Országok, ahol vallási hatóságok figyelnek mindenkit: az utolsó teokráciák

A történelem során gyakori volt, hogy egy-egy államot egy vallás jegyében kormányoztak az emberek mindennapjait meghatározva. Így volt ez Európa-szerte a középkorban, sőt, ennek voltak esetenként olyan extrém intézményei, mint az inkvizíció, amikor a vallásra hivatkozva bárkit halálra lehetett ítélni.

A legtöbb államban magánügy

Ma a világ legtöbb országában már elkülönült az állam és a vallás: nincsenek vallási törvények, az államot semmilyen egyház nem kontrollálja. Ettől még létezhet államvallás, amit még az alkotmányba is belefoglalnak, de ennek a polgárok életére nincs közvetlen hatása. Mindenki olyan vallást követ, amilyet akar, lehet vallástalan is: ez a magánügye.

Maradtak azonban olyan országok, ahol

a vallás nevében és annak alárendelve működik a kormány, vallási törvények vannak életben, és ezeket be is tartjatják a polgárokkal, sőt, akár a külföldi turistákkal is.

Megszegésükre szigorú büntetés vonatkozhat, olyan szélsőgekkel, mint végtagok, elsősorban a kéz amputálása, halálra kövezés, vagy egyszerűen csak halálbüntetés, mondjuk más vallásra való áttérés miatt.

Ahol épp megszűnőben

Mindez ijesztően hangzik, szerencsére nem sok olyan állam van, ahol ez megvalósul, azonban köztük

akad néhány nagyobb is, amely meghatározó regionális, esetleg geopolitikai szereplő is.

Nézzük melyek ezek, és melyik azok, ahol épp visszaszorítják őket, ezért az adott ország már lekerült a listáról. Klasszikus teokrácia lenne a Vatikán, de miután a gyakorlatban nehéz országnak tekinteni egy olyan intézményt, amely 500 papból áll és néhány épületből valamint kertből kevesebb mint fél négyzetkilométeren, ezért ettől eltekintünk.

Jelenleg így a gyakorlatban csak muzulmán teokráciák vannak, mégpedig a következők egyértelműen ide sorolhatók: Afganisztán, Irán, Szaúd-Arábia, Jemen, és részben a kis lakosságszámú Mauritánia, ahol az utóbbi években már sok lépés történt a világiasodás irányában. Ugyancsak a legutóbbi időkig Szudán is ide tartozott, de több lépésben szétválasztották az államot és a vallást, az iszlám törvénykezést, a sariát már csak elvétve alkalmazzák.

Afganisztán

Afganisztán esete annyiból érdekes, hogy több rendszerváltozás és nagyhatalmi beavatkozés történt az elmúlt 50 évben, így erőteljes váltakozások voltak, de a legdurvább teokrácia egy darabig ott valósult meg, amely mindenkire és az élet minden területére kiterjedt. Ez a szovjet támogatású kommunista rendszer bukása után következett be 1996-ban, amikor a Talibán átvette a hatalmat. A nők nem dolgozhattak, a lányok nem járhattak iskolába, a férfiak nem vághatták le a szakállukat, és még vég nélkül lehetne sorolni a mai szemmel megdöbbentő előírásokat.

A világ legdurvább teokráciája a vallási alapú terrorizmusnak is melegágya lett, sőt azt a világra próbálta kiterjeszteni: így lett az Al-Kaida olyan terrorszervezet, amely végre tudta hajtani a 2001-es amerikai merényleteket, és ezért végül amerikai vezetéssel katonailag megdöntötték a rendszert. Afganisztánt azonban nem sikerült pacifikálni: az amerikai kivonulás után 2021-ben visszatért a Talibán, igaz, hogy sokkal kevésbé brutális formában, hisz most már tudják, hogy ha túllőnek a célon, megdöntik őket, még ha csak 20 évre is. Így a mai tálib rendszer is természetesen teokrácia, csak kevésbé brutális, mint a 25 évvel ezelőtti volt.

Totális volt, de felszámolták: az Iszlám Állam

Mielőtt tovább lépnénk, megemlítjük a 10-es években átmenetileg Szíria és Irak területén létrejövő totális teokráciát, a kalifátust, az Iszlám Államot. Ez volt az abszolút, totális teokrácia az iszlám szunnita ágában, de emellett a saját területén kívül

világszerte tevékenykedő terrorszervezet is volt, ezért a nemzetközi közösségnek muszáj volt felszámolnia, mint államot, területi egységet.

Ennek jó része megint csak amerikai irányítással zajlott, de Szíriában az orosz erők vezetésével foglalták vissza a területek jelentős részét.

Irán

A jelenlegi teokráciák közül másodikként Iránt említjük, ahol 45 éve, a korábbi rendszert megdöntve jött létre az Iszlám Köztársaság. Mostani formája bizonyos mértékig hibrid, mert a demokrácia elemei keverednek a teokráciával: az elnökválasztás közvetlen, de mindenki, így az elnök fölött is ott áll a legfőbb síita vallási vezető, az ajatollah.

Ő mondja ki mindenben a végső szót, persze elsősorban vallási kérdésekben, és az államszervezet minden szintjén ott vannak a vallási szervezetek, betartatva minden szinten a muszlim vallás törvényét, a sariát. A rendszer mindazonáltal kevésbé durva, mint a táliboké, az életforma sokkal világibb, de így is sok vallási korlátozás szabja meg a polgárok életét.

Szaúd-Arábia

Ezek után lássuk Irán ősellenségét, Szaúd-Arábiát. Hiába iszlám mindkét állam, annak különböző ágait képviselik, így létre is jött az ellenségeskedés, bár a gyakorlatban ezt inkább a regionális hatalmi szerepért való küzdelem tartotta fenn, és a mostani izraeli konfliktus előtt már békültek is egymással.

Szaúd-Arábia kicsit másmilyen teokrácia: abszolút monarchia, sok világi jellemzővel, azonban az alapvető vallási követelményeket külön vallásrendőrség ellenőrzi, és az bizony az odamerészkedő turistát is elkapja, ha például nem tartja megfelelőnek az öltözékét, vagy egyéb kihágást követ el. Egyes területken ezt próbálják kicsit tompítani: például a befektetőként érkező üzletembereket és alapkezelőket igyekszenek nem vegzálni, miután cél, hogy a gazdaságot felkészítsék az olajkorszak utáni időkre.

Ezzel párhuzamosan néhány egészen képtelen korlátozást feloldanak már, például 2018 óta autót vezethetnek a nők, 2021 óta a hajadon, elvált és özvegy nők egyedül dönthetnek arról, hogyan élnek, hol laknak, nincs szükség valamely férfi rokon, mint vallási őr engedélyére. Korábban egy lépést sem tehettek enélkül, szó szerint: a reformok kezdete előtt még az utcára se mehettek ki a kísérő férfirokon nélkül. 

Jemen

A negyedik egyértelmű teokrácia Jemen, ahol a saria törvénye uralkodik, de az államhatalom időközben részlegesen össszeomlott, az ország egy részét ellenőrzi csak, így például a vallásilag ugyancsak szélsőséges huszik szabadon garázdálkodnak. És itt jutunk el oda, hogy ugyan

kevés országról van szó, de mégis nagy ezen teokráciák jelentősége a világpolitkában.

Afganisztán jelentőségéről már volt szó, Jemen tekintetében épp most komoly probléma, hogy a huszik támadásaikkal gátolják a Vörös-tenger hajóforgalmát, a jemeni állam képtelen fellépni velük szemben, így a nemzetközi közösségnek is fejtörést okoz, hogyan fékezzék meg őket. Ugyancsak döntő Irán szerepe, amely az izraeli konfliktusban közvetlenül résztvevő Hamász és Hezbollah terrorszervezeteket fegyverekkel és kiképzéssel támogatja, de a huszikat is ő látta el rakétákkal.