Orosz-török két jó barát - Vagy pont az ellenkezője

Elemzések2020. aug 12.Dunai Péter

Mai világunk egyik legbonyolultabb és legellentmondásosabb kapcsolatrendszere az Orosz Föderáció (OF) és Törökország között feszül. Képviselőik a tárgyalóasztal felett mosolyognak, kezet ráznak egymással, miközben az asztal alatt elkeseredetten sípcsonton rúgják egymást.

Moszkva és Ankara egyfelől Szíriában és Líbiában lőnek egymásra, másfelől a törökök, mint a NATO oszlopos tagja modern orosz fegyvereket, a többi között Sz-400-as lég-, és rakétavédelmi rendszereket vásárolnak. Észak-Szíriában az orosz és a török katonák közösen járőröznek, viszont Líbiában a nemrég telepített orosz Szu-24M és MiG-29 harci gépek az ellentáborban harcoló török egységeket bombázzák, rakétázzák, gépágyúzzák.

Recep Tayyip Erdogan török (b) és Vlagyimir Putyin orosz elnök sajtóértekezlete a moszkvai Kremlben folytatott tárgyalásaik után, 2020. március 5-én.
MTI/EPA/AP pool/Pavel Golovkin

Ankara az elmúlt néhány évben szoros kapcsolatokat épített ki az Oroszországgal élesen szemben álló kijevi vezetéssel. A török hadiipar behatolt ukrán vállalatokba. Kijev török gyártmányú Bayraktar TB2 csapásmérő drónokat vásárolt azzal a céllal, hogy támadja a délkeleti országrészben élvő szeparatista erőket, amelyeket Moszkva támogat.

Az egyik legnagyobb török hadiipari vállalat, a Roketsan MAM-L könnyű, rövid hatótávolságú, lézervezérlésű levegő-föld rakétákat adott el az ukránoknak, akik ezeket a Bayraktar T/B2-re applikálva egy hadgyakorlaton már kipróbálták, de a Bayraktar TB2 – MAM-L a keleti fronton való éles bevetéséről nem érkeztek hírek.

Szíriában, az orosz-török feszültség egyik gyújtópontjában tovább bonyolódik a helyzet. Újdonság, hogy júliusban hírügynökségi jelentések szerint Egyiptom, az OF regionális szövetségese egy századnyi, könnyű fegyverzetű katonai erőt vezényelt Szíriába, hogy az Aszad-kormány oldalán harcolókat erősítse.

Kairó jelképes állásfoglalása Damaszkusz oldalán akár döntő szerepű lehet a konfliktusban, amely egyfelől Törökország és helyi vazallusai (köztük orosz források szerint iszlámista terrorista csoportok is), másfelől a világi Szíriát képviselő Aszad-kormány és támogatói, első sorban az Orosz Föderáció, Irán között feszül.

Így katonailag Törökország nemcsak és nem első sorban a Szíriában harcoló, a legfrissebb 2020. augusztusi adatok szerint akár a hatvanezret is elérő OF katonai kontingenssel, valamint az őket segítő orosz katonai magánvállalkozásokkal (a Vágner Csoport és mások) kerülhetnek szembe, hanem a térség legerősebb katonai hatalmaival, Egyiptommal, Iránnal és Szaúd-Arábiával.

Washington, amelynek számára korábban fontos volt a szíriai jelenlét, mára hivatalosan mintegy 700 főre és néhány, Kelet-Szíriában működő kisebb támaszpontra korlátozta jelenlétét.

A helyzet még a harcedzett, a második világháború óta kisebb-nagyobb háborúk százait megvívó Egyesült Államok számára is túl bonyolulttá válik.

Az USA és nyugati szövetségesei azzal vádolták az Aszad-kormányt, hogy vegyi fegyvereket vetett be és állampolgárai tíz-, vagy százezreit kínoztatta meg, írja az amerikai Newsweek 2020. augusztus 4-i száma. Ám ezzel egy időben az Aszad-kormány ellenzékének tekintélyes része az iszlám szélsőség felé fordult, lepaktált az Iszlám Állammal (ISIS), az al-Kaidával és a többi szélsőséges szunnita muszlim csoporttal, teszi hozzá a hetilap.

A globalfirepower.com katonai portál által kidolgozott feltételrendszer, a Power Index (PwrIndx) szerint 2020-ban a régió katonailag legerősebb állama Egyiptom. Őt követi Törökország, Irán és Szaúd-Arábia. Eszerint a besorolás szerint Izrael az ötödik helyen áll, Szíria pedig a nyolcadik.

Törökország, amellett, hogy szemet vetett a Földközi-tenger keleti medencéjében felfedezett földgáz-készletek egy részére, szeretné megvédeni újdonsült szövetségese, az ENSZ által is elismert líbiai GNA-kormány kezén lévő gázvezetékeket, gázmezőket.

Az Orosz Föderáció, Franciaországgal, Egyiptommal, Szaúd-Arábiaával, az Egyesült Arab Emirátusokkal együtt a szemben álló LNA-kormányt támogatja.

A hírek szerint egy orosz magán-biztonsági cég, a Vágner csoport több száz, katonailag képzett és felfegyverzett tagja tartózkodik Líbiában, harcol az oroszul jól beszélő, szovjet katonai felsőoktatási intézményekben tanult Khalifa Haftar tábornok, az LNA erős embere oldalán.

Törökország reguláris csapatokat, Szíriából az ottani helyi miliciák tagjait szállította Líbiába. Az OF számára az Európába eljuttatott földgáz-exportja déli ágának legfontosabb láncszeme, tranzitállomása Törökország.

Moszkva a törökökkel azért is fűzte szorosabbra kapcsolatait 2014, a kelet-ukrajnai konfliktus kirobbanása, a Krím visszacsatolása után, hogy Ukrajnát, mint a Nyugat-Európa felé exportált orosz gáz tranzitországát kikapcsolja. Az orosz gázt szállító Török Áramlat jelenleg a gyatra nyugat-európai kereslet, a gáztárolók telítettsége miatt gyakorlatilag áll.

A NATO egyik legnagyobb, legfontosabb légitámaszpontja – ahol állítólag  atomfegyvereket is tárolnak - a délkelet-törökországi Adana melletti Incirlik.

Tőle mintegy 250 kilométerre délkeletre, Északnyugat-Szíriában, a bővítés alatt álló Hmeimimben működik az Orosz Föderáció egyik legnagyobb külföldi légi támaszpontja. Ezen a támaszponton az oroszok Sz-400-as lég-, és rakétavédelmi rendszert telepítettek, amelynek hatósugarába az adanai támaszpont bőven belefér. Azaz adott esetben az Sz-400-asok le tudnak lőni minden légi alkalmatosságot, beleértve az amerikai vadászbombázókat, amelyek Adanán állomásoznak és onnan szállnak fel, illetve ott landolnak.

Ankara felborítaná a közel-keleti status quot azzal, hogy átvenné a régió politikai-katonai-gazdasági vezetője szerepét. Ezzel a másik három kulcsország, Egyiptom, Irán és Szaúd-Arábia érdekeit sértené. És a nagyhatalmaknak sem lenne ínyére a jelenlegi roppant zavaros nemzetközi helyzetben a közel-keleti hangyaboly ismételt megbolygatása.

Oroszországnak sem érdeke a túlzott török befolyás, minthogy nem tudják, hogy merre megy a Moszkva-Ankara szekér. Pedig Törökország nem kis mértékben azért építette ki kapcsolatait az Orosz Föderációval, hogy hangsúlyozza önálló politikai erővé válását – a NATO-n belül is.

Az OF-ban nagy elégedettséggel figyelték, ahogy a 2016 nyári, Erdogan elnök elleni meghiúsult katonai puccs kapcsán a törökök megfenyegették a puccsisták támogatásával vádolt Egyesült Államokat, hogy bezáratják az adanai légi bázist.

Ma az Ankara-Moszkva kapcsolatrendszer súlyos válságjeleket mutat. Ezek fókusza egyre inkább áttevődik Szíriára és Líbiára. Az OF elkötelezte magát a szíriai Aszad-rezsim támogatása mellett. Törökország pedig megdöntené az Aszad-család hatalmát, hogy saját helyi szövetségeseiből alakítson kormányt Damaszkuszban. Erre ez idő szerint kevés az esély.