Macron felett gyülekeznek a sötét fellegek

Mára már igen távolinak tűnik Emmanuel Macron 2023. december 31-én elmondott évzáró beszéde, amelyben a beköszöntő új évet a „határozottság, a hatékonyság és az eredmények éve”-ként üdvözölte, melyekkel mintegy „felfegyverezni” kívánta honfitársait. Az egy évre rá elhangzott beszédében az elnök által felmutatott fegyvertények ugyan valósak és lényegesek – a párizsi olimpia, a Notre Dame újranyitása, az abortuszhoz való jog beiktatása az alkotmányba –, azonban kétségtelen látványosságuk sem képes elfeledtetni azt a politikai és gazdasági válságot, amellyel az országnak meg kell küzdenie – és amelybe ő maga sodorta hazáját - írja elemzésében Csepeli Réka, az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója a ludovika.hu-n.

Mint kiemeli: a Nemzetgyűlés feloszlatását követő előrehozott választások elrendeléséből kialakult instabilitást a beszédében elismerő köztársasági elnök összefogásra szólítja fel honfitársait. Mi mást is kívánhatna ebben a kontextusban? Hiszen azt senki nem tudja garantálni, hogy a káosz évét nem követi egy másik, talán még kritikusabb.

A kegyvesztett államfő

Emmanuel Macron honfitársaihoz intézett újévi beszédéből világosan kiérezhető, tisztában van azzal, hogy a franciák bizalma megingott benne. A legutóbbi felmérések szerint népszerűsége rekord mélységet ért el az elmúlt év második felében. Macron soha nem élvezett nagy népszerűséget. Már a 2017-es elnökké választását követő napokban tízezrek vonultak ki az utcára, hogy elégedetlenségüknek adjanak hangot egy, a „nagytőkét kiszolgáló volt bankár” megválasztásával kapcsolatban.

A franciák ragaszkodnak az egy erős államférfi által megtestesített hatalom eszméjéhez. Ennek nyilvánvaló történelmi okai vannak. Számos elemző szerint a francia forradalom ugyan véget vetett az ancien régime rendszerének, de a franciák nem szakítottak teljesen az uralkodó fensőbbségét hirdető rendszerrel. A Charles de Gaulle által megerősített elnöki pozíció az állam első emberét mintegy „köztársasági uralkodóként” (monarque républicain) definiálja. A lemondás, illetve lemondatás egyre fenyegetőbb árnya beindította a spekulációkat. Az ötödik köztársaság alkotmányának értelmében az elnök személyére összpontosított hatalom képviselőjének és megtestesítőjének meggyengülésével az egész rendszer fenyegetetté válik.

Középpontban a 2025-ös költségvetés

A Macron elnök által a júniusi európai parlamenti választások eredményének fényében hozott, a Nemzetgyűlés feloszlatására vonatkozó döntés lavinaként söpört végig az ország belpolitikai életén. Az ily módon egyre növekvő hógolyó maga alá gyűrte a 2025-ös költségvetést is, amelynek megszavazására még mindig nem került sor.

Holott az idő igencsak sürget: az eddig még soha nem látott mértékben felgyülemlett államadósság (több mint 3000 milliárd euró) fenyegetettsége Damoklész kardjaként lebeg a december elején beiktatott François Bayrou és kormánya fölött. Új költségvetés hiányában ugyan az alkotmány, illetve az egy ide vonatkozó speciális törvény garantálja a 2024-es büdzsé folytatólagosságát, azaz az állam „zavartalan” működését. Azonban ez a gazdasági szükségintézkedés a társadalomnak a leggazdagabb rétegeit juttatja még nagyobb előnyökhöz, a középosztályra, illetve a kevésbé kedvezményezett rétegekre nehezedő súly még inkább elmérgesedő feszültségekhez vezethet.

Ennek értelmében pedig egy újabb bizalmatlansági indítvány árnya fenyegeti az új kormányt. A mérleg nyelve ezúttal a baloldal felé látszik kilengeni. Az évi 50 milliárd eurós megtakarítás szociális következmények (tömeges munkanélküliség, adóemelés, közszolgáltatások még nagyobb mértékű leépítése) nélküli megvalósítása ugyanis szinte a kör négyszögesítésének felel meg. 

Következmények Európára

Ezek a meggyengült nemzetközi jelenléten belül nyilvánvalóan hangsúlyos szerepet kap az európai vetület. A Németországban kialakult belpolitikai válsággal mintegy párhuzamosan elmérgesedő francia helyzet az EU történelmi tartópillérének meggyengülését eredményezi. Ez kétségtelenül gazdasági érvágást jelent az érintett országokra és Európára nézve egyaránt, méghozzá egy olyan időszakban, amikor a Draghi-jelentés által hangsúlyosan kiemelt versenyképességben hátrányunk egyre nő, különösképpen Kínával és az USA-val szemben.

Geopolitikai szempontból megközelítve az ily módon kialakult helyzet azonban új lehetőségeket is hoz magával. Francia szemszögből nézve a Sahel-térségből kiszoruló erők immáron Európa keleti frontját erősíthetik (itt még nem, vagy nem feltétlenül hadi szempontból). A franciák egyre erőteljesebben adnak hangot az ez irányú törekvéseiknek. Az Egyesült Államok előre láthatóan gyengülő anyagi támogatásának következtében kialakuló új helyzetben Franciaország meg kívánja erősíteni stratégiai álláspontjait Európa keleti térségében, elsősorban Romániában.

Az ily módon átrendeződni látszó geopolitikai helyzettől a franciák sokat várnak: egyrészt nyilvánvalóan stratégiai szerepük megerősödését európai szinten, másrészt pedig az Európát megosztó keleti és nyugati blokk szétválasztásának a végét.

A Romániára és Bulgáriára mostantól teljes mértékben kiszélesített schengeni megegyezés értelmében Franciaország az európai kontinens határainak védelmét az első számú prioritásának tartja, csatlakozva ezzel a soros elnöki posztot betöltő Lengyelországhoz.

Az irodalmi referenciákban maradva végül tegyük fel a kérdést, hogy vajon mi változtathatná a franciák, és talán mutatis mutandis egész Európa rosszkedvének telét „tündöklő nyárrá”? A John F. Kennedy révén népszerűvé vált, a válságot egyszerre a veszély és a lehetőség írásjegyeivel jelző (sinológusok által azóta megcáfolt) Wei Ji szóképre referálva azt mondhatnánk, hogy a 2025-ben fokozatosan kialakuló helyzet talán új esélyt is jelenthet Európa számára. Donald Trump január végi hatalomra lépésével az Egyesült Államok előre láthatólag radikálisan lecsökkenti hadi támogatását, ezzel megbontva a XX. századot meghatározó védőpajzsot. Európa újra felfegyverkezik – mind gazdasági, mind pedig hadi szempontból. Ennek az ambíciónak azonban még számtalan feltétele van, így elsősorban az orosz–ukrán háború befejezése.

Az elemzés teljes szövege EZEN a linken olvasható el. A szerző az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója.