Meglepő, mely országokban jelentenek túlzott terhet a lakhatási költségek

Infláció sújtja Európát

Közel egy éve egész Európát jelentős infláció sújtja. Habár az egyes országokban eltérő a drágulás mértéke, de kétségtelenül minden európai polgárt sújt az árak emelkedése. Az élet minden területén tetten érhető az infláció, de különösen fájó, ha a lakhatási költségeinket érinti. A rezsiköltségek növekedése, a hitelkamatok emelkedése, a lakbér, vagy éppen a TV és Internet drágulása pedig mind a lakhatási költségeket emelték meg az utóbbi időben.

Ez a jelenség minden országban problémát okozhat, de a legsúlyosabb gondokat nyilvánvalóan azokban az államokban generálja majd, ahol eddig is nagyobb terhet róttak a lakosságra a lakhatási költségek. Épp ezért megnéztük, hogy az egyes európai országokban mennyire jelent problémát a lakosságnak, hogy ki tudja fizetni a lakhatása költségeit. Ehhez megvizsgáltuk a lakhatási költségek túlterheltségét az egyes európai országokban, azaz megnéztük, hogy mekkora az egyes országokban azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol az összes lakhatási költség (lakhatási támogatás nélkül) meghaladja az adott háztartás összes rendelkezésre álló (lakhatási támogatás nélküli) jövedelmének a 40 százalékát. Ezek azok a háztartások ugyanis, amelyek számára túlzott terhet jelent a lakhatásuk költségeinek az előteremtése. (Fontos kiemelni, hogy ez a mutató nem feltétlen ad képet az adott országban tapasztalható életszínvonalról, csupán azt mutatja meg, hogy egy társadalmon belül mekkora azon háztartások aránya, amelyek a lakhatási költségek miatt nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek.)

Nehéz helyzetben a görög háztartások

Az Eurostat honlapján sajnos a legfrissebb rendelkezésre álló adatok 2020-asok, így ezekkel az értékekkel dolgoztunk. Európában jelenleg Cipruson van a legkevesebb olyan háztartás, amelyiknek túlzott terhet jelent a lakhatási költségek kifizetése. A ciprusi háztartásoknak mindössze 1,9 százalékának túlterheltek a lakhatási költségei. Hazánk is kifejezetten jól áll ezen a téren, európai összevetésben a szerencsésebb alsó harmad vége felé foglalunk helyet. Magyarországon mindössze a háztartások 4,9 százalékának viszik el a lakhatási költségek a jövedelmeik több mint 40 százalékát. Ezzel az értékkel jól belesimulunk a régióba. Lengyelországgal azonos helyzetben vagyunk, míg Csehországnál, Ausztriánál és Romániánál kissé jobban állunk ezen a téren. Szlovákia, Horvátország és Szlovénia azonban némileg előzi hazánkat e tekintetben. Érdekes módon déli szomszédunk Szerbia negatív irányba lóg ki a sorból. Szerbiában kifejezetten sok háztartásnak (17,8 százalék) jelent gondot a lakhatási költségek megtérítése.

A balti államokban Közép-Európához hasonlóan kedvező a háztartások helyzete ebből a szempontból. Jellemző, hogy néhány kivétellel a nyugati és déli államokban, illetve több balkáni országban okoz nagyobb arányban problémát a háztartásoknak a lakhatási költségek megfizetése. A negatív csúcstartó Görögország, ahol a háztartások 33,3 százalékának, tehát az egyharmadának a jövedelmeinek több mint a 40 százalékát elviszik a lakhatási költségek.

Nem csupán a bérek számítanak

Ezek az adatok rámutatnak arra, hogy azt, hogy mekkora terhet rónak a háztartásokra a lakhatási költségek nem csak az határozza meg, hogy milyenek egy országban a bérviszonyok, habár nyilván az is nagyon fontos tényező. Vannak alacsony bérviszonyokkal rendelkező országok, ahol egyértelműen a háztartások alacsony bevételei okozhatnak problémát, tipikusan ilyen lehet Bulgária, Észak-Macedónia, Montenegro, vagy éppen Szerbia és Görögország esetében is problémát jelent, hogy relatíve alacsonyak a bérek, fontos azonban kiemelni, hogy a magyar minimálbér például alacsonyabb, mint a görög, mégis kevesebb háztartást nyomasztanak a túlzott lakhatási költségek hazánkban. Emellett olyan országokban is viszonylag sok háztartás van nehéz helyzetben, ahol magasak a jövedelmek, erre jó példa Dánia, Svájc, Németország, vagy éppen Norvégia.

A minimálbér alakulása egyes európai országokban 2010-ben, 2012-ben 2020-ban és 2022-ben; Forrás: Eurostat

A magas rezsiköltségek is gondot okozhatnak

A lakhatási költségek egyik nagyon fontos összetevője a rezsi. Ennek a költségei épp az utóbbi hónapokban szálltak el, (erről a növekedés.hu részletes elemzése ide kattintva olvasható), de alapvetően jellemző, hogy épp azokban az országokban magasabb a földgáz és az elektromos áram ára, ahol a lakhatási költségek több háztartásnak jelentenek túlzott terhet. Érdekesség, hogy Franciaországban, ahol nyugat-európai mércével olcsó a rezsi, sokkal kevesebb háztartást terhelnek túl a lakhatási költségek, mint a jobb jövedelmi viszonyokkal bíró Hollandiában, vagy éppen Svédországban, ahol sokkal drágább a rezsi. Görögország esetét azonban nem magyarázzák a rezsi költségek, ott az áram kifejezetten nem kiugróan drága, a fűtés költségek pedig földrajzi okokból alacsonyan vannak.

2022-es energiaárak, 2020-hoz képest az energiaárak jelentősen növekedtek, de az egyes országok közti különbségek jól láthatóak a grafikonon

A munkanélküliség kiszolgáltatott helyzetbe hozza a háztartásokat

Jelentős szerepe van a munkanélküliségi rátának is. Jellemző, hogy épp Közép-Európában alacsonyabb a munkanélküliség az utóbbi években, ami nyilvánvalóan oda vezet, hogy kevesebb olyan háztartás van, ahol munkanélküli személyt is el kell tartani, ami csökkentheti a háztartások relatív terheit, növelheti a jövedelmeiket. Görögország esetében a kiugróan magas munkanélküliség például kétségtelenül felelős azért, hogy sok háztartás van kiszolgáltatott helyzetben.

Munkanélküliségi ráta, 2020; Forrás: Eurostat

A saját tulajdonú ingatlan nagy biztonságot jelent

Fontos azonban a lakásállomány birtokviszonyának a szerkezete is. Azaz, hogy hányan élnek saját, tehermentes lakásban, hányan fizetnek saját lakás után banki hitelt és hányan élnek bérleményben, tehát fizetnek lakbért (esetleg kedvezményes lakbért). A közép-európai háztartásoknak, így a magyar háztartásoknak, és a baltikumi háztartásoknak ez jelenthet komoly előnyt, ugyanis jellemzően ezekben a régiókban magas a tehermentes saját lakásállomány aránya, ez pedig azt jelenti, hogy itt a legtöbb háztartás nem költ sem lakáshitelre, sem bérleti díjra, ellentétben például Nyugat-Európával. Svédországban, Dániában, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban minden bizonnyal a lakhatásul szolgáló ingatlanok birtokviszony szerkezete is felelős azért, hogy sok háztartás jövedelmének több mint 40 százalékát elviszik a lakhatási költségek. 

Sok tényezőn múlik

Mindent összevetve az látható, hogy ez egy nagyon sok tényezős képlet. Görögországban például azért jelent ennyire sok háztartásnak túlzott terhet a lakhatási költségek kifizetése, mert európai összehasonlításban viszonylag alacsonyak a keresetek, kifejezetten magas a munkanélküliség, tehát a háztartások bevételi oldala is gyenge, ehhez pedig költség oldalon átlagos áramár, relatíve magas földgázárak párosulnak, miközben közepesen sokan laknak albérletben, és átlagosan sokan fizetnek lakáshitelt, emellett az egyéb költségek, például szemétszállítás, víz, csatorna, stb. kifejezetten magasnak számítanak Görögországban. Franciaországban hiába kedvezőtlen az ingatlanállomány birtokviszony szerkezete és hiába magas a munkanélküliség, a relatív alacsony rezsiköltségek és a magas bérek ellensúlyozzák ezeket a tényezőket. Több nyugat-európai országban azonban hiába magasak a bérek, a magas rezsiszámlák és az, hogy a lakosság nagyrésze bérelt lakásban él mégis sok háztartást kiszolgáltatott helyzetbe hoz, ami épp ellentétben áll közép-európával, ahol az alacsony bérek ellenére a magán tulajdonú lakások magas aránya és az alacsonyabb rezsiköltségek jobban megvédik a háztartásokat. Összeségében tehát bár ez a mutató az általános életszínvonalról nem ad képet, de jól megmutatja, hogy a magas bérek önmagukban nem jelentenek garanciát arra, hogy a lakhatás megoldása ne okozzon túlzott terheket a háztartások számára, és sok tényezőn múlik, hogy a jövedelmekhez viszonyított lakhatási költségek kedvezően alakuljanak, ez pedig kiemelten fontos, hiszen a lakhatás kardinális kérdés gyakorlatilag mindenki számára. 

Kedvezőek a hazai tendenciák

Magyarországon egyébként mindent összevetve sokat javult a helyzet ennek a mutatónak a tekintetében az elmúlt években. 2005-ben a lakosság 18,1 százalékának jelentettek túl nagy terhet a lakhatási költségek, majd ez fokozatosan csökkenni kezdett, azonban a 2008-as pénzügyi válságot követően újra egyre több háztartás került ezen a téren nehéz helyzetbe. A válság után 2012-ben tetőzött azon háztartások aránya, amelyek a jövedelmeik több mint 40 százalékát lakhatásra költötték,majd 2013-tól újra javulni kezdett a helyzet és 2019-2020-ban már kifejezetten kevés háztartás volt hazánkban a lakhatási költségek szempontjából nehéz helyzetben.

Ez alapvetően több tényezőnek köszönhető. Egyrészt jelentős emelkedésnek indultak a bérek hazánkban, mind a minimálbér, mind a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagbére évről évre növekedett, a 2012-t követő időszakban. Ezzel párhuzamosan azonban a rezsi költségek a rezsicsökkentésből kifolyólag nem emelkedtek, így már itt kedvező helyzetbe kerültek a háztartások. Az alacsony kamatkörnyezetnek köszönhetően ráadásul a lakáshitelek is olcsók voltak ebben az időszakban, így azok sem voltak nehéz helyzetbe akik lakáshitel törlesztőrészletet fizettek. Mindez pedig párosult egy kedvező birtokviszony szerkezettel a lakhatás szempontjából, ugyanis a lakosság nagyrésze saját tulajdonú tehermentes ingatlanban lakik. Ebből kifolyólag pedig a 2015-től kezdődően megugró albérletárak sem tudtak érdemben rontani a lakhatási költségek szempontjából nehéz helyzetben lévő háztartások arányán.

Fontos azonban kiemelni, hogy a lakásárak emelkedése nem érinti a lakhatási költségeket, a lakóingatlan megvásárlása ugyanis ebbe a költség típusba nem tartozik bele. A lakóingatlanok birtokszerkezetét azonban hosszú távon átalakíthatják a lakásárak, azok ugyanis 2015 óta gyorsabban emelkednek mint a hazai bruttó átlagbér és a minimálbér növekedési ütemét is jelentősen meghaladják, így az első lakást vásárlók évről évre nehezebb helyzetbe kerülnek. Ez ahhoz vezethet, hogy megnő mind az albérletben élők, mind a lakáshitelt törlesztők száma hazánkban, ha nem változik az ingatlanárak változásának a dinamikája, emiatt pedig emelkedhet azon háztartások száma, amelyeket túlterhelnek a lakhatási költségek.