Miért ilyen rondák és unalmasak korunk épületei?

A témában készült felmérések alapján az utóbbi 100 év építészete nem igazán érintette meg a tömegek lelkét. Amerikában például egy kutatás során különféle, állami épületeket mutattak meg a résztvevőknek, az embereknek pedig választaniuk kellett, hogy mi tetszik nekik jobban: a modern hatású vagy a régies design.

Ami meglepő, hogy nem volt eltérés a nemek és a különböző korosztályok között. Átlagosan 4-ből 3 ember rendre jobbnak találta a „klasszikus” épületeket.

Nagyon hasonló eredményre jutott egy korábbi brit felmérés is, amelyet a YouGov nevű adatelemző cég készített.

Kétségtelen, hogy az építészet egy igazán sajátságos művészeti forma. Szemben a festményekkel vagy a műgyűjtőknek készült szobrokkal, az épületek nem csak egy szűk körnek szólnak. Aki nem egy erdő közepén tengeti az életét, az nap mint nap találkozni fog az építészek alkotásaival.

Mégis a közízlésnek nem sok hatás van a városképet meghatározó épületek kinézetére. Ebben közrejátszik az is, hogy a szakma és egy átlagember nyilván egészen más szempontok mentén határozza meg, hogy mitől lesz egy épület "jó".

Erre jól rávilágított az a vita is, amely a Budai Várban állt Villamos Teherelosztó, 2020-as elbontása körül bontakozott ki.

A Teherelosztó nagy büszkesége volt a szakmának, amit az is jól mutat, hogy két éve a Velencei Biennále magyar pavilonjában tizenkét mintaértékű hazai modern épület lett bemutatva és ez volt az egyik. Erényei között említették, hogy roppant kreatívan reagált a történelmi környezetére.

Megvolt benne az újító szándék úgy hogy közben formai megvalósításával megidézte a közeli történelmi épületeket is. Ráadásul jelentős mérföldkő volt a vezetőtervező Virág Csaba munkásságában.

Vagyis csupa olyan indok merült fel mellette, amely az utca emberét nem igazán érdekli.

A közbeszédben rendre inkább csak egy ronda épületként merült fel, amiben persze közrejátszott az is, hogy a bontás előtt már jó ideje nem volt rendesen felújítva.

A kortárs turizmust is menthet

Mióta a modern irányzat lepucolta a díszeket az épületekről azóta főleg az anyaghasználattal meg a tömegkialakítással igyekeznek variálni az építészek, ha maradandót akarnak alkotni. Volt idő amikor mindezt azt jelentette, hogy az illetékesek otromba téglatesteket potyogtattak a nagyvárosokba.

Az egyik ilyen szörnyszülött a párizsi Tour Montparnasse, amelyet egy népszerű turisztikai portál a világ második legcsúnyább épületének választott.

A 210 méter magas Tour Montparnasse felhőkarcoló Párizsban

De természetesen vannak az újkori épületek között kifejezetten népszerűek is.

A spanyol Bilbao-ban például a turizmus alaposan megélénkült miután 1997-ben átadták a roppant merész kialakítású Guggenheim Múzeumot.

Bár az eredeti építész ennek nem annyira örül, de azóta már csak Bilbao-hatásnak hívják, ha egy várost egyetlen épület is fel tud pezsdíteni. Kétségtelen, hogy ha látványos és érdekes komplexumokat kell készíteni, akkor a kortárs építészet ezen a téren meg tudja állni a helyét. Itthon is akadnak jó példák, mint amilyen a nemrég átadott Magyar Zene Háza.

A bilbaói Guggenheim múzeum

A problémák ott kezdődnek, mikor nem egy turistamágnesről vagy más presztízs beruházásról van szó, hanem egy teljesen átlag épületről.

Ha teszünk egy röpke sétát a belső pesti kerületekben akkor azt látjuk, hogy azok a bérházak, amelyek eredetileg sokszor ablaktalan meg WC nélküli lakásoknak épültek, a homlokzatukkal azért igyekeznek  mutatós hatást kelteni. Még akkoris ha nem túlzottan emlékezetesek, az utcaképet a falaik kétségtelenül szépítik.

Már csak azért is mert szemben korunk egyik építészeti rémtetteivel a bánffyhunyadi palotákkal, a kialakításuk - akkoris ha tucatbérházakról van szó - ízlésesen van megoldva.

Ugyanez igaz a régi ipari létesítmények, kórházak, iskolák, vagy víztornyok jó részére is. Az első világháború előtt a nyugati világban tetten érhető a szándék, hogy a nagyobb épületeknek legalább egy jelentősebb része esztétikailag is mutatós legyen.

Az 1913-ban megépült Óbudai Gázgyár

Természetesen jellegtelen, unalmas és csúnya épületek régen is léteztek, viszont ha az említett pesti séta után útba ejtjük az építészet langymeleg lábvizeit, amelyeket mostanság lakóparkként emlegetünk akkor a kontraszt igen csak nagy lesz.

A kép pedig akkor se javul túl sokat ha mondjuk a külvárosi irodákra, vagy a kereskedelmi épületekre vetünk egy pillantást.

Napjainkban sok szakember szereti azt emlegetni, hogy a „kevesebb néha több”, de ahogy új városrészeinkre vetünk egy pillantást Robert Venturi amerikai építész szavai juthatnak az eszünkbe: a „kevesebb unalmas”.

Érthető, hogy a XX. század hajnalán, amikor lassan már mindenhova puttókat meg oszlopokat kellett rakni, az építészeknek kezdett elege lenni és szerettek volna szakítani a normákkal. Viszont erre a dísztelen világra túlságosan is rákaptak a beruházók. A napjaink építészetét uraló egyhangúság ugyanis elsősorban az ő saruk, nem a tervezőké, akik nyilván szeretnének emlékezeteseteket alkotni, de erre nem sok teret kapnak.

A beruházóknak sokkal olcsóbb így építkezni, hisz a mutatós homlokzati megoldások elhagyásán rengeteget lehet spórolni.

Az utóbbi 100 év építészeti trendje sajnos zöld utat adott egy sor barátságtalan kinézetű épületmonstrumnak. A külvárosainkat pedig teleszemetelték rideg kockaépületekkel.

Hogy miért ilyen unalmas a legtöbb kortárs épület arra persze különböző embereknek különféle válaszaik vannak. Az egyik legprovokatívabb megfejtéssel Italo Rota olasz építész állt elő: szerinte maguk az építészek is unalmasabbak lettek. Részben a szakma miatt, amely sokszor nem a kreativitást, hanem a szabványosítást díjazza.