Meddig gyengülhet a forint?

Összegzés

A növekedés.hu által megkérdezett szakemberek 330 forint körüli vagy inkább afeletti euró/forint árfolyamot várnak az év végére. Hosszabb távon pedig inkább a forint gyengülésének van nagyobb esélye.

A forint gyengülése egyrészről magyarázható külső okokkal, úgymint a kereskedelmi háborúval, a Brexit körüli bizonytalansággal, a lecsökkent globális kockázati étvággyal és a feltörekvő régiós devizák általános gyengülésével. Másrészről a forint gyengébb teljesítménye az alacsony reálkamatoknak, a laza monetáris politikának és a folyó fizetési mérleg hiányának köszönhető.

A forint leértékelődése azonban várhatóan csak kisebb mértékű lehet, figyelembe véve a kedvező hazai fundamentumokat, és a csökkenő adósság mutatókat.

Az idei és a jövő évi költségvetést 320 forint körüli euró/forint árfolyammal tervezték. A magasabb árfolyam ugyan növeli az inflációt és az állami bevételeket, de a megnövekedett kiadások a másik oldalon sokat kompenzálnak.

Az EU források esetében korábban még nagyságrendileg 310 forintos árfolyammal számolhattak a döntéshozók. A forint gyengülése ugyan nominálisan több elkölthető forintot jelent, de a magasabb árak ezt nagyrészt kiegyenlítik, tekintettel a beruházások magas importtartalmára.

Erste Bank

Történelmi mélypontra került a forint euróval szembeni árfolyama a nyár végén, és az első őszi hónap sem hozott fordulót a devizapiacon. Nyeste Orsolya rávilágított, hogy a szeptemberi hónap összességében a gyengülő trend folytatódásáról szólt – időnkénti újabb történelmi mélypontokkal. A forint gyengülésének egyrészt külső okai vannak, hiszen a globális növekedés lassulásától való félelmek, a kereskedelmi háború és a Brexit körüli folyamatos bizonytalanságok rontják a kockázati étvágyat.

Lényegében emiatt a bizonytalanságoktól terhelt külső piaci környezet miatt gyengültek a régiós devizák is, nemcsak a forint.

Ugyanakkor a gyengülés mértéke a forint esetében volt a leglátványosabb. Ennek az egyik fontos oka pedig az igen laza, a reálgazdaságot célzott eszközökkel is támogató hazai monetáris politika, melynek jellege leginkább a már jó ideje mélyen negatív reálkamatokban tükröződik.

Mindemellett szeptemberben az is kiderült, hogy a folyó fizetési mérleg többlete már 2018-ban eltűnt, és a mérleg egyenlege enyhén negatív volt a tavalyi évben. A folyó fizetési mérleg vélhetően 2019-ben is hiányt mutat majd, s egyelőre nehéz látni, hogy 2020-ban megfordul-e az utóbbi években mutatkozó trendszerű romlás.

Külső egyensúlyi pozíciónk romlásával pedig a hazai deviza egyik legfontosabb fundamentális támasza vész el, ami sebezhetőbbé teszi az árfolyamot, különösen a mostani bizonytalanabb globális környezetben. Baj-e a forintgyengülés? Amennyiben a nemzetgazdaságban a devizaadósság aránya nem magas (és Magyarországon most ez a helyzet), akkor a gyengülő forint nem okoz rövid távon különösebb problémákat.

A gazdaság bizonyos szektoraiban akár az exportot is versenyképesebbé teheti, bár a globális értékláncok világában ez az összefüggés a gazdaság egészére nézve egyre kevésbé tűnik érvényesnek.

Egyértelműen negatív hatása, hogy az importált inflációs nyomás növelésével csökkenti a vásárlóerőt, és ezzel akár az utóbbi évek jövedelem-emelkedéseinek pozitív hatását is eliminálhatja, lassítva a (bér)felzárkózást.

Jelenleg a monetáris politika nem tart az importált infláció emelkedésétől, s egy ebből következő esetleges ár-bér spirál kialakulásától sem. Erre utal, hogy a jegybanki számítások szerint az igen nyomott euróövezeti infláció ellensúlyozni tudja majd az forint gyengülésének esetleges inflációs hatásait – legalábbis a relevánsnak tartott 6-8 negyedéves horizonton. 

Ami a kilátásokat illeti, úgy gondoljuk, hogy a volatilitás a forintpiacon továbbra is erős marad majd. Összességében egyelőre nem igazán tartjuk valószínűnek, hogy az árfolyam tartósan visszaerősödik 330 alá.

Nemzetközi oldalról az EURUSD árfolyammozgásait érdemes figyelni: ha a kurzus elindulna a paritás felé, az gyorsan tovább gyengítené a forintot az euróval szemben, ha viszont az európai deviza 1,10-1,15 között esetlegesen képes lenne stabilizálódni a dollárral szemben, akkor a forint sebezhetősége is csökkenne.

A belső tényezők közül pedig a külső egyensúlyra vonatkozó statisztikák mellett továbbra is leginkább a bankközi piaci likviditási helyzet alakulása lehet fókuszban, illetve a jegybanki devizaswap tenderek. Ezzel az eszközzel tudja ugyanis a jegybank, „finomhangolni” a likviditást a bankközi piacon, ami a forintkínálat alakításán keresztül akár árfolyamhatással is bírhat.

Századvég Gazdaságkutató Intézet

Regős Gábor szerint a valutaárfolyamot mindig nehéz előrejelezni, tekintettel arra, hogy az sok tényezőtől függ, mint például a világgazdasági sokkhatások (pl. Brexit, vámháború), illetve belső folyamatok, mint például a monetáris politika alakulása.

A korábbi egyensúly körüli 310-es árfolyamról a forint tavaly 325-ig gyengült, majd idén a gyengülés folytatódott, és így 335 környékére kerültünk. Arra számítunk, hogy idei év végén is ez a 335 körüli árfolyam marad, míg a jövő évben – a jelenlegi monetáris kondíciók fennmaradása esetén – kismértékű további gyengülés következhet be – például 340 és 345 közé.

A gyenge forint az exportáló vállalatoknak (leginkább nagyvállalatok) hasznos, míg az importáló vállalatoknak (kkv szegmensnek) káros, de a háztartások számára is kedvezőtlen a magasabb infláció miatt, illetve mivel a bérfelzárkózást lassítja.

Természetesen a válság előtt látott túlértékelt forint sem volt kedvező, de az alulértékelt sem az, így a gazdaság szempontjából talán leginkább az erősödés lenne kívánatos – bár itt az egyes szereplők érdekei eltérhetnek. De a legjobb mégis az lenne, ha a forint árfolyama stabil lenne és csak egy kis sávban mozogna.

A költségvetést az idei és a jövő évre is 320 körüli árfolyammal tervezték. A gyengébb árfolyam magasabb inflációt eredményez, ami a bevételeket növeli, de természetesen a költségeknél is megjelenik. Az államadósság devizaaránya 19 százalék alatt van, így bár ennek forintban számított értéke növekszik, az emelkedés mértéke a forintgyengülés hatására kisebb, mint korábban egy magasabb devizaaránynál lett volna.

Az EU források megtervezése még korábban történt, tehát ott vélhetően egy 310 körüli árfolyammal számolhattak, így a gyengülés nominálisan több elkölthető forintot jelent, de a magasabb árak ezt nagyrészt kompenzálják, tekintettel a beruházások magas importtartalmára.

K&H Bank

Németh Dávid kifejtette, hogy várakozásaik alapján 330 forintra süllyedhet vissza az év végéig az euró/forint árfolyam.

A forint gyengülését többek között az okozta, hogy a régióban Magyarországon a legalacsonyabbak a reálkamatlábak, valamint a folyó fizetési mérleg egyenlegéről is kiderült, hogy negatív. Emellett lecsökkent a globális kockázati étvágy, illetve a magasabb külső kockázatok is a feltörekvő devizák, így a forint leértékelődését eredményezték.

A piac ugyanakkor minden bizonnyal túlreagálja a jelenlegi helyzetet. Az év végéig összességében mérsékelt forint erősödésre számít a K&H Bank.

A forint vonzerejét növeli az alacsony költségvetési hiány, a csökkenő GDP arányos bruttó államadósság, a meredeken eső nettó külső adósság, valamint a magánszektor alacsony eladósodottsága is.

Németh Dávid azonban hozzátette, hogy középtávon változatlanul gyengülő trendre számítanak. Éves átlagban 6 forintos gyengüléssel lehet kalkulálni. A jövő évben 325-335 forint közötti euró/forint kurzus várható, de esetenként nem lehet kizárni a nagyobb kilengéseket sem.

A forint trendszerű gyengülése mellett szól, hogy az infláció hazánkban 2 százalékponttal magasabb mint az eurózónában, már nincs meg a korábbi évek nagy folyó fizetési mérleg többlete, és így az ország külső finanszírozási képessége kismértékben csökkent. Ezenfelül az MNB továbbra is egy nagyon alacsony kamatkörnyezet fenntartását célozza, ami nem támogatja azt, hogy a forint erősödő pályára álljon.

Raiffeisen Bank

Török Zoltán elmondása alapján ameddig szabadon lebegő árfolyamrendszerben marad a forint, addig fel kell készülni meglepő és előre nem látható árfolyam elmozdulásokra, olyanokra is akár, amit jelenleg tapasztalunk. Ennek alternatívája az árfolyam rögzítése lenne.

Mindkettő mellett szólnak érvek és mindkettő ellen fel lehet hozni komoly ellenérveket. Én azt gondolom, hogy egyelőre, makrogazdasági szempontból a mérleg nyelve a jelenlegi árfolyam-rezsim fenntartása felé billen ki. Megnyilatkozásaik alapján ezt a magyar gazdaságpolitika irányítói is hasonlóan gondolják.

Tehát visszatérve a legelső gondolathoz: a forint árfolyama a jövőben is bizonytalan marad. Ránézve az elmúlt évek árfolyamgörbéjére, két szembetűnő dolgot lehet megállapítani: (1) hosszabb távon leértékelődő pályán mozog a forint; (2) rövidebb távon jellemző az átmeneti stabilizálódás az EUR/HUF árfolyampárban.

Ezek a jelenségek velünk maradnak a jövőben is.

A nyári hónapokhoz képesti közel 5 százalékos forintgyengülést részben a nemzetközi pénzügyi piacokon tapasztalható általános kockázatkerülés részben egyedi forint-specifikus tényezők magyarázzák (ezek közül külön kiemelném azt, hogy a forint a rövid-távú devizaspekulációs tevékenység kedvelt regionális játékszere).

Előretekintve, arra számítok, hogy a 335 körüli EUR/HUF nem marad tartós és év vége előtt némileg erősebb (325-330) szinteket várok – leginkább a beárazott kockázatok remélt enyhülése és a spekulatív pozíciók zárása miatt. Jó esélyét látom annak, hogy a 325-330 körüli szint lehet az az átmeneti „egyensúlyi” árfolyamszint, amelyhez hozzá kell szoknunk a következő időszakban.

Távolabbra nézve azonban a megtapasztalt 336-ös rekord-gyenge EUR/HUF nem lesz örökéletű: néhány év távlatában újabb csúcsok jönnek majd.

A devizaháborús környezetben értékelve ezen azonban nem keseregni kell, a deviza leértékelésével ugyanis a versenyképességet lehet menedzselni. Ez pedig elemi érdeke a magyar gazdaságpolitikának.