Újrarajzolják az európai gáztérképet - Így csökkenhet a függés az orosz gáztól

Az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi gázvezeték építése került szóba Európában, de ezekből nem sok valósult meg. Nem csoda, a földgáz stratégiai termék, az Európai Unió energiafogyasztásának egynegyedét biztosítja, ugyanakkor több mint 70 százaléka importból származik.

Tavalyi adatok szerint a legnagyobb beszállító még mindig Oroszország, amely a behozatal 42 százalékát adja, Norvégia részesedése 34, Algériáé pedig 10 százalék.

A maradék 14 százalék cseppfolyósított földgázból (LNG) származik, ahol az amerikaiak igyekeznek megvetni a lábukat. A gázellátást sokan használják politikai fegyverként, mivel szállítása – ami főleg vezetékeken keresztül történik – bonyolult, és egy új útvonal kialakítása évtizedekre átrajzolhatja Európa energetikai térképét.

Bár az energiaellátás biztonsága és diverzifikálása mindig is prioritás volt az Európai Bizottság számára, az orosz gáz dominanciája hosszú ideig megkérdőjelezhetetlen volt. Az utóbbi időben azonban valami megváltozott, új vezetékek épülnek, és új beszerzési források jelentek meg a régióban. Ez év elején például 6 milliárd euró értékű gázvezeték-építési üzletet kötött Izrael, Görögország és Ciprus. A csaknem kétezer kilométer hosszú EastMed vezetéken évente 9-12 milliárd köbméter földgáz érkezhet az izraeli és a ciprusi tengeri gázmezők felől Görögországba, majd Olaszországba, vagyis a Földközi-tenger keleti partjának földgáza elérhetővé válik az európai országok számára.

Idővel akár Európa gázszükségletének 10 százaléka is érkezhet majd az EastMed vezetéken keresztül.

A vezeték megépülésével nagyban mérséklődne Európa energetikai függősége Oroszországtól, a kaukázusi régiótól, illetve Törökországtól. A projektet nem is nézi jó szemmel Ankara.

Az Eastmed vezeték

Egyfelől a nyomvonal kikerüli Törökországot, másrészt a ciprusi gázmezők vitatott tengeri határok közelében nyugszanak. Elemzők szerint nem kizárt, hogy Törökország majd megpróbálja “megfúrni” az EastMed vezetéket. Izrael számára viszont annál előnyösebb, ha az általa kitermelt gáz jelentős része az európai piacokon köthetne ki.

Persze ez a fejlemény még nem veszélyezteti Oroszország fő beszállítói pozícióját, különösen, hogy a múlt év végén dűlőre jutottak egymással az orosz és az ukrán illetékesek, és öt évre szóló egyetértési emlékeztetőt írtak alá az Európába szánt orosz gáz Ukrajnán keresztüli szállításairól. A megállapodás alapján 2020-ra legalább 65, 2021 és 2024 között pedig legalább 40 milliárd köbméter orosz gáz kerülhet a Testvériség vezetéken keresztül Európába. Így nem kell tartani Közép-Európa keleti gázcsapjának elzárásától, ami növeli a magyar ellátásbiztonságot is, és remélhetőleg a későbbiekben is elmarad az elmúlt években időnként fellángolt orosz-ukrán gázháború.

Az ukrán helyzet megoldása ellenére az oroszok nem állnak le az Északi Áramlat 2 gázvezeték fektetésével, amelybe épp azért vágtak bele, hogy leépítsék az Európába exportált orosz gáz ukrajnai tranzitját.

Hírek szerint a mintegy 1200 kilométer hosszúságúra tervezett Északi Áramlat 2 – amely nagyjából párhuzamosan fut a 2012 óta működő első Északi Áramlattal – már majdnem kész, az építési költsége közel tízmilliárd euróra rúghat, és az összesen évi 55 milliárd köbméteres szállítási kapacitású, tenger alatti vezeték az oroszországi Viborgból indul és a németországi Greifswaldnál végződik. 

Az Északi Áramlat vezetékek

Az Északi Áramlat 2 mellett a dél-európai területek ellátására más, Ukrajnát elkerülő tervekkel álltak elő az oroszok. Az orosz gázdominancia elképzelés része

a Török Áramlat, amely a Fekete-tenger alatt vinne orosz gázt Törökország európai oldalára, és onnan Bulgária, Szerbia,  Magyarország, majd Ausztria érintésével Baumgartenhez, az európai gázcentrumhoz.

A 16 milliárd köbméteres éves kapacitású Török Áramlatot az Európai Unió és az Egyesült Államok nyomására 2014-ben lemondott Déli Áramlat helyébe álmodták meg. A tavalyi év végére befejeződött a szerbiai szakasz lefektetése, a tervek tervek szerint Bulgária és Magyarország az idei év végére fejezi be a vezeték rá eső részének lefektetését.

Ugyanakkor megjelent már az azeri gáz is az EU kapujában.

Bár egyelőre délibábnak bizonyult az Azerbajdzsánból Grúzián és a Fekete-tengeren át Romániába tervezett AGRI vezeték (amelynek tervezett költsége elsőre is túlszaladt a 20 milliárd eurós limiten), de az azeri gáz most más útvonalon lép be az Európai Unióba. Törökországon, Görögországon és Albánián át Olaszországig fektetik le a csöveket a TAP (Trans-Adriatic Pipeline) keretében, amely szintén csaknem teljesen elkészült már, és a tervek szerint 2020 őszétől szolgáltathat évi 10 milliárd köbméter gázt.

A BRUA vezeték

Építés alatt áll még a BRUA (Bulgária-Románia-Magyarország-Ausztria) gázfolyosó, amely lehetővé tenné, hogy a nyersanyag Bulgáriából és Romániából eljusson Magyarországra és Ausztriába.

Románia tavaly ősszel bejelentette, hogy már megépítette a BRUA kétharmadát. A vezeték 1,5 milliárd köbméter gáz szállítását teszi lehetővé Bulgária irányába és 1,75 milliárd köbmétert Magyarország irányába. A román gázbehozatal tovább enyhítheti a kiszolgáltatottságot Oroszországgal szemben, de azért a fenti számokból látszik, nem akkora mennyiségről van szó, ami alapjaiban rendezné át a régiós piacot.