagyis egy nagy univerzum legsikeresebb sztorijai. Hányan őrizgethetnek úgy képregényeket, hogy azok értéke soha nem megy fel?

Ha a lottózás mellett csak azért döntenénk, mert elolvastunk egy cikket az elmúlt 50 év 20 legnagyobb nyereményéről, azért ne felejtsük el, hogy minden nyertesre jutott egymillió olyan játékos is, aki csak veszített a pénzéből. És itt talán már érthető is az említett jó tanács, a szabadon kockáztatható pénzről.

Ha egy filmben azt látjuk, hogy egy fiatal pár Monte-Carlóban jár, és jó mókának tartja, hogy 10-20 euróval kipróbálja a kaszinót, nincs rossz érzésünk, az sem kizárt, hogy a filmben szűz kezükkel ők lesznek azok a szerencsések, akik robbantják a bankot. De ha olyan kártyaparti indul egy filmben, amelyben valaki nem a feleslegével játszik, hanem azt látjuk, hogy Las Vegasban egy izzadó férfi éppen a lánya egyetemi ösztöndíját teszi fel végső elkeseredésében, már előre tudjuk, hogy tragédia fog következni.