Török-orosz érdekütközés Líbiában – gázszállítási érdekek a háttérben?

Az EastMed szerződést január 7-én írták alá Izrael, Ciprus és Görögország képviselői a görög fővárosban. Yuval Steinitz izraeli energiaügyi miniszter kijelentette: akár két vezetéket is lefektethetnek, annyi gázt képes biztosítani a projekt. És a törökök a nemzetközi legitimitással bíró, de katonailag gyengébb tripoli kormányoldalt választották, tudván, hogy szembekerülnek szövetségesükkel, az Orosz Föderációval.

Kifizetődhet Ankarának a kockázatvállalás?

Szinte az EastMed szerződés aláírásával egy időben kétezer szíriai kormányellenes, de törökbarát fegyveres felkelő bukkant fel médiahírek szerint Líbiában. Minthogy a líbiai harcoló felek egyike sem különösképpen finnyás, elképzelhető, hogy a Szíriából Líbiába érkezett segélycsapatok kiegészültek az Iszlám Állam terroristáival is. Az északnyugat-szíriai, főként az iszlamista szélsőségesek által megszállt Idlibből és a törökök ellenőrizte észak-szíriai területekről érkeztek. Török források szerint ezek a Kalifa Haftar marsallt segítő 2500 orosz zsoldost ellensúlyozzák.

Valószínűleg török segítséggel jutott el a kétezer szíriai az észak-afrikai országba, mert az a feladatuk, hogy az ankarai álláspontnak megfelelően katonailag támogassák a Nyugat egy része és az ENSZ által elismert, Tripoliban működő, magát a Nemzeti Egyetértés Kormányának (GNA) nevező hatalmi szervezetet. Legfrissebb információink szerint 35 török katona is a GNA által ellenőrzött területen tartózkodik, hivatalos státuszuk „tanácsadó”.

Brüsszel elítéli a török hadsereg líbiai bevetését és a török oldalról bevont szíriaiak jelenlétét is.

A GNA ellenőrzi az ország területének mintegy 10 százalékát, elsősorban a stratégiailag fontos északnyugati tengerparti sávot, ahol olaj-, földgáz-kikötők vannak és amelyet olaj és gázvezeték köt össze a Nyugat-Líbiában lévő egyik nagy olajmező-csoporttal. A másik nagy olajmező-együttes ettől hatszáz kilométerre Kelet Líbiában van, azt a másik nagy erő, a Kalifa Haftar marsall vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) tartja ellenőrzése alatt.

Haftart és az LNA-t a többi között az Orosz Föderáció is támogatja. A líbiai parancsnok még mindig jól beszél oroszul, mert fiatalabb korában orosz (szovjet) katonai felsőfokú intézményekben tanult sok más társával együtt.

Moszkva tagadja, hogy reguláris katonái lennének a térségben. Azt azonban semleges források is megerősítették, hogy a nyugati, amerikai mintára alakított orosz „katonai magánvállalkozások” (Csasztnaja Vojennaja Kompanyija – CsVK) jelen vannak, aktívan segítik a Haftar-féle LNA-t. Legnagyobbjuk a Vagner CsVK – a legújabb hírek szerint Vagnerék csaknem egy hadosztálynyi, mintegy tízezer kiképzett harcost számlálnak.

Komoly katonai erőt jelentenek, tapasztalt fegyveresekkel, tisztekkel, akik Kelet-Ukrajnában annak idején 2015-ben a debalcevei katlanban a szeparatisták egyik legnagyobb katonai győzelme – és az ukrán kormánycsapatok legnagyobb veresége – kovácsainak számítanak. Szíriában is jelen voltak-vannak Vagnerék. Azok ellen harcoltak, vagyis a Szabad Szíriai Hadsereg (többtucatnyi szíriai milicia, iszlámisták, világiak vegyesen – közös nevező: szemben állnak az Aszad-rezsimmel), az ISIL (Iszlám Állam), az al-Kaida utódszervezet, az an-Nuszra és a hasonló nézeteket valló Tahrir as-Sham ellen, akikkel most Líbiában is szembe kerülhetnek.

Érdekesség, hogy mai ismereteink szerint a Közel-Keleten az egyetlen orosz-amerikai közvetlen katonai konfliktusban soktucatnyi Vagner CsVKs vesztette életét, amikor az amerikaiak ismételt figyelmeztetése ellenére megközelítették Kelet-Szíriában azt a területet, ahol az amerikaiak érdekeltségi körének nyilvánított olajipari létesítmények, kutak találhatóak.

A legtöbb orosz zsoldos az USA légi ereje pusztító csapásában halt meg. A hivatalos Moszkva ezt az incidenst tudomásul vette, a kiadott közlemény szerint a térségben nem tartózkodtak az Orosz Föderáció reguláris csapatai.

Tudomásunk szerint a Szíriában eddig lezajlott olyan összecsapásokban, amelyek közvetlen amerikai-orosz konfliktussá fajulhattak el, az Északnyugat Szíriában lévő heimimi orosz katonai bázison felállított különleges távközlési csoport és a Kuvaitban lévő amerikai regionális főparancsnokság közti direkt összeköttetés révén egyeztettek, hogy elkerüljék az eszkalációt.

Visszatérve Líbiához, az al-Jazeera idézte Recep Tayyip Erdogan török elnököt, aki szerint a Líbiába küldött török katonák az ENSZ által elismert tripoli kormányt támogatják és segítenek a kormányerők kiképzésében.

Erdogan ugyanakkor figyelmeztette a Nyugatot (mindenek előtt a kulcsszerepű Egyesült Államokat), hogy ne kövessék ismét el korábbi hibájukat. Nem részletezte, de vélhetően a csaknem egy évtizede kirobbant, majd polgárháborúhoz vezető eseményekre, az „Arab Tavasz” helyi változatára, az azóta tartó polgárháborús állapotok okára célzott.

Erdogan célja, hogy Líbiával együtt osztozzon a Földközi-tenger keleti fele nagy részén, rátehesse a kezét a Ciprus körüli tengeralatti gáz (és olaj) tartalékokra. A Török Köztársaság két megállapodásra hivatkozik ennek kapcsán. Egyfelől a Tripolival kötött szövetségre, másfelől a csak Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság nevű entitással aláírt egyezségre utal. A GNA-val kötött, 2019 november 27-i egyezséget, a török-líbiai osztozkodást az EU külügyminiszterei elutasították, mint ahogy az észak-ciprusi szerződést is.

Kérdéses, hogy a török vezető jól választott-e, amikor a GNA, a tripoli kormány mellé állt. Ezzel szembe került újdonsült szövetségesével, Moszkvával is. És a jelenlegi helyzet szerint a Haftar marsall vezette LNA ellenőrzi az ország mintegy kétharmadát. A tripoli GNA-vezetés Líbia területének 5-10 százaléka felett gyakorol hatalmat – és Haftar csapatai Tripoli alatt állnak.

Megjelentek Líbia kapcsán az amúgy is törékeny orosz-török közeledésen az első komoly repedések.

A hivatalos török médiabirodalom, az Ankara szócsövének tekinthető, államilag kontrollált TRT (14 tv-csatornát, 19 rádióállomást ellenőriz, angol, azeri, arab, kurd nyelvűeket is) 2020 januárjában meglehetősen keményen nekimegy Vlagyimir Putyinnak és a Vagner-zsoldoscsapatnak. Azt sugallja, hogy Vagnerék folytatják a klasszikus az orosz birodalmi-cári hagyományokat, és a hivatalos Moszkva által tagadható módon támogatják az orosz külpolitikai expanziót.

Az egyik erről szóló cikk szerzője párhuzamot von Leo Tolsztoj Anna Karenina című romantikus realista regényének hőse, Anna szeretője, Alekszej Vronszkíj gróf részvétele az 1870-es években az Ottomán Birodalom ellen Szerbiában harcoló pánszláv nem-kormányerők oldalán és a Vagner-csoport líbiai tevékenysége között. A közös nevező: mindkét esetben az orosz birodalmi érdekek védelme – nem hivatalos módon. Noha a TRT angol nyelvű honlapja szerint a cikk nem tükrözi a hivatalos álláspontot, kiderül, hogy a szerző, Aruuke Uran Kyzy a TRT Nemzetközi Kutatóközpontjának a munkatársa.

Az egész Líbia-válság alapja az észak-afrikai ország roppant gazdag kőolaj és földgáz-tartaléka. Az OPEC-tag Líbia tavaly az év első felében az IHS Markit adatai szerint napi 1,3 millió hordónyi olajat – a világ olajexportjának mintegy másfél százalékát - termelt ki, ennek nagy részét exportálták.

Az olaj- és földgáz-kutak lezárása már 2019 augusztusában megkezdődött, azonosítatlan fegyveres csoportok foglaltak el kutakat, mezőket az ország középső és keleti részén, a Haftar-féle LNA fennhatósági területén. Hasonló helyzet alakult ki a földgáz-kitermelő helyeken is.

Kína mellett Olaszország és Spanyolország a líbiai szénhidrogén-export fő felvevői.

A Marsa el Brega melletti földgáz cseppfolyósító állomás (LNG) évi 3,2 millió tonnás kapacitásával a legnagyobbak közé számít. Líbiában a Shell és az ENI egy-egy LNG-töltőállomást tervez. Az LNA fennhatósága alatt lévő területen fekvő bregai létesítmény hírek szerint zárva van. Az indiai Economic Times értesülései szerint a líbiai nemzeti olajtársaság (LNOC) tőle független, elháríthatatlan okok miatti szállításképteleséget, force majeure-t jelentett be, mert Haftar marsall a 2020. január végén tartott berlini tárgyalások előtt – nyomásgyakorlás céljából – lezáratta az öt nagy olaj- és gázexportáló kikötőt, Brega mellett, Zueitinát, Ras Hanufot, Harigát és Szidrát.