Meglepően nagy többséggel szavazta le a brit parlament a kormányfő által az Európai Unióval kötött szerződést. Ezek után bármi megtörténhet, kormánybuktatástól újabb népszavazáson át az egész kilépés felfüggesztésig, de gyors döntés hiányában most már nagy bajban lesz a brit gazdaság.
Elfogadható szerződés, parlamenti dac
Theresa May brit kormányfő óriási vereséget szenvedett a parlamentben: mindössze 202-en szavaztak a miniszterelnök által az Európai Unióval letárgyalt szerződés mellett, 432-en ellene. A nagy arány azért meglepő, mert a szerződés nem is tűnik rossznak: mindenekelőtt 21 hónapos időnyereséget jelentene, amíg semmi nem változna, azalatt a továbbiakat meg lehetne tárgyalni, és az íreknek sem kellene félniük, hogy nemzetüket újra fizikai határ fogja kettéválasztani.
A pártpolitika, sőt a párton belüli torzsalkodás azonban erősebbnek bizonyult, mint az ország drámai helyzete miatt érzett felelősség. May konzervatív pártjának bármi áron az Unióval való szinte teljes szakítást követelő része is nemet mondott, valamint vélhetően a teljes ellenzéki Munkáspárt is, ők valószínűleg leginkább azért, hogy esélyt kapjanak a kormányzásra a közeljövőben. Esetükben azért az is közrejátszhatott, hogy ők szeretnék legalább a vámuniót fenntartani az EU-val nem csak Észak-Írország, hanem az egész Egyesült Királyság tekintetében.
Miniszterelnöki hazárdjáték
A legnagyobb gond persze abból adódott, hogy Theresa May úgy vitte végig az egész tárgyalási folyamatot, hogy nem egyeztetett közben a parlamenttel, vagyis nem biztosította, hogy a ház meg is szavazza azt, amit ő nagy nehezen elért a tárgyalásokon. Most látszik, hogy ez mekkora felelőtlenség volt, egy ilyen horderejű kérdésben alapvető lett volna, hogy egy pártok fölötti, vagy inkább közötti párbeszédet indít meg, és úgy viszi végig a tárgyalásokat. Menet közben ezt nem is lehetett kizárni, feltételezve, hogy mindez a színfalak mögött játszódik, de decemberben, amikor a kormányfő hirtelen elhalasztotta a szavazást, már látszott, hogy nem került erre sor.
Döntsön a nép?
Kérdés, hogy mi történhet ezek után, és milyen veszélyekkel kell szembenézni az országnak? A legkézenfekvőbb megoldás az lenne ha Theresa May azonnal népszavazásra bocsátaná a kérdést. Döntse el a nép, amit az általa választott képviselők nem tudtak: mégis benn akar maradni az Unióban, vagy elfogadja a Theresa May által megkötött megállapodást és az ország rendezetten lép ki, esetleg megállapodás nélkül lépjen ki?
A probléma gyorsan megoldódna, mert a nép ezek után szinte biztos nem választaná a megegyezés nélküli kilépést, mivel már tisztában van vele, hogy ez milyen gazdasági kockázatokkal járhat. Ismerve azonban Theresa Mayt, nem valószínű, hogy egy ilyen egyszerű megoldást választ. Ugyancsak logikus lenne részéről, ha kérné az Európai Uniótól az úgynevezett 50-es cikkely kiterjesztését, vagyis a kilépésre nem idén március 29-én kerülne sor, hanem egy megegyezés szerinti későbbi időpontban, és akkor egy jó darabig nyugalom lenne újra.
Egyéb lehetőségek
Még egy lehetőség, hogy a kormányfő egyszerűen felmondja az 50-es cikkelyt még a kilépés előtt, az európai oldal jelezte, hogy erre lehetőség van. Erre megint csak kicsi az esély, hisz eddig a 2016-os népszavazás eredményét kőbe vésettnek tekintette, és ezt állandóan hangoztatta is. Jó esély van arra, hogy konkrét, határozott lépés helyett May újra engedményeket próbál elérni az EU-nál, és újra győzködni kezdi a parlamentet. Miután ez időigényes, és országának csak 70 napja maradt a kilépésig, ez súlyos gazdasági és politikai következményekhez vezethet.
Az eddigi károk
A gazdaságot már eddig is megviselte a 2016-os döntés: a font leértékelődött, ennek következtében megnőtt az infláció, ugyanakkor a leértékelés nem stimulálta annyira az exportot, ami kompenzálta volna a kedvezőtlen tényezőket. Megrendült az üzleti bizalom, egyes cégek már el is hagyták az országot, mások vészforgatókönyvet készítenek. Mindez akkor történt, amikor Európa más részein páratlan fellendülés zajlott.
Az egyik leglényegesebb jelenség, hogy az Európai Unió más országaiból a munkaerő érkezése lelassult, ugyanakkor sokan elhagyták az országot a bizonytalanság miatt. Hosszabb távon amúgy is mérséklődik a beáramlás Kelet-Európa felől, mivel zajlik a bérfelzárkózás, így összességében a brit lakosság már most sokkal kevésbé tartja problémának ezt a kérdést, miközben két és fél éve sokan emiatt szavaztak a kilépésre.
Gazdasági következmények
A jelenség hatásai már a gazdaságban is jelentkeznek: egyes helyeken megjelent a munkaerőhiány, és nyilvánvaló, hogy a munkaerő beáramlásának megakadályozása esetén rövid időn belül komoly hiány alakulhat ki a vendéglátóiparban, turizmusban és az egészségügyben, ami a gazdaságot fékezni fogja.
Emellett egyre több cégnek kel szembenéznie azzal, hogy mit csinál 70 nap múlva, ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg: akadozni kezd és megdrágul az import, bizonytalanná válik az export, emiatt esetleg már előre csökkenteni kezdik a termelést, vagy megrendeléseket mondanak le. Ez magával hozza nem csak a gazdasági növekedés leállását, de törvényszerűen a visszaesést, recessziót is, amiből aztán nehéz kikeveredni. Ha pedig az ország vezetői tényleg olyan felelőtlenek, hogy hagyják az országot március 29-én kiesni az Unióból, akkor jön a tényleges gazdasági összeomlás.
Jugoszláv minta
Legalább ugyanilyen veszélyt jelentenek a politikai kockázatok, ami ebben az esetben nem más, mint az ország felbomlása. Az EU-ból való kilépésről pont egy olyan ország szavaztatta meg polgárait, amely nem nemzetállam, hanem négy nép alkotja, még ha az angolok is vannak messze a legtöbben. Skócia már tartott korábban egy függetlenségi népszavazást, de akkor maradtak. Észak-Írországban pedig évtizedeken át polgárháborús volt a helyzet, amíg 1998-ban meg nem született a nagypénteki egyezmény, melynek egyik legfőbb érdeme, hogy kvázi schengeni határ jött létre az Ír Köztársaság és Észak-Írország között, ez az, amihez most az Európai Unió Írország kérésére a végletekig ragaszkodik.
Észak-Írország és Skócia lakossága ráadásul az Európai Unióban való bennmaradásról szavazott, így most nekik nagyon nem mindegy, mi történik. Megegyezés nélküli kilépés esetén felerősödhet a skót szeparatizmus, és végül Skócia mégis önállóvá válhat, vélhetően visszalépve az Unióba, ezzel egyúttal meg is szűnne Nagy-Britannia. Észak-Írország esetében rövidtávon nem az elszakadás és Írországhoz csatlakozás a veszély, hisz nagyjából egyenlő a köztársaságpárti írek és a brit érzelmű lakosság aránya, a veszély az, hogy újra feszültté válna köztük a viszony.
A brit parlament, a politikai pártok, de különösen a kormány felelőssége most már óriási, de leginkább a kormányfőn múlik, gyors lépést tesz-e országa megmentéséért, vagy folytatja pókerjátékát, hacsak meg nem buktatják, ami ekkora parlamenti vereség után nem zárható ki.
Fellegi Tamás