Miért nem bízunk egymásban? - A magyar társadalom láthatatlan gyökerei
ElemzésekMiért nem bíznak egymásban a magyarok? Hogyan lehetne újraépíteni a közösségi bizalmat, ami a társadalmi és gazdasági fejlődés egyik alapfeltétele? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának kerekasztal-beszélgetésén. A szakértők a tanácskozáson rámutattak: egy ország születési rátájára, versenyképességére, és teljes társadalmi állapotára hatással van a szocializáció.
A társadalmi tőkét, tehát a bizalmat, az együttműködési hajlandóságot és a közösségi kohéziót, alapjaiban határozza meg a szocializáció. Ahol magasabb a bizalmi szint, ott gyorsabb az információáramlás, erősebb az innováció, alacsonyabbak a különböző ellenőrzési költségek és a bürokratikus akadályok.
Magyarország nem teljesít fényesen a szocializáció terén. A nemzetközi összehasonlítások szerint a magyarok kevésbé elégedettek, kevésbé boldogok, és nem bíznak sem egymásban, sem a jövő kedvező alakulásában.
- elemezte a magyar társadalmat meghatározó értékeket Benda József szocializációkutató, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke.
Az OECD-tagországok között Magyarország az elégedettséget és boldogságot mérő listák végén áll. Különösen beszédes adat, hogy 22 európai ország közül a magyarok vélik leginkább úgy, hogy csak mások kárán lehet meggazdagodni. Az önkéntes tevékenységek aránya is rendkívül alacsony, csupán a GDP 1 százalékát éri el, míg Nyugat-Európában ez 3–5 százalék is lehet.
Érzelmileg éretlen társadalomban nevelkedtünk?
A magyar társadalom egyik alapvető problémája, hogy hiányzik az összhang a nyíltan hirdetett célok és a valóságos működés között. Ez gyakran frusztrációhoz, bizalmatlansághoz és problémakereső magatartáshoz vezet.
- hangsúlyozta a társadalmi problémák gyökerét a tanácskozáson Berentés Éva pszichológus.
A társadalomban az elvárás-megfelelés dinamikája uralkodik. Sokan úgy érzik, hogy „valamilyennek kell lenniük”, ahelyett, hogy önazonosságukat támogatnák. Az ebből fakadó belső feszültség megnehezíti az elfogadást és az egyenrangú kapcsolódásokat.
Kutatásaink szerint Magyarországon a lakosság mindössze 12–13 százaléka tekinthető érzelmileg érettnek. Ez azt jelenti, hogy tízből nyolcan inkább ego-vezéreltek, mint feladatközpontúak. A társadalmi tőke szempontjából azonban az érett, érzelmileg intelligens, együttműködésre képes ember a kulcs, aki nem a saját igazát keresi, hanem képes a valóságot a maga teljességében látni, és másokat is meghallani.
- számolt be a magyar társadalom érzelmi érettségét mérő kutatásáról Berentés Éva.
A félelem, mint örökségünk
A magyar nemzeti tudattalanról szóló vizsgálataink rámutattak, hogy két érzés, mégpedig a félelem és a fenyegetettség határozzák meg a társadalmat. Ezek pedig nem csupán aktuális érzések, hanem generációkon át öröklődő tapasztalatok.
- mutatott rá a magyar társadalmat vezető érzésekre Zseni Annamária pszichiáter.
Az epigenetikai kutatások szerint a súlyos traumák, például a háborús élmények, képesek biológiai szinten is nyomot hagyni, és hatással lehetnek a későbbi generációk testi-lelki állapotára.
Így lehetséges, hogy a múlt szenvedései, mint a veszteségek, a bizonytalanság, a félelem, ma is hatással vannak a később született generációkra. Ezek például a termékenységi nehézségekben, a kapcsolati bizalmatlanságban vagy a túlzott önvédelmi reflexekben mutatkoznak meg.
A társadalmi tőke és szocializáció összefüggéseiről szóló teljes kerekasztal-beszélgetést az alábbi linken tekintheti meg.
