Nyugdíj: több helyen is emelkedik a nyugdíjkorhatár – jöhet a sírig tartó munka?

Jön a mesterséges intelligencia (AI) és annyi GDP-t fog termelni, hogy a nyugdíjkorhatárt akár le is lehet majd szállítani – évekkel ezelőtt még ilyen optimista jóslatok is léteztek. Azonban hiába várjuk, hogy a gépek miatt tele legyünk szabadidővel.

Épp az ellenkezője történik: az öregedő nyugati társadalmakban a jelek szerint folyamatosan egyre több időt kell majd tölteni a munka világában, hogy a költségvetéseket ne terheljék le túlságosan a nyugdíjak. A magyarországi 65-ös nyugdíj-korhatár viszonylag alacsonynak számít. Legalábbis az OECD azzal számol, hogy hamarosan a tagok körében a 66 év lesz az átlag.

Az Európai Unió lakosságának ugyanis több mint egyötöde 65 éves vagy annál idősebb. Ez a szám 2050-re várhatóan eléri az egyharmadot. Az Egészségügyi Világszervezet tavaly arra figyelmeztetett, hogy

2024-ben először fordulhat elő, hogy a 65 év felettiek száma meghaladja majd a 15 év alattiakét Európában.

A briteknél meg is indultak a reformok útján. Úgy három éven belül a mostani 66-ról 67-re fog nőni a nyugdíjkorhatár, amely 20 év múlva már a 68-at is elérheti. Ám néhány szakértő szerint ez a tempó se elég gyors.

Les Mayhew, az „Állami nyugdíjkorhatár és demográfiai változások” című jelentés szerzője úgy véli: mindenkinek, aki 1970 áprilisa után született 71 éves koráig kéne dolgoznia.

Nem ő az egyetlen, aki roppant borús képet fest le a jövőről. „A hollandok nemrégiben megreformálták a nyugdíjrendszerüket, de nem érik el a kitűzött célokat” - mondta a német DW-nek Hans van Meerten, az Utrechti Egyetem európai nyugdíjjogász professzora.

Németországban, Belgiumban és sok más európai országban sem látom a szükséges reformokat. A saját sírjukat ássák.

A helyzetet tetézi, hogy a kontinensen még mindig viszonylag kevesen spórolnak az idős éveikre.

Az Eurobarométer tavalyi adatai szerint az EU lakosainak csupán 23 százaléka rendelkezik foglalkoztatói nyugdíjrendszerrel,

és csak 19 százalékuk rendelkezik magánnyugdíjpénztári termékkel.

Akadályok sora

Franciaország sajátos helyzetben van, mivel itt viszont a baloldali és a szélsőjobboldali pártok egyaránt vissza akarják vonni a 2023-as nyugdíjreformot, amely fokozatosan 62-ről 64 évre emeli a teljes nyugdíjra való jogosultsági korhatárt.

Korábban Macron elnök kormánya csak hónapokig tartó utcai tüntetések után fogadta el ezt a reformot, de úgy hogy élve az alkotmány nyújtotta lehetőséggel elkerülték a parlamenti szavazást a témáról,

mivel a parlamentben valószínűleg megbukott volna az ötlet.

Egy 2023-as francia tüntetés a nyugdíjkorhatár emelése ellen (Kép: Shutterstock)

Arra, hogy a reformokat milyen nehéz átvinni Olaszország is jó példa. Görögország után itt költik GDP arányosan a legtöbbet a nyugdíjakra. Az államkincstár várakozásai szerint a kiadások 2040-ben meg fogják haladni a GDP 17 százalékát.

A pénzügyi válság csúcspontján, 2011 végén elfogadott népszerűtlen reform fokozatosan 67 évre emelte a nyugdíjkorhatárt.

Ám olyan engedményeket építettek be azóta, amelyek alapján azok is nyugdíjba mehetnek, akik legalább 63 évesek, és 41 évet dolgoztak.

A legradikálisabb tervezetet eddig Dániában fogadták el: az északi országban 2035-től már 69 év lesz a nyugdíjkorhatár. Ilyen magas számmal egyelőre hivatalosan egyetlen más európai ország se tervez.

Még így is: a K&H biztos jövő kutatás szerint itthon az idei első negyedévben már a középkorúak 33 százaléka számolt azzal, hogy csak 70 évesen tud majd nyugdíjba vonulni, szemben az 5 évvel korábbi 24 százalékos aránnyal.