Mit csinál a magyar katonai hírszerzés, amelyet úgy dicsért a honvédelmi miniszter?

Háború dúl a szomszédban, előfordult, hogy az Oroszországi Föderáció (OF) erői által indított rakéta a magyar határtól hatvan kilométerre csapódott be. Vajon erre a helyzetre, amelyben talán mindennél fontosabb az ország vezetésének szinte percre kész információkkal való ellátása, fel vannak-e készülve az ügyben illetékes magyar szervezetek, első sorban az információkért folyó hadviselés első soraiban küzdő katonai titkosszolgálat?

A magyar parlamentben ennek kapcsán a minap kérdések hangzottak el, amelyeket az akkor még honvédelmi miniszter-jelöltnek (azóta kinevezett miniszternek), Szalay-Bobrovniczky Kristófnak kellett megválaszolni.

Nem lesz könnyű bevezető szakasza az új miniszternek, aki a polgári vonalat erősíti, átvéve elődjétől, a hivatásos katonától ezt a pozíciót. A kormányfő által bejelentett háborús veszélyhelyzet vélhetően nagyobb terheket rak a titkosszolgálatokra is, amelyeknek még gyorsabban és operatívabban kell ellátniuk a kormányt szinte percre kész információkkal arról, mi is történik Ukrajnában, különösen a Kárpátalján. A harcok egyébként eltolódtak a magyar határtól majdnem ezer kilométerre, Ukrajna keleti, délkeleti részeire. 

Az új honvédelmi miniszter „az egyik legfontosabb nemzeti kincsünknek” nevezte a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot, KNBSz-t, amely professzionális, kiválóan kiképzett és felkészült emberekből álló titkosszolgálat. És ami nem kevésbé fontos: biztosította a képviselőket, hogy maximális bizalommal viseltetik a katonai titkosszolgálat vezetője, Béres János honvéd altábornagy iránt. Az is elhangzott, hogy a KNBSz személyi állománya megfelelő méretű, hogy a feladatoknak eleget tegyen.

Mit csinálnak a KNBSz-esek?

A hivatalos megfogalmazás szerint a KNBSz a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott – hírszerző, elhárító, védelmi és ellenőrzési – feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével működési területén elősegíti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködik az ország függetlenségének és törvényes rendjének védelmében.

Nem hivatalosan mindenfajta, a nemzetbiztonsághoz, annak kiváltképpen a honvédelmet érintő szegmenséhez van közük.

Valamikor, a „kisátkosban”, a Kádár-rendszerben még két különböző szervezet működött, az egyik a (külföldi) hírszerzésért felelt, aminek keretében az egyik alaptevékenységként nyilvánosan hozzáférhető – amerikai-NATO szakszóval OSINT (Open Source Intelligence) információkat gyűjtött, erre kiképzett, szakmailag-nyelvileg felkészített emberek, hivatásos katonatisztek, a külföldön működő katonai attasék útján.

Persze a magyar katonai hírszerzésnek – akárcsak a NATO-partnerországok hasonló szervezeteinek - van egy szigorúan zárt közössége is, a külföldön, polgári fedőfoglalkozással rejtett, a magyar külképviseletekkel semmilyen kapcsolatban nem lévő, de valójában a KNBSz-nek dolgozó titkos ügynökök (deep cover) csoportja. Továbbá az ország külképviseletein egyéb beosztásban, vagy más magyar szervezeteknek dolgozó, de a KNBSz-nek is besegítő „fedett” munkatársak. Ezek között a hivatalos külföldi kiküldetésben lévő személyek között rossz nyelvek szerint akár újságírók, külföldi tudósítók is lehettek.

Valamikor (a kisátkosban) ezeket az embereket „a Zenta-utcai csapatként” emlegette a laikus szakközönség.

Pedig a KNBSz Bartók Béla úti központjának főbejárata nem is a Zenta utcából, hanem a Bartók Béla útról nyílik.

De talán a Zenta utcát jobban meg lehetett jegyezni, mert ott üzemelt Budapest egyik emblematikus kocsmája-étterme, a Kisrabló Étterem (korábban Kis Rabló, később Kisrabló Pub – mára már csak a múlt).

Szembe vele, a Zenta utca másik oldala évtizedek óta le volt zárva a gyalogosforgalom elől.

Az egész blokk a Bartók Béla út – Zenta utca – Budafoki út – Bertalan Lajos utca négyszögében van.

Aki pedig a KNBSz-központ szigorú, átláthatatlan magas kapukkal-kerítésekkel elzárt belső udvarára kíváncsi, az megnézheti az épületeket, a parkolókat felülről a Google Map fényképei alapján – még azt is megbecsülheti a parkoló autók száma alapján is, hogy körülbelül hányan dolgozhatnak a mintegy féltucatnyi épületben.

A KNBSz másik alaptevékenysége, a kémelhárítás gyűjtőszóval összefogott műveletek alapvetően Magyarországhoz kötődnek.

Céljuk az idegen érdekeket szolgáló hírszerzők, hivatalból kíváncsiskodók, felforgató elemekként nyilvántartott testületek, azok tagjai, a nem kívánatos személyek távoltartása az érzékeny nemzetbiztonsági adatoktól, berendezésektől, épületektől, katonai objektumoktól, olyan emberektől, akik fontos titkok tudói.

A hírszerzés és a kémelhárítás ezer szállal kötődik egymáshoz.

Nagyon hasonló képességek, a többi között nyelvtudás, emberismeret, gyors helyzetfelmérés és cselekvés szükségeltetnek mindkét foglalkozás űzői számára.

Talán az illetékesek ezért is döntöttek 2012-ben a két korábbi szervezet, a Katonai Biztonsági Hivatal (elhárítás) és a Katonai Felderítő Hivatal (hírszerzés) összevonásáról.

Azaz hivatalosan 2012 óta működik a katonai hírszerző-elhárító csúcsszervezet, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSz), mint Magyarország katonai nemzetbiztonsági szolgálata, amely a magyar kormány irányítása alatt álló, a gazdálkodási jogköre alapján önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. (Azelőtt külön működött a katonai hírszerzés és külön a kémelhárítás).

A kormány a KNBSz-t a honvédelemért felelős miniszter útján irányítja. Azelőtt, egészen a mai kormány hivatalba lépése első éveiig, több részre volt vágva a katonai hírszerzés-elhárítás tortája. Tudomásunk szerint az egyik elődje 1947-ben költözött a Bartók Béla út és a Zenta utca sarkán lévő objektumba, ahol a KNBSz mai napig működik. A hivatal, a hely akkor még a Zalka Máté Laktanya nevet viselte.

Már ezelőtt majdnem egy évtizeddel szó volt róla, hogy a KNBSz elköltözik a Bartók Béla útról, mégpedig a Honvédelmi minisztérium kezelésében lévő, a BAH csomóponthoz közeli Schweidel utcai, HM 4.-es objektumként emlegetett, felújítandó ingatlanba. Hát ebből nem lett semmi.

A jellegzetes, félkör alakú utcai fronttal büszkélkedő épületet ugyan felújították, de oda a Miniszterelnöki Kormányiroda Védelmi Fejlesztésekért Felelős Kormánybiztos Titkársága költözött. Amelynek vezetőjét – és feltehetően magát a szervezetet is - most betagosítják a honvédelmi minisztériumba. Hogy ez költözéssel is jár-e, még nem tudni.

A témához értők szerint NATO-tagságunk is előmozdítja a Magyarország méreteihez, lehetőségeihez, biztonsági igényeihez alkalmazkodó katonai titkosszolgálat működését.

Ugyanis a legtöbb, hozzánk hasonló méretű ország a NATO-n belül is kihasználja a „nagyok” hozzánk képest hatalmas katonai hírszerző apparátusa, a bizalmas hírek, elemzések szövetségen belül való megosztása kínálta előnyöket.

Nem szorul bizonyításra, hogy Magyarországnak mindenek előtt azzal kell tisztában lennie, hogy mi történik a szomszédos térségekben, és hogy az miképpen befolyásolja nemzetbiztonságunkat.

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy távoli, akár nagy, jelentős országokban számottevő katonai felderítést folytassunk, oda embereket küldjünk. Ilyen esetekben a nagy NATO-szövetségesek által gyűjtött információkból indulhatunk ki. 

Mióta NATO-tagok lettünk, nem éltünk át olyan mértékű, az országhatár közvetlen közelében történő eseményeket, válsághelyzeteket, mint amilyeneket az ukrajnai háború nap mint nap előidéz.

Felértékelődtek az Ukrajnából származó hírek, jelentések. Amerikai hírszerzési szakemberek szerint manapság a bizalmas jelentések alapanyagának mintegy 70 százalékához a nyílt forrású hírszerzésből – OSINT – jutnak. Ezzel együtt fennmaradt a klasszikus, a helyszínen működő kiválóan képzett ügynökök által különféle úton-módon megszerzett információk, a HUMINT (Human Intelligence – ember által végzett hírszerzés és annak eredménye) jelentősége.

Nem kisebb mértékben fontos a KNBSz elemzőinek tevékenysége, akik a „terepen dolgozó” (field agent) ügynökök, informátorok által hozott HUMINT anyagokat összevetik a nyílt forrásokkal, a szövetségeseinktől kapott információkkal, továbbá az elektronikus úton szerzett (ELINT – Electronic Intelligence), az ellenfél kommunikációját elfogó, ha kódolt, megfejtő jel-hírszerzők (SIGINT – Signal Intelligence) és más forrásokból befutó értesülésekkel, a NATO-szövetségesektől kapott bizalmas hírszerzési anyagokkal. 

Hogyan is néz ki a NATO hírszerzése?

Először is: furcsán hangzik, de az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) alig hat esztendeje állította fel, rendezte sorba hírszerzési kapacitásait.

Csak 2016-ban került sor a NATO szerteágazó információs-hírszerző tevékenységét áttekintő, NATO főtitkár-helyettesi poszt felállítására.

Első gazdája a harcedzett német diplomata, biokémikus doktorátust szerzett újságíró, beszédíró, akinek (a német polgári hírszerzés, a BND igazgatóhelyetteseként) hírszerzési múltja is volt: Arndt Freytag von Loringhoven. 

Jelenleg az amerikai David Cattler tölti be ezt a posztot, aki 2019-ben vette át azt Freytag von Loringhoventől. Cattler világéletében hírszerzéssel foglalkozott. Kötődött az amerikai haditengerészeti hírszerzéshez, majd a közel-keleti hírszerzés főnöke lett.

2022. március elején Grúziában járt. Ennek a dél-kaukázusi, egyben fekete-tengeri országnak különleges jelentősége van az oroszországi hírszerzésben, hiszen csaknem kilencszáz kilométeren határos az OF-val.

Ami a NATO hírszerzéssel kapcsolatos tevékenységeit illeti, az a Kommunikációs és Információs Ügynökség (NATO Communications and Information Agency - NATO NCI) fogja össze.

Hozzá tartoznak a technikai-technológiai információszerzés – beleértve a kíber védelmet és a rakétavédelmet is. A NATO NCI egészében véve mindazt jelenti, amit egy amerikai katonai terminus technicus a C4ISR (azaz a négy C: Command – parancsnokság, Control – ellenőrzés, Communications – távközlés és Computers, Intelligence, Surveillance és Reconnaissance – számítógépek, hírszerzés, megfigyelés és felderítés) meghatároz.

Brüsszeli katonai hírszerző berkekben ezt a szövevényes szisztémát, amihez szervezetek tucatjai kötődnek úgy emlegetik, mint a NATO idegrendszerét. 

Azaz a KNBSz NATO-partnerségi kapcsolatai roppant szerteágazóak.

Nagy többségükről fogalmunk sincs, hiszen szigorúan titkos tevékenységek, információk kötődnek hozzájuk.

Arról is csak pletykák szólnak, hogy a nyugati hírszerző-elhárító közösségen belül milyen csoportok vannak, s ezek miként osztják meg a bizalmas információkat. Például nem tudjuk pontosan, hogy az Európai Unión belül a hírszerzési-elhárítási szférában milyen csatornákon, milyen információk milyen kört érnek el – most csak a katonai részről beszélünk. 

Annyit tudni lehet, hogy katonai/polgári stratégiai szinten legfelül a CEUMC (Chairman of the European Union Military Committee – Az EU Katonai Bizottságának az elnöke) működik.

Ennek a szervezetnek (EUMC – az EU Katonai Bizottsága) vezetője az EU tagországok valamelyikének négycsillagos tábornoka lehet. Jelenleg ezt a tisztet Claudio Graziano olasz tábornok tölti be. Ő elnököl az EU Katonai Bizottsága ülésein. Ez a bizottság a tagországok hadseregeinek vezérkari főnökeiből (ChoD – Chief of Defence) áll. 

A CEUMC-nek rálátása van az EU hírszerzéssel-elhárítással foglalkozó testületei munkájára.

Faramuci helyzet, mert hivatalosan az EU-nak nincs közös hadserege. Most tanakodnak azon, hogy létre kellene hozni. Az egyik legkényesebb kérdés ennek kapcsán: hogyan alakulhat a NATO és a jövendőbeli EU-hadsereg viszonya.

Nem kevésbé érdekes a nyugati világban kialakult hírszerzési együttműködés, amely sokszor túlmutat az intézményes katonai körökön. Talán a legrejtélyesebb az Öt Szem (Five Eyes) nem hivatalos (elsősorban katonai) hírszerzési együttműködés.

Az Öt Szem tagjai az angolszász világot képviselik, az USA-t, mint vezetőt, Nagy-Britanniát, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot. A híresztelések szerint az Öt Szem körben olyan információk is forognak szigorúan zárt ajtók mögött, amelyeket a NATO-tagok többsége sem láthat. Irigylik is emiatt az angolszászokat.

Nem ismeretlen ezekben a hírszerző-elhárító körökben sem a szakmai féltékenység, rivalizálás.

Mondják, a magyar hírszerző-elhárító közösségben – ahol a katonai vonalat a KNBSz és a TIBEK (Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ, amely mind katonai, mind polgári feladatokat ellát), a polgárit az IH (Információs Hivatal), az AH (Alkotmányvédelmi Hivatal) és az NBSZ (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) képviseli – is előfordulnak súrlódások, kompetencia viták.

A rendszerváltás időszaka előtti katonai-polgári hírszerző-elhárító szervezetek között a némelykor egészségtelen méreteket öltött versengés ma már közismert. A mai helyzetről érthető okokból kevesebbet tudunk.