Meddig romolhat a magyar folyó fizetési mérleg?

Ugyan 2016-ban még nagyságrendileg 6 százalékot tett ki a GDP arányában a folyó fizetési mérleg többlete, a gyengébb külső konjunktúra és az erős belső kereslet hatására napjainkra nulla százalék közelébe csökkent ez az érték.

Az idei év hátralévő részében a bizonytalanabb exportkilátások, valamint a fogyasztás és a beruházások vezérelte importnövekmény nyomán lassuló ütemben tovább apadhat a többlet a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg sorokon, miközben a szolgáltatások masszív többlete valamelyest kompenzál.

A megkérdezett elemzők véleménye alapján a hazai exportkapacitások kiépülésének és a belső kereslet mérséklődésének következtében jövőre valahol 0 és 1 százalék közötti lehet a folyó fizetési mérleg többlete.

Erste Bank, Nyeste Orsolya

Elsősorban a külkereskedelmi egyenleg romlása nyomán került csökkenő pályára a folyó fizetési mérleg korábbi időszakban mutatott markáns többlete. A külkereskedelmi mérleg többletének csökkenése mögött pedig egyrészt a lassuló exportkereslet, másrészt az erősödő belső felhasználás állt.

A magyar gazdasági növekedés fő hajtóerejét jelenleg ugyanis a fogyasztás erősödése és az élénk beruházási tevékenység jelentik, s mindkét tényezőnek magas az importvonzata. Nem véletlen, hogy a tavalyi év második felében a külkereskedelmi mérleg mellett már a folyó fizetési mérleg is enyhén deficites volt, s így a 2018-as évben a mérleg többlete a GDP kb. fél százalékára olvadt.

A 2019-es év első negyedévében valamelyest szépített a statisztika, hiszen ismét többletbe fordult a fizetési mérleg egyenlege, az idei év hátralévő részére azonban a bizonytalanabbá váló exportkilátások illetve a fogyasztás és a beruházások vezérelte importnövekmény nyomán romlást várunk a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg sorokon.

A fizetési mérleg jelentősebb romlásának azonban gátat szabhat a továbbra is masszívan pozitív többlet a szolgáltatások mérlegében, emellett a csökkenő kamatfizetési kötelezettségek nyomán javulhat a jövedelmek mérlegsor egyenlege.

Összességében az idei évben a folyó fizetési mérleg egyenlege „negatív nulla” lehet, azaz kisebb mértékű deficitet várunk. 2020-ban a fogyasztás és a beruházások várt lassulásával párhuzamosan ismét javulhat a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg egyenlege is, azonban a folyó mérleg GDP arányos többlete vélhetően továbbra is jóval 1 százalék alatt marad majd.

Figyelembe véve emellett a tőkemérleg támogató többletét is, a gazdaság külső finanszírozási képessége az elkövetkező években továbbra is stabilan alakul majd.

Raiffeisen Bank, Török Zoltán

Két és fél éve monoton romlik hazánk külkereskedelmi és folyó fizetési mérlege. A folyó fizetési mérleg a GDP arányában 6 százalékos többletet mutatott 2016-ban – ez mára lenullázódott.

Van-e ezzel probléma, milyen tényezőkkel lehet magyarázni és meddig tarthat a külső egyenleg romlása? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni a következő írásban.

Aki ennek a cikknek az olvasásába belekezdett, annak a számára nagy valószínűséggel nem kell túlmagyarázni a külső egyenleg romlásának veszélyeit. Magyarország folyó fizetési mérlege 1993 és 2009 között folyamatosan deficites volt, egyes években a hiány a GDP 7-8 százalékát is meghaladta. Amennyiben a folyó fizetési mérleg hiányát nem kompenzálja a tőkemérleg többlete, akkor végső soron külső eladósodáshoz, és így a pénzügyi sérülékenység növekedéshez vezet.

Éppen ezért figyelik a hitelminősítő intézetek és a piaci szereplők is árgus szemekkel a külső egyensúlyi folyamatok alakulását. A jó hír az, hogy Magyarországon a tőke és a folyó fizetési mérleg együttesen még mindig a GDP 2 százalékát meghaladó többletet mutat. Ennek a fényében megijedni még nem kell. A rossz hír, hogy ha nem változik semmi, akkor nemsokára vaskos mínuszokat látunk majd ismét. Kell-e ettől tartani?

Megvizsgálva a statisztikát, azt látjuk, hogy a folyó fizetési mérleg többletének elapadását alapvetően az áruforgalmi egyenleg romlása magyarázza meg.

Éppen ezért először azt a kérdést kell feltenni, hogy miért romlik az áruegyenleg és mit várhatunk a jövőben. Másodszor azonban meg kell vizsgálni azt is, hogy várható-e változás a jövedelmek és a szolgáltatások egyenlegének az alakulásában.

Az áruforgalmi egyenleg romlását két fő tényező magyarázza. (1) A lakossági fogyasztás beindulása a gyorsuló bérdinamika és a növekvő foglalkoztatás miatt. (2) A beruházások növekedése (kisebb) részben az EU források felhasználása, (nagyobb) részben egyéb okok miatt.

A következő években mind a bérdinamika, mind a foglalkoztatás bővülési ütemének lassulására számítok – így várhatóan a lakossági fogyasztás okozta mérlegromlás, bár nem szűnik meg, de kisebb mértékű lesz, mint a mögöttünk álló 2-3 évben. Amint az EU források elapadnak (vagy legalábbis kisebb csövön csorognak befelé), némileg lassabb tempóra vált a beruházások növekedése is.

Az áruforgalmi egyenleg romlása tehát nagy valószínűséggel hamarosan alacsonyabb fokozatba kapcsol. A tőkemérleget meghatározó Európai Uniós források bizonyosan csökkeni fognak a 2020-2021 során. 

Izgalmas és összetett kérdés, hogy a feldolgozóipar miképpen veszi ki a részét a fenti folyamatokból. A beruházásnak és a termelésnek is jelentős az importhányada, de életszerűtlen lenne azt feltételezni, hogy a növekvő kapacitások és a növekvő termelés ne pozitívan járulnának hozzá az áruforgalmi egyenleg alakulásához.

A termelési kapacitások egyelőre növekedni látszanak, a romló exportpiaci konjunktúra azonban visszafogja a termelés (és a beruházások) növekedését. Nem tartom valószínűnek, hogy olyan feldolgozóipari export-boomot produkálna a magyar gazdaság amivel az áruforgalmi egyenleg alakulása megfordítható lenne, de a romló trend lassulása reálisnak tűnik. 

A szolgáltatások egyenlegében a képlet egészen más: évek óta folyamatosan javul az egyenleg, ami már a GDP közel 6 százalékát is eléri. A javuló trend azonban fokozatosan ellaposodik - összhangban a globális folyamatokkal. Ennek a folytatására lehet számítani az előttünk álló időszakban is.

A jövedelmek egyenlege meglehetősen stabilnak mutatkozott az elmúlt években. Az valamennyire javítaná az egyenleget, ha a romló üzleti környezetben a Magyarországon működő külföldi tulajdonban lévő vállalatok kevesebb profitot termelnének és így kevesebb vinnének ki az országból (bár akkor az áruforgalmi egyenleg meg romlana).

Ez a forgatókönyv nem tűnik lehetetlennek bizonyos cégek esetében. Másfelől, várhatóan még tovább csökkenhetnek a külső kamatok, így a külföldi hitelek törlesztése olcsóbbá válik, ami szintén javítja az egyenleget. 

Összességében, a folyó fizetési mérleg egyenlegének lassuló ütemű romlására számítok. Az elmúlt években megszokott többlet után nagyjából kiegyensúlyozott lehet az ország külső mérlege a következő években.

Hogy ez baj-e? Szerintem nem – persze, csak akkor, ha nem esünk át a ló túloldalára. Véleményem szerint inkább a korábbi időszak többlete jelzett gazdasági problémákat (gyenge belső keresletet, alacsony fogyasztási és beruházási aktivitást).