Óriási orosz katonai erőátcsoportosítás a NATO-országokkal szomszédos területeken

Elemzések2021. jún. 1.Dunai Péter

Nagy katonai erőátcsoportosítást-erőkiépítést jelentett be május 31-én, egy nappal a NATO Belorussziáról és Ukrajnáról tartandó megbeszélése előtt Szergej Sojgu, az Oroszországi Föderáció (OF) védelmi minisztere. A Nyugat kétkedéssel (blöffgyanúval) és egészében véve hallgatással reagált. A nagy hírügynökségek, hírforrások alig, vagy csak szűkszavúan számoltak be a moszkvai bejelentésről. Emögött megfigyelők azt a szándékot vélik felismerni, hogy a június közepén tartandó – jelentős mértékben Joe Biden elnök kezdeményezésére létrejövő - amerikai-orosz csúcsértekezlet amerikai szemszögből értelmezett sikeréhez az oroszországiaknak nem fűződnek érdekei.

A részletek nem ismertek, a moszkvai miniszter annyit mondott, hogy a Nyugati Katonai Körzetet érinti a katonai erő, a jelenlét fokozása, amely húsz katonai egységet, alegységet jelent.

Ebből az általános megfogalmazásból igen nehéz kitalálni, mekkora is lehet a tényleges erőátcsoportosítás, és hogy honnan, az OF mely más területeiről csoportosítják át az erőket a Nyugati Katonai Körzetbe, amelynek parancsnoksága Szentpétervárott van.

Ez a katonai körzet az OF és Finnország határainak déli kétharmadától egészen Ukrajna délkeleti határszakaszaiig tart. Ezzel a Nyugati Katonai Körzet válik az ország védelmére hivatott fegyveres erők súlypontjává, kommentálják az oroszországi elemzők.

A 2021-es helyzet szerint a Nyugati Katonai Körzetben vannak telepítve a következő erők:

- 6. Összfegyvernemi Hadsereg

- 20. Összfegyvernemi Gárda-hadsereg

- 1. Gárda Harckocsi-hadsereg

- 6. Légierő és Légvédelmi Hadsereg

- A Balti Flotta

(forrás: structure.mil.ru, vagyis a moszkvai védelmi minisztérium)

Az erőátcsoportosításban, amely érinti az OF távol-keleti, a több ezer kilométeres, Kínával közös határ oroszországi térségeit is, szerepet játszhatott a Moszkva és Peking között kialakult és az utóbbi időben a Nyugattal szemben szorosabbá vált megértés.

Tény, hogy Kínával szorosabbra fűzték az együttműködést és a Távol-Kelet másik két meghatározó országával, Japánnal és Dél-Koreával sem rosszak az OF kapcsolatai.

Ez utóbbi azt jelentené, hogy megismétlődhet a történelem, a második világháború utolsó szakaszában a hitleristák elleni szovjet ellentámadást nagymértékben segítő, a távol-keleti határszakaszokról átcsoportosított erők szerepe?

Sojgu a Nyugati Katonai Körzet megerősítését az OF védelmi minisztériuma katonai kollégiuma ülésén jelentette be június 31-én hétfőn.

Nyugati kollégáink cselekedeteikkel szétrombolják a globális biztonsági rendszert és arra kényszerítenek bennünket, hogy megtegyük a szükséges ellenlépéseket….Ennek az évnek a végéig a Nyugati Katonai Körzetben körülbelül húsz új katonai egységet (alegységet) alakítunk ki

fogalmazott.

Megindult a találgatás, mekkora erőket, milyen modern fegyverzetet érinthet a feltehetően az erő-átcsoportosításon alapuló húsz egység létrehozása.

Egyes megfigyelők akár százezres nagyságrendű erő-átcsoportosítást sem zárnak ki – amely jelentősen meghaladná a Lengyelországban, a balti államokban, Romániában, Szlovákiában és Magyarországon – az érintett térségekben lévő, a harckészültség különféle fokozataiban lévő NATO-erők létszámát.

Továbbá ezek a NATO erők széttagoltak, különféle államok a NATO alá rendelt katonai egységeiből, alegységeiből állnak.

Noha parancsnoki struktúrájuk sokban azonosult a NATO-normákkal és a tisztek döntő része is bírja a NATO munkanyelvét, az angolt, a felszerelés sokfélesége, az utánpótlás bonyolultsága bizonyos hátrányt jelent az OF szemben álló egységes haderejével szemben.

Ugyan az Egyesült Államok, a NATO meghatározó ereje, csaknem kétszer annyi katonát tart hadrendben mint az OF, de az USA globális elkötelezettségei, a világban található jóval több mint nyolcszáz amerikai katonai támaszpont szétaprózzák az erőket.

Emellett az OF utánpótlási vonalai sokkal rövidebbek, mint a NATO-é Kelet-Közép-Európában. Nem beszélve róla, hogy a nyugati fegyverrendszerek, például a harckocsik nem az oroszországi terepviszonyokra, a sárra, a süppedős, mocsaras talajra lettek tervezve. Az orosz harckocsik egy négyzetcentiméterre jutó talajnyomása kisebb, mint a nyugatiaké, így azok a nehéz terepen is mozgékonyabbak.

Nem beszélve róla, hogy a három balti államban és Ukrajnában – mint a NATO-erők feltételezett felvonulási terepén – a vasúti nyomtávok még mindig a régi szovjet, 1520 mm-es sínpár-távot jelentik, szemben a nyugat-európai, így a magyarországi, szlovákiai, lengyelországi 1435mm-el.

Azaz vasúti átrakó-berendezések lassítanák az esetleges utánpótlást, nehéz-páncélosokat szállító vonatok mozgását.

Továbbá – maradva az erősen hipotetikus megközelítésmódnál – a két szemben álló erőt illetően az OF fegyveres erőit egységes hadsereg, egységes felszerelés alkotja, míg a NATO-erők felszerelései, beleértve a páncélosokat, a tüzérséget, a légierőt, a szállítóeszközöket, a sokféleség jellemzi.

Ami adott esetben további hátrányt jelenthet a nyugati katonai szövetség erői számára.

Ami a Sojgu által bejelentett erőátcsoportosítást illeti, Alekszej Leonkov katonai szakértő feltételezése szerint az Iszkander rövid hatótávolságú taktikai ballisztikus rakéták nagy számban való telepítésével erősíthetik meg a Nyugati Katonai Körzet közvetlenül a határ menti területeit.

Ezek rövid hatótávolságú (500 kilométer) alatti fegyverek. Az utóbbi évek legsikeresebb oroszországi fegyverfejlesztési programjai között tartják számon a nagy pontosságú, hagyományos és nukleáris robbanófejjel egyaránt felszerelhető Iszkanderek különféle változatait.

Ha a NATO-oldalon megjelennek az ennél nagyobb, közép-hatótávolságú ballisztikus rakéták, akkor ilyeneket is telepítünk

mondta Leonkov.

Minthogy az Iszkander rakétacsalád csak a hordozóeszközt jelenti, erre a fegyverrendszerre építhetik rá a legújabb, hipersebességű, önállóan manőverező robbanófejeket is.

Leonkovot egyébként az orosz vezetéshez igen közelálló, mértékadó RIA Novosztyi is megszólaltatja, jelezve, hogy a Nyugat figyeljen rá, mert amit mond, az üzenet értékű és „ez az ember valami fontosat tudhat”.

A katonai szakértő nem tartja kizártnak az OF hadereje stratégiai, légi és kozmikus elemeinek megerősített megjelenését a nyugati határkörzetekben.

Ezzel összefüggésben aggodalomra adhat okot a NATO-elemzők körében, hogy a Sojgu által bejelentett erő-átcsoportosítás jóval túlmehet a szárazföldi haderőnem csapásmérő képessége növelésén. Beletartozhat a Balti és a Fekete-tengeri flotta korszerűsítése és a stratégiai fegyverrendszerek megjelenése az OF európai, a NATO-országokkal határos térségeiben, figyelmeztet Leonkov.

Hozzáteszi, ez annak is a következménye, hogy a NATO-ban annak idején nem vették komolyan az Oroszországi Föderáció kilépését a hagyományos fegyverzetek európai korlátozó egyezményéből, a CFE-ből.

A hadsereget illetően sok tekintetben máig mérvadó fogalmakat összefoglaló nyolckötetes Szovjet Katonai Enciklopédia szerint a „taktikai egységek” (szoegyinyenyija) a hadosztályokat jelentik.

Egyes esetekben a brigádok – a hadosztályoknál kisebb szerveződési formák – is lehetnek taktikai egységek. Míg az Oroszországi Föderáció hadosztályainak a feltételezett átlagos létszáma 12-15 ezer katona körüli, addig a brigádokba ennél kevesebb 3-5 ezer katona, néhány zászlóaljnyi harcos tartozik.

Az Oroszországi Föderáció szárazföldi erőiben (Szuhoputnie Vojszka – SzV) a tavalyi állapot szerint 280 ezer katona teljesített szolgálatot.

Ezzel a szárazföldi erők alkotják a legnépesebb haderőnemet az OF fegyveres erőiben. Az SzV parancsnoka 2014 óta Oleg Szaljukov hadseregtábornok. Az SzV-be 2021 elején 10 hadosztály és több mint 99 brigád tartozott.

Ezekből as komponensekből tevődik össze az OF szárazföldi erőit (SzV) alkotó 11 összfegyvernemi hadsereg, egy harckocsi hadsereg és egy hadtest. Hogy ezeken belül miként hajtják végre a Szergej Sojgu védelmi miniszter által a minap bejelentett erőátcsoportosítást, az szigorú katonai titok marad.

Az sem nyilvános, hogy honnan csoportosítják át, erősítik meg az OF nyugati, a NATO-erőkkel szemben álló határvidékeit.

Az OF-nak négy katonai körzete van, a déli, nyugati, a központi és a keleti, továbbá az Északi Flotta szárazföldi komponensének a felelősségi körébe tartozó, a Moszkvától északra lévő, a Kola-félszigetet is magában foglaló arhangelszki és murmanszki terület, továbbá a nyenyec autonóm körzet és a Komi Köztársaság területe.

Az Északi Flotta két éve kapta meg az önálló katonai körzet rangú katonai közigazgatási egységet, amikor megkezdték az OF sarkvidéki területein a katonai jelenlét további kiépítését, illetve a még a szovjet időkből származó, később bezárt katonai támaszpontok, objektumok újranyitását.

Az Oroszországi Föderáció Nyugati Katonai Körzete (ZVO) Finnország OF-fel való határai déli kétharmadát ellenőrzi egészen Délkelet-Ukrajnáig.  

A fennmaradó egyharmad, valamint a néhány kilométeres Norvégia – Oroszországi Föderáció határ térségének biztosítása az OF fegyveres erőibe tartozó Északi Flotta feladata.

Továbbá az OF Déli Katonai Körzetéhez tartozik a Krím-félsziget, az Azovi-tenger keleti, oroszországi partszakasza és a Fekete-tenger part menti, oroszországi területei egészen a NATO-val különlegesen jó kapcsolatot tartó Grúziáig.

Azaz a Sojgu védelmi miniszter által bejelentett katonai átcsoportosítások kisebb mértékben vonatkozhatnak a Déli Katonai Körzetre is.

Annál is inkább, mert a közelmúltban az OF és a nyugati erők szembenállásának éppen a Fekete-tenger térsége volt a fő eleme.

Az 1949-ben alakult NATO-hoz 2021-ben 30 állam tartozott.

A katonai szövetség fokozatosan kiterjesztette befolyási övezetét, míg kezdetben a Szovjetunióval szembeálló Nyugat-Európa védelmére alakította a 12 alapító állam (1949-ben), addig 2021-re de facto globális szervezetté vált, amely aktív a világ különböző részeiben a Közel-Kelettől Dél-Ázsiáig, Afrikáig. A NATO szervezeti kapcsolatot épített ki a nyugati típusú demokráciákhoz sorolt ázsiai, távol-keleti országokkal is, így Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és Új-Zélanddal.

A NATO az elmúlt években, kiváltképpen a 2014-es események után, Kelet-Ukrajnában a két szakadár, senki által el nem ismert, szoros oroszországi pártfogás alatt működő „népköztársaságig” és a Krím Oroszországhoz való csatolása után megerősítette Európa keleti részén jelenlétét. Nehézfegyverzet-raktárakat, katonai struktúrákat, parancsnokságokat létesített ezekben a NATO-országokban, megerősítette állandó katonai jelenlétét, kiváltképpen Lengyelországban és a balti államokban.

Az Egyesült Államok, a NATO vezető ereje két rakétavédelmi rendszert épített-épít ki Romániában (Deveselu, 2016 óta működő) és Lengyelországban (Redzikowo, még az építés fázisában van).

A Deveseluban felállított rakétavédelmi ernyő megóvja gyakorlatilag még Magyarországot is egy esetleges keletről jövő – hivatalosan Irán és/vagy Észak-Korea felől – ballisztikus rakéta-támadástól.

Az OF szerint mind a romániai, mind a még nem működő lengyelországi rakétavédelmi támaszpont alapvetően az oroszországi rakétáktól véd, így, mondják Moszkvában, felborítja a katonai erőegyensúlyt az európai térségben.

Az OF érintett katonai körzetei: a világoszöld a Nyugati Katonai Körzet (ZVO), a sárga pedig a Déli Katonai Körzet (JuVO)

Forrás: ruxpert.ru

Címlapi kép: MTI/EPA/PHOTOLURE/Hayk Baghdasaryan