Őssejtekből emberi szervek – Realitás vagy vágyálom?

Szögezzük le, az őssejteket nem a brit tudósok című rovatban találták ki! Valóságos, a biológiát tényleg forradalmasító elemei szervezetünknek, melyekről kanadai kutatók múlt század hatvanas éveiben kezdett kutatásai nyomán szerzett tudomást a világ.

Leginkább azt tudjuk róluk, a szervezet sokféle sejtje fejlődhet belőlük, akár az embrióban lévő őssejtekről, akár a jóval később felfedezett felnőtt szervezetben lévő típusokról van szó.

A legtöbbre képes őssejt maga a megtermékenyített petesejt, mivel ebből fejlődik ki a szervezet összes sejtje, minden szerve. Ezért a tudósok totipotensnek nevezik. Ennél csekélyebb képességűek az embrionális őssejtek, hiszen az embriót körülvevő burok kivételével a későbbi felnőtt szervezet minden sejtjét létre tudja hozni. Az őssejtek karrierjének kezdetén zömmel ezt, a pluripotensnek nevezett típust favorizálták, mígnem főleg etikai okokból több országban betiltották az ilyen őssejtekkel zajló kísérleteket.

Később kiderült, a felnőtt szervezetben is vannak őssejtek, amelyek a test javító mechanizmusait szolgálják és a folyamatosan megújuló szervek, mint a vér megújulásában játszanak szerepet. Ezekből a multipotens őssejtekből ivarsejtek kivételével sokféle sejt alakulhat, s ilyenek találhatók a köldökzsinór vérben, vagy a csontvelőben, de vannak például izmokban található unipotens őssejtek is, melyek csak egyféle sejttípus előállítására alkalmasak. Végül 13 évvel ezelőtt japán kutatók rájöttek, hogy néhány genetikai faktor átprogramozásával testi sejteket vissza lehet alakítani pluripotens őssejtekké, ezeket nevezik indukált pluripotens őssejteknek és ezektől várja a legnagyobb előrelépést a tudományos szakma.

A kutatók most patkányembriókban kapcsolnák ki a hasnyálmirigy kifejlődését irányító gént, majd átprogramozott pluripotens emberi őssejteket juttatnának az embriókba, hogy ott hasnyálmirigy fejlődjön ki.

Ezt Japánban végeznék, míg Kínában egy spanyol genetikus majomembriókban szeretne emberi szerveket, májat, vesét növeszteni. Az ilyen kimérák jövője azonban meglehetősen kétséges, hiszen (a kísérletekhez kistestű makákókat használnának, lévén emberszabásúakkal tilos minden ilyen kísérletezgetés) majomtestben sem lehetne elegendő nagyságú emberi szerveket növeszteni, nemhogy patkányban. És akkor még nem beszéltünk az etikai aggályokról.

Az ilyen kísérletekben eddig a fejlődő embriókat még azokban az országokban is csak 2-4 hétig engedték az állatok méhében fejlődni, ahol legálisak az ilyen kutatások.

Azt akarják ugyanis elkerülni, hogy még véletlenül se fejlődhessenek ki központi idegrendszeri, vagyis agysejtek az emberi őssejtekből.

Kínában azonban nincsenek ilyen korlátok és most Japánban is engedékenyebbnek bizonyultak. Ott két éve a kísérletet vezető professzornak már sikerült patkányokban működőképes egérhasnyálmirigyet növesztenie, bár máj, szív, vagy vese kifejlesztése sikertelennek bizonyult. Egyébként Amerikában is folynak hasonló kísérletek. Tavaly birka- és sertésembriókban növesztettek emberi őssejteket, de a 4. hét előtt mindkét helyen megszakították a folyamatot.

Sokan eleve hiábavalónak tartják a próbálkozásokat, mondván az ember sokkal távolabb van az evolúciós törzsfán a sertésektől, birkáktól, hogysem életképes szervek, vagy akár utódok születhetnének. Igaz, a sertések sejtösszetétele és több szerve is nagyon hasonlít az emberére, s a laboratóriumban tenyésztett malacok bizonyos szöveteit már eddig is használták a gyógyászatban, így szívtranszplantációkhoz gyakran ültettek be sertésektől származó szöveteket. Ezért talán leginkább a sertésektől várhatjuk az őssejtek segítségével növesztett, transzplantációkhoz használt emberi szerveket.

A mostani kínai kísérletekbe belekezdett spanyol kutató egyik korábbi kollégája szerint ott is inkább a majmok és az ember közti evolúciós távolság léptékét és a fajok közötti átmenet mikéntjét vizsgálják, mintsem a szervtenyésztést.

Pikáns adalék, hogy a spanyol genetikus a kutatást részben támogató Murciai Katolikus Egyetem munkatársa, holott az etikai szaporodásbiológiai aggályokat közismerten vallási indítékból szokták ellenezni.

A tudományos siker azonban különösen az ilyen területen egyeseknél könnyen felülírja az erkölcsi kételyeket. Főként, ha az eredményhez pénz is járul.

Egy-egy divatos orvosbiológiai tudományos kutatási irányra gyakran kapaszkodnak rá ilyen-olyan üzleti vállalkozások, melyek jól csengő marketing szlogenekkel könnyen csőbe húzhatják a laikus átlagembert. Főleg, ha egy-egy tudományos végzettséggel rendelkező szakembert is fel tudnak mutatni és valljuk meg, az őssejtklinikáknál és hasonló, a tudományos „gyorsítósávon” előzni próbáló cégeknél van az a pénz, hogy pestiesen mondjuk. Ez történt a köldökzsinórvérbankok esetében is, amit most már a lufi kipukkanása időszakában, még könnyebben jelenthetünk ki.

A kis hazai piacra négy-öt ilyen cég is rástartolt

Tették ezt annak ellenére, hogy a köldökzsinór vér tárolásának értelme gyakorlatilag elenyésző. A most befuccsolt és felszívódott CryoSave – némi költségbeli különbségek kivételével – ugyanazt ígérte, mint a többiek: ha a szülés után megkapják az anya köldökzsinórját, az abban lévő vért jónéhányszáz ezer forintért megőrzik, s ha a gyermekből felnőtté váló kuncsaftnál később valami olyan betegség merül fel, amelyen csak a köldökzsinór vérben lévő multipotens őssejtek segíthetnek, máris kiderül, hogy megérte a befektetés. Ám jórészt csak a cégeké érte meg, a gyermekükért óriási kiadásokat vállalt szülőké, akiket vélhetően csak kihasználtak, korántsem. 

Neves szakértők szerint ugyanis jelenleg egymillióból mintegy egyetlen embernél lehet kockázatmentes a saját köldökzsinórvér használata.

Az ebben lévő őssejtek ugyan képesek újra létrehozni a vér összes alkotóelemét, ám ha például egy genetikai eredetű vérképzőszervi betegség lép fel gyermekkorban, a saját őssejtek semmit nem tehetnek, hiszen az örökség bennük is ott lappang. Ráadásul a köldökzsinór vérben annyira kevés őssejt van, hogy az ebből nyerhető vérképzősejtek már egy 10-11 évesnél idősebb ember mennyiségi igényeit nem is tudják kielégíteni. Magyarán, a hosszú távú tárolás emiatt is értelmetlen.

Más típusú betegségek őssejtkezeléséről pedig gyakorlatban még nincs szó, ha nem tekintjük az amúgy is kétes hírű távol-keleti őssejtklinikák finoman szólva is igazolhatatlan ígéreteit. Az ugyancsak az ígéretekben szerepelt autoimmun betegségeknél például az eddigi próbálkozások rendre kudarcot vallottak, a saját köldökzsinórral kezelt betegeknél a betegség mindig visszatért. 

Jellemző, hogy a hazai őssejtbankok – melyek inkább csak ügynökségek, amelyek a mintákat összegyűjtötték és külföldre szállították – sem nagyon tudtak pozitív sikertörténeteket felmutatni. A Cord Blood Center nevű cég egy hazai esetet tudott felsorolni, s korábban a Qubit szerint a Krio Intézetnél sem volt olyan eset, amelynél a saját köldökzsinór vér segített.

Eközben az egyes cégek körülbelül 140-150 ezer mintát tároltak, vagyis a 2010-es évek elején száz magyar szülő nőnek mintegy a tizede adott köldökzsinórvér mintát, míg a talán tájékozottabb, vagy kevesebb lefizetett orvossal rendelkező Nyugat-Európában jellemzően 3-5.

Egyes médiumok a magán őssejtbankok helyett a közösségi változatokat favorizálják, de amíg tudományosan ennyire kétséges az ilyen fajta felhasználás, egy akár Nemzeti Köldökzsinórvér banknak sem lenne sokkal több értelme!