Még az utolsó nap is pofonba szaladt a brit miniszterelnök

Hol rontotta el?

Theresa May ma két éve aktiválta az Egyesült Királyság kilépését az Európai Unióból, aminek a szabályok szerint ma kellett volna megtörténnie. Mielőtt azonban a miniszterelnök megkezdte volna a tárgyalásokat az Unióval, gondolt egyet, és váratlanul általános választásokat írt ki, abban a reményben, hogy nagyot nyer, hatalmas többsége lesz a parlamentben, és akkor nem számítanak a párton belüli ellenvélemények.

Ez volt az első komoly hazardírozás, és nem jött be a dolog: a miniszterelnök pártja kevesebb mandátumot kapott, mint az előző parlamentben, még az 50 százalékot sem érte el, így kénytelen volt a szélsőséges észak-írországi brit érzelmű DUP párt 10 tagjának támogatásában reménykedni. Komoly politikus egy ilyen bukás után megfontolja a lemondást, de ez Theresa May esetében fel sem merült.

Második pókerjátszma

A miniszterelnök és kormánya mindezek után megkezdte az Európai Unióval a tárgyalásokat, és végül tavaly novemberre sikerült is megegyezni. Azonban May mindezt úgy tette, hogy nem konzultált sem az ellenzékkel, sem pártja keményvonalas frakciójával, pedig tudta, hogy az egyezményt meg kell szavaznia a parlamentnek, és a számára tragikusan alakult parlamenti választások következtében az 50 százaléknál jóval kevesebb olyan képviselőre számíthatott, akik stabilan mellette állnak.

Ez volt az második hazardírozás, és hamar ki is derült, hogy baj van: nincs meg a támogatás, ezért a decemberre tervezett parlamenti szavazást januárra halasztotta, abban a reményben, hogy az EU-tól még kicsikar olyan engedményeket, amelyekkel át tudná vinni a megegyezést a parlamenten. Az EU azonban nem engedett a zsarolásnak, nem is teheti, így a miniszterelnök kénytelen volt megtartani a szavazást, amelyen nagy többséggel leszavazták a megegyezést.

Még lett volna kiút

Ettől a ponttól kezdve nőni kezdett a tét, hisz az eredeti, március 29-i határidő vészesen közeledni kezdett. Theresa May már ekkor megtehette volna, hogy kiutat keres a helyzetből (például a néppel szavaztatja meg a megegyezést, jó eséllyel megszavazták volna, félvén a megegyezés nélküli kiesés gazdasági hatásaitól). Ő azonban makacs maradt, eljátszotta ugyanazt: Brüsszelnél próbálkozott, majd parlamentjét zsarolta hol a Brexit elmaradásával, hol a megegyezés nélküli kizuhanással.

A parlament is beszáll

Innentől kezdve már a parlament is beszállt a hazardírozásba, hisz a képviselők is tudták, hogy szorít az idő, de ez csak egy részüket győzte meg. Ismét nemmel szavaztak, így aztán Theresa May elment Brüsszelbe a múlt heti EU-csúcsra, de egy újabb hazardírozással csak rövid halasztást kért. Az EU gyorsan kitalálta, hogy zárhatja rövidre ezt a komédiát: adott egy utolsó lehetőséget Maynek a szavaztatásra, ha ez sikerült volna 29-ig, akkor technikai halasztás következik május 22-ig, ha nem, akkor csak két hetet kap, április 12-ig, az alatt kérhet hosszabb távú halasztást, de akkor már érvénytelen a megállapodás, új szempontból kell közelíteni.

Bukás az utolsó nap is

Most megvolt az utolsó nagy hazardírozás, a harmadik szavazás: most már megijedtek a keményvonalas Brexit-pártiak, és beálltak May mögé, mondván, jobb a biztos kilépés, mint egy esetleges hosszú halasztás, amely akár a Brexit elmaradásához is vezethet. Ez sem volt azonban elég: már nem nagy többséggel, de újra leszavazták. Érdekes módon a miniszterelnök meg sem rezzent: pókerarccal beszélt utána a képviselőkhöz. A hatalom azonban még mindig az ő kezében van, hacsak a parlament hétfőn nem ragadja el tőle a kezdeményezést, de eddig annyira töredezett volt a parlament, hogy lényegében semmiben nem tudtak egyetérteni.

Játékidőn túl

Így most ismét a Theresa May kezében a döntés lehetősége, még két hétig. Három választása maradt: lefújja a kilépést, hosszú halasztást kér jól megindokolva, ebben az esetben országa részt vesz az európai parlamenti választásokon, és végül nem csinál semmit, hanem hagyja, hogy leteljen az idő, és országa kaotikusan hagyja el a szervezetet. Viszont ez volt azon kevés dolgok egyike, amiben a parlament egyetértett: ezt nem akarják.

Nem lenne meglepő, ha az április 10-ére tervezett EU csúcson May még egyszer megpróbálna valami lehetetlenséget kérni a 27 tagországtól, vagy folytatná a szavaztatást immár az EU egyetértése nélkül. Ugyanakkor most már annak is van realitása, hogy közvélemény fogja kényszeríteni mind a miniszterelnököt, mind a parlamentet arra, hogy más megoldást találjanak, ami viszont nehezen elképzelhető egy hosszabb halasztás nélkül.