A szankciók nélkül akár a felére csökkenhetne az olaj ára

A lassuló világgazdasági növekedés, ezen belül is a kínai gazdaság szaporodó gondjai miatt a piaci folyamatok nem indokolják a jelenlegi, nagyon magas olajárszintet. A már meghozott öt szankciós csomag, de leginkább a lebegtetett olajembargó miatt annak ellenére is drága az olaj, hogy az OPEC tagállamok emeltek a kitermelésen. Sőt, az Egyesült Államok még a venezuelai szankciók egy részét is felszabadították, hogy az ottani kitermelés piacra kerülhessen, növekedjen a globális kínálat. lenyomhassa az árat. A hordónkénti olaját beragadt 110 dollár felett, ezért nemcsak az embargót nyíltan ellenző tagállamok, de maga Bizottság és Németország sem elkötelezett az olajembargó mellett.

Az olaj árának emelkedése a járvány utáni korlátozások eltörlése miatt törvényszerű volt a kereslet emelkedése miatt, de a jelenlegi piaci ár egyértelműen a háborús feszültségek kiéleződéséhez és az invázióra válaszul adott szankciókhoz köthetőek.

A szankciók ellenére Oroszország a feltörekvő országok körében - elsősorban Kína és India részéről - biztos vevőkre talált a lekötetlen kapacitásaira. Mindez tükröződik az idei orosz-kínai külkereskedelmi számokban, az orosz import megugrásában. 

A félelem árazta be az olajat

Az elmúlt hetekben a kőolaj világpiaci áremelkedésében kulcsszerepet játszott az Európai Unió Oroszország elleni hatodik szankciócsomagjában szereplő olajembargó bevezetésétől való piaci félelem – olvasható az Oil Price.com elemzésében.

Az orosz invázót megelőzően az Európai Unió naponta nagyságrendileg 2,7 millió hordó nyers kőolajat, illetve további másfél millió hordó finomított olajterméket, elsősorban gázolajat importált Oroszországból. Ezt a mennyiséget rendkívül nehéz kiváltani és abban az esetben, amennyiben bevezetik az embargót, akkor Európa jelentős plusz keresletet fog támasztani a világ többi olajtermelő országa közé.

Főbb olajvezetékek Európában

Forrás: növekedés.hu

Az olaj árába egyébként már a háborút megelőzően, 2021. őszén elkezdett beépülni az orosz-ukrán háborútól való félelem, és az ebből fakadó bizonytalanság, hiszen már akkor is lehetett sejteni, hogy egy esetleges háború a teljes uniós olajpiacot felforgathatná.

Épp ezért az év további részében akkor normalizálódhatna a kőolaj világpiaci árfolyama, ha ez a bizonytalanság - ez a kockázat megszűnne.

A háború kezdete óta az olaj ára 40 százalékkal drágult, az év eleje óta 52 százalékos a drágulás, ha pedig a tavaly május végi szinttel hasonlítjuk össze, az áremelkedés mintegy 70 százalékos.

Ütköznek a tagállami érdekek

A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy az Európai Uniónak egyelőre nem sikerült érdemi szankciókat kivetnie az orosz energiahordozókra, sem a földgázra, sem pedig a kőolajra. Épp ezért a piacon még azt sem lehet tudni, hogy tényleg bevezetik-e a tiltásokat, illetve ha igen az is kérdéses, hogy pontosan milyen formában teszik azt.

A késlekedés oka, hogy a tagállamok érdekei teljesen eltérnek az energiahordozókra kivetendő embargó tekintetében. Magyarország és Szlovákia például már azelőtt nyilvánvalóvá tette, hogy nem szavazza meg az olajembargót, hogy május 8-án az EU 27 tagállama összeült volna megvitatni az orosz olaj tilalmának a bevezetését.

Mindkét ország jelentősen függ az orosz olajtól. Hazánk a Nemzetközi Energiaügynökség adatai alapján a teljes olajbehozatalának az 58 százalékát Oroszországból importálja, míg a szlovák olajimportnak a 96 százaléka Oroszországból származott a tavalyi adatok alapján.

Szlovákián és Magyarországon túl más uniós tagállamok is ellenvetésüket fejezték ki az olajembargóval szemben, köztük a leghangosabbak Csehország és Bulgária, ezek az országok ugyanis szintén jelentősen támaszkodnak az orosz olajra.

Bulgária egyébként különösen kiszolgáltatott az orosz energiaszektornak. Ennek oka, hogy a bolgár földgázellátás gyakorlatilag teljesen az orosz állami energetikai vállalattól a Gazprom-tól függ, míg Bulgária egyetlen olajfinomítója, amely mellesleg a bolgár üzemanyagellátás megközelítőleg 60 százalékáért felel, az orosz Lukoil olajtársaság kezén van (az orosz Lukoil csak névben azonos a magyar Lukoil hálózattal, a hazai Lukoil kutaknak nem tulajdonosa az orosz vállalat).

A felsorolt államok mellett Finnország és Litvánia is érdemben függ az orosz kőolajtól. Tavaly a litván olajimport 83 százaléka, a finn olajbehozatalnak pedig a 80 százaléka származott a háborút kirobbantó országból.

Bizonytalan Bizottság

A fenti adatok alapján nem meglepő, hogy még az Európai Unió kompromisszumos javaslatai sem voltak elegendőek ahhoz, hogy teljesen felszámolják a leginkább érintett tagállamok ellenállását. Mindeközben az az abszurd helyzet állt elő, hogy nem csupán az egyes tagországok tették világossá, hogy megvétóznak minden javaslatot az uniós olaj és gáz behozatalának tiltásával kapcsolatban.

Emellett az unió legfőbb végrehajtó csúcsszerve, az Európai Bizottság maga is jegyzékeket küld szét a tagállamoknak arról, hogyan tudnak a lehető leghatékonyabban fizetni az orosz energiahordozó importért és hogyan tudják elkerülni az ezeket sújtó szélesebb körű szankciókat, például az Egyesült Államok szankcióit.

Németország nem elkötelezett

A tétovaság oka feltehetően az, hogy az Unió de facto vezető tagállama, Németország részéről hiányzik az ideológiai meggyőződés az olajembargó bevezetésével kapcsolatban. Nem férhet ugyanis kétség hozzá, hogy a Bizottság április 21-én az orosz olajimport fizetésére vonatkozó szankciók elkerüléséről kibocsátott irányelve megkapta a jóváhagyást az illetékes német vezetőktől. Máskülönben a jegyzéket nem küldték volna szét a tagállamok között.

Németországot egyébként magát is rosszul érinti az orosz energiahordozókra kivetni tervezett embargó. 2021-ben ugyanis mennyiség tekintetében a németek importálták a legtöbb kőolajat Oroszországból, számszerűen 555 ezer hordót naponta (összehasonlításképp Magyarország esetében ez a szám napi 70 ezer hordó). Ez a teljes német olajimport 34 százaléka.

Érdemes megjegyezni, hogy Robert Habeck német gazdasági miniszter megjegyzései, amelyek szerint Berlin felkészült az orosz energiaimport tilalmára, valójában rávilágítanak arra a tényre, hogy Németország még mindig nem talált hosszú távú üzemanyag-ellátási alternatívát a vezetékeken keresztül érkező orosz olaj helyett.Az, pedig hogy Németország jelenleg nem rendelkezik egyértelmű uniós vezető szereppel, nem csak egy újabb oka annak, hogy az orosz olajra (és gázra) a közeljövőben valószínűleg nem vetnek ki érdemi uniós tilalmat, (ha egyáltalán kivetnek), de azt is valószínűvé teszi, hogy amennyiben mégis létrejönne egy ilyen tilalom, akkor több lyuk lenne rajta, mint egy finom svájci sajtban, akárcsak a korábbi Iránra vonatkozó tiltások és szankciók esetében látható volt.

Indokolatlanul magasak az olajárak

Mindazonáltal Németország és az Európai Unió olajembargóval kapcsolatos retorikai csapongásai azt eredményezték, hogy a világpiaci olajár jóval magasabban áll, mint az normális esetben indokolt lehetne. A jelenlegi piaci helyzetből ugyanis nem következhetnek az aktuális felettébb magas olajárak.Kínálati oldalon az Egyesült Államok épp azon dolgozik, hogy jelentősen növelje a belföldi kitermelését, miközben folyamatosan kutatják világszerte a potenciális új lelőhelyeket. Ezen kívül fennáll a lehetősége annak is, hogy az USA latba vetve befolyását nyomást gyakoroljon az OPEC országokra, hogy növeljék a termelésüket. Ezt az opciót erősíti, hogy az Egyesült Államok elfogadta az úgynevezett NOPEC törvényjavaslatot, amely törvénytelennek nyilvánítja az olajtermelés mesterséges korlátozását és az árak meghatározását, sarokba szorítva így az OPEC országokat.Ezzel szemben a keresleti oldalon továbbra is a koronavírus járvány idején jellemző hatások érvényesülnek, amik épp a világpiaci kereslet visszaesését eredményezik. Kínában ugyanis továbbra is gyakoriak a lezárások és ezzel párhuzamosan az üzemleállások, miközben pillanatnyilag nem tűnik esélyesnek, hogy a távolkeleti ország lazítana a zéró COVID politikáján.

Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban a jegybank szigorú monetáris politikája a gazdasági növekedés lassulásával fenyeget, ami szintén a kereslet mérséklődését eredményezheti.

Ebből eddig a leginkább az orosz olajat olcsóbban beszerző Kína és India profitált, valamint a legnagyobb olajexportőr államok. A szaúdi olajvállalat, az Aramco például annyira felértékelődött, és a piaci kapitalizációja alapján a világ legnagyobb vállalata lett.

Megduplázódott az árfolyam

A piacon azonban a fenti tényezők ellenére rendkívül magasak az olajárak. Azt megelőzően, hogy 2021 őszén az amerikai titkosszolgálatok elkezdték hangoztatni, hogy Oroszország lerohanja Ukrajnát 65 amerikai dollár körül forgott az olaj hordónkénti árfolyama.

Ezzel szemben jelenleg mind a Brent, mind pedig a WTI típusú kőolaj hordónkénti ára 110 – 120 amerikai dolláron alakul. Ez azt jelenti, hogy a bizonytalanság és a befektetői aggodalmak közel megduplázták az árfolyamot. Abban az esetben pedig, ha eltűnnének a jelenlegi piaci félelmek, meg van rá az esély, hogy megközelítőleg az őszi szintre álljon vissza a kőolaj árfolyama.