Mi történne, ha holnap nem jönne orosz olaj? – felesleges pánikvásárlásba kezdeni

Magyarország garanciákat kér

Amióta 2021 őszén az Egyesült Államok hírszerzése először elkezdett híreket közölni arról, hogy Oroszország várhatóan lerohanja Ukrajnát a nyers kőolaj ára közel megduplázódott. Február 24-ét, a háború kitörésének a napját követően ez a folyamat tovább gyorsult és egy energiaválság kezdett el kibontakozni Európában. Már a háború kezdetétől fogva sokan attól tartottak, hogy az Európai Unió szankciókat vet ki az orosz energiahordozókra, köztük az olajra és végül ez a félelem beigazolódott. Az EU hatodik szankciócsomagjának a terveiben már helyet kapott az orosz olajra kivetett embargó is. Ez számos ország, köztük Magyarország heves tiltakozását váltotta ki, ám az egyeztetések előrehaladtával több ország látszólag beletörődött az embargó bevezetésébe. Magyarország azonban kitart az álláspontja mellett és továbbra is azt szorgalmazza, hogy a csővezetékeken keresztül érkező kőolajra ne vonatkozzon az embargó, illetve Magyarország kapjon garanciákat arra nézve, hogy amennyiben mégis leállna az orosz olajszállítás, akkor is biztosítva legyen alternatív módokon hazánk olaj ellátása.

Hétfőn, május 30-án éjjel az uniós tagállamok vezetőinek a csúcstalálkozóján döntés született és úgy tűnik az Európai Unió teljesítette a magyar kormány kérését. Az olajembargó a vezetékeken keresztül érkező orosz olajra határozatlan időre nem vonatkozik.Időközben azonban az ukrán kormány elkezdte azzal fenyegetni Magyarországot, hogy ’’bármi történhet a Barátság kőolajvezetékkel’’, magyarul, Ukrajna azzal fenyegette hazánkat, hogy szabotálja az orosz olajszállítást.

Kérdéses, hogy mennyire csak üres fenyegetődzésről van szó, hiszen annak az EU sem örülne, ha egyik napról a másikra Ukrajna elzárná az olajcsapot, de mindenképp felvetnek kérdéseket az ukrán kijelentések.

Olajvezetékek Európában

Szlovákia nehezebb helyzetben van

Ennél a pontnál érdemes közbeszúrni, hogy bár Szlovákia látszólag hajlik rá, hogy elfogadja az olajembargót, valójában kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint Magyarország. Szlovákia kőolajfinomítója, a MOL szlovákiai leányvállalatának, a Slovnaft-nak a Pozsonyi Finomítója ugyanis 90 százalékban orosz olajat használ. Szlovákia valójában kifejezetten nagy bajban lenne az embargó esetén, viszont láthatóan Magyarországra hagyja a munkát, hogy az EU-ban elérje a szankciócsomag enyhítését, finomhangolását. Szlovákia és Magyarország olajellátása egyébként nagy mértékben összefügg, így a két országot együtt érdemes vizsgálni.

Mi történne ha nem jönne olaj?

Épp ezért megnéztük milyen lehetőségei vannak Magyarországnak és vele együtt Szlovákiának abban az esetben, ha egyik napról a másikra nem jönne olaj Oroszországból.

Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy teljesen felesleges pánikvásárlásba kezdeni (valójában mindig felesleges és rendkívül káros a pánikvásárlás), és egy ilyen szituáció semmiképpen sem úgy néz ki, hogy egyik napról a másikra nem lesz üzemanyag. Magyarországnak minimum 3 hónapra elegendő kőolaj tartalékai vannak a tározókban, sőt a Mol különböző készleteit figyelembe véve még ennél is több. És ez a három hónap úgy értendő, hogy akkor is elég három hónapra, ha semmilyen más forrás nem érkezik. Mindez tehát önmagában időt adna a cselekvésre.

Ha ez nem lenne elég van egy belső, hazai termelés is és az Adria vezetéken is érkezik olaj, így ez a három hónap kitolható jóval hosszabb időre is, hogy a szakemberek ezalatt megszervezhessék a biztonságos ellátást.

Ha a jelenlegi felhasználást megnézzük, az ország üzemanyag ellátásának szinte egészét adó százhalombattai Dunai Finomítóban 60 százalékban orosz olajat, 10 százalékban hazai kitermelésű olajat és 30 százalékban az Adria vezetéken érkező kőolajat dolgoznak fel. Ez alapján legrosszabb esetben is csupán az olajfinomító kőolajigényének a 60 százaléka esne ki és ’’csak’’ ezt kellene pótolni alternatív forrásokból, ideiglenesen pedig ha kell a tartalékokból.

Szlovákia esetében a pótlandó mennyiség nagyobb, 90 százalék volna, bár ez nyilván nem a magyar, hanem a szlovák stratégiai tartalékok terhére történne.

Az Adria vezeték szűk keresztmetszete Horvátországban van

Ennél azonban sokkal jobb a helyzet. A MOL által közreadott háttéranyag alapján a Dunai Finomító és a Pozsonyi Finomító együttes napi kőolaj igénye 36 kilotonna, azaz 36 ezer tonna. Ha elzárnák a Barátság vezetéket az egyetlen beszerzési útvonal az Adria vezeték maradna. Az Adria vezeték napi kapacitása 30 kilotonna, így tehát ha tisztán a vezeték kapacitását nézzük, akkor ’’csupán’’ 6 kilotonna hiányozna a rendszerből, ami alig több, mint 16 százaléka a napi igényeknek.

A közép-európai országok finomítóinak elméleti kőolaj fogyasztási adatai:

Ez a 16 százalékos kiesés is problémát jelentene persze. Erre megoldást a kapacitások megnövelése jelentene. Ez persze befektetés igényes, de egy ilyen szituációban nyilvánvalóan elkerülhetetlen lenne. Érdemes kiemelni, hogy Magyarország a maga részéről ezt a kapacitásbővítést valójában már korábban végrehajtotta. A MOL az Adria kőolajvezeték 205 kilométeres magyarországi szakaszát ugyanis évi 13,2 millió tonnásra bővítette. Azaz a magyar szakasz kapacitása napi 36 ezer tonna, ami pontosan elégséges a két finomító ellátásához. A szűk keresztmetszet Horvátországban van Sisak és Virje között, egy 80 kilométeres szakaszon. Ez az a szakasza a vezetéknek ahol csupán napi 30 ezer tonna tud keresztülhaladni. Ez a szakasz nem a MOL kezelésében áll, ezért nem történt meg eddig a kapacitás bővítés. A jövőben ezen a 80 kilométeren kell fejlesztéseket végrehajtani. Horvátország Szijjártó Péter bejelentése alapján kész bővíteni a vezetéket.

Omisalj tengerparti olajtermináljai és Sisak között bőséges a vezeték kapacitása, még akkor is ha levesszük az itt szállított mennyiségből azt ami a Sisaki Finomítóba kerül (ami szintén a MOL-é) és ami Sisakból Szerbiába irányul.

Olajvezetékek Horvátországban, Magyarországon és Szlovákiában

Az Adria kőolajvezeték kapactása szakaszonként:

Meg kell találni az alternatívát

Sajnos azonban a kapacitás bővítés önmagában nem elegendő a helyzet megoldására. A Dunai és a Pozsonyi finomítók ugyanis jelenleg nem tudnak bármilyen olajat feldolgozni.

A MOL-nak épp ezért meg kellene találnia az orosz kőolajkeveréknek az alternatíváját, ami mindenképp időbe telne és ideiglenesen hátráltatná a termelést. Emellett még ha meg is találják az orosz olaj alternatíváját, akkor is meg kell szervezni a folyamatos szállításokat a tengeren, tankerhajókon keresztül (ennél azért a vezetékes megoldás jóval egyszerűbb és kiszámíthatóbb).

Felesleges pánikvásárolni

Valójában ez lenne az a pont, ahol hozzá kellene nyúlni a tartalékokhoz, de azokból nem egy 100 százalékos hiányt kellene fedezni, hanem annál jóval kevesebbet.

A MOL saját számításai alapján ez a helyzet egy rövidtávú termelés kiesést vonna maga után. Ez számszerűen a hazai Dunai Finomító esetében 20 százalékos, míg a Pozsonyi Finomító esetében 30 százalékos kiesést eredményezne. A MOL finomítói így átlagosan 70 százalékos kapacitáson tudnák működni addig, amíg meg nem oldják a fennakadások nélküli olaj ellátást. Így abban az esetben ha nem jönne orosz olaj, így már csupán 20-30 százalékos hiány lenne, amit a hazai stratégiai készletekből kellene pótolni, addig amíg alternatív megoldást találnak, ami nagyon kitolja az olajtartalékok esetleges kimerülését. Ha úgy vesszük, hogy a jelenlegi tartalékok minimum 3 hónapra (de inkább többre) elegendőek ha 100 százalékban a tartalékokat használjuk, akkor ha csupán 20-30 százalékban támaszkodunk rájuk, akkor legrosszabb esetben is háromszor-ötször annyi ideig tehát 9-10 vagy akár 15 hónapig lennének elegendőek a tartalékok. Ez alatt az idő alatt pedig a MOL és a partnerei folyamatosan azon dolgoznának, hogy megoldják az ellátási problémákat.

Épp ezért teljesen felesleges pánikvásárlásba kezdeni, mert nem lesz olyan, hogy egyik napról a másikra nincs a benzinkúton üzemanyag.

Magyarország fel akarja számolni a függőséget

Mindemellett ez egy kiszolgáltatott helyzet, amin Magyarország változtatni szeretne. A kiszolgáltatottság megszűntetése pedig beruházás és pénz igényes. A hosszú távú megoldást egyrészt az Adria kőolajvezeték kapacitás bővítése jelenti. A kapacitásbővítéssel párhuzamosan pedig az Adria vezeték mentén tárolási kapacitásokat kell kiépíteni; valamint a tengeri kőolajok keveréséhez szükséges infrastruktúrát is ki kell építeni. Ezenkívül a MOL finomítóit is szükséges lenne fejleszteni, hogy a tengeri olajat fogadni tuja. A megváltozott kén, só, nehézfém tartalom kiszűrésére léteznek technológiák, ezek azonban költségesek és 2-4 év szükséges a végrehajtásukhoz.

Magyarország most valójában azt szeretné, hogy hazánk ellátása továbbra is biztosítva legyen a Barátság kőolaj vezetéken keresztül, de induljanak meg azok a beruházások, amik felszámolják ezt a függőséget és ehhez támogatást szeretnénk kapni az Európai Uniótól. Ha azt szeretnénk, hogy hazánk ellátása biztosítva legyen akkor ezek láthatóan jogos és racionális elvárások. Most úgy tűnik az első kérésünk teljesült és továbbra is érkezhet orosz olaj a vezetékeken, az azonban egyelőre nem egyértelmű, hogy finanszírozza-e az EU a szükséges beruházásokat. Emellett Magyarország biztosítékot kapott arra nézve, hogy ha mégis történne valami a vezetékekkel, akkor más módon például tengeri úton is szerezhetünk be orosz olajat.