Peking gyorsan dolgozza le katonai hátrányát - Épül a 003-as kínai óriás - Táblázatban a tengeri haderők összehasonlítása

Az utóbbi időben meredek karriert befutó Maxar Technologies (a Google világűrből készült térképészeti felvételeit is ez a cég készíti) amerikai vállalat nagy felbontású, 15-cm-es részleteket is mutató képet tett közzé a Chiangnan Changxingdao sangháji hajógyár egyik szárazdokkjában épülő, készülő óriásról. Érdemes hozzátenni, hogy a repülőgép-hordozók a világ legdrágább fegyverrendszerei.

A világon jelenleg a legkorszerűbbnek tekintett Gerald R. Ford repülőgép-hordozó, amelyet 2017-ben állítottak hadrendbe az amerikai hadiflottában, jóval több mint 13 milliárd dollárba (mintegy 4200 milliárd forintba) került.

Az amerikai védelmi minisztérium által 2017. augusztus 2-án közreadott felvételen az új, elektromágneses indító-berendezést (EMALS) tesztelik az amerikai légierő egyik F/A-18F Super Hornet harci gépével az új, Ford osztályú Gerald R. Ford anyahajó felett. MTI/EPA/Amerikai védelmi minisztérium/Erik Hildebrandt

Vajon ez a kisebb városnyi méretű kínai hajó felborítja a stratégiai erőviszonyokat az USA és Kína között?

Aligha.

Az USA-nak nyolcvan éves tapasztalata van a repülőgép-hordozók üzemeltetésében. Kínának néhány éve van saját hordozója.

És a hadrendbe állított mindkettő az amerikaiakénál sokkal szerényebb képességű.

Az első kínai hordozót, a Liaoninget, egy befejezetlen, még a Szovjetunió időszakában épített hajótestet Kína 1998-ban vásárolta Ukrajnától és csak 2012-ben állította hadrendbe.

A második kínai hordozó, a Shandong 2019 óta szeli az óceánt, mint hadrendbe állított hordozó. Amerikai elemzők szerint a Liaoning inkább kiképzési semmint harci feladatokat lát el.

A kínai Shandong. Fotó: Wikimedia Commons

Washingtonnak 11, nagyjából a 003-as méretének, képességeinek megfelelő repülőgép-hordozója van hadrendbe állítva és mind atommeghajtású.

Míg a 003-ast nagy valószínűséggel az olajfűtésű kazánjaiban előállított gőz fogja energiával ellátni. Legalábbis erre következtet az Ohio állambeli Daytonban Sean O,Connor a Janes fő képelemzője, aki közzétette a Maxar egyik 2021. júliusi űrfotóját a sangháji dokkban készülő óriásról.

Hírek szerint a Maxar műholdja gyakorlatilag naponta elrepül a sangháji dokk felett és ha nincs felhő, az amerikai katonai műholdfelvétel-elemzők kiváló minőségű felvételekhez jutnak. Így naprakészek a 003-ból, meg tudják becsülni az elvégzendő munkákhoz szükséges időt. A legutóbbi, nyilvánosságra hozott űrfelvétel a 003-asról 2021. október 23-án készült.

Legnagyobb előnye a 003-asnak a modern le- és felszállító rendszere, a CATOBAR.

Azaz különleges katapulttal indítja a gépeket és leszálláskor rugó-, és drótkötélrendszer, végső esetben a kifutó-landolópálya végén sebtiben felhúzott szupererős háló, a „majomfogó” kapja el a repülőgépet.

És nem is akármilyen katapulttal, hanem az amerikai szaknyelvben EMALS-nak nevezett, elektromágneses katapulttal indítják a 003-asról a gépeket.

Ilyen rendszer csak néhány, legújabb amerikai hordozón működik. Méregdrága, bonyolult és működtetéséhez óriási mennyiségű energia (mint egy kisebb atomerőművé) szükséges.

Még a legszorosabb szövetséges, a hajdanán a tengeri világ urának számító Nagy-Britannia két repülőgép-hordozója is indítókatapult nélküli, „kacsacsőrű” szerkezet – amit a szaknyelv „sky-jumpnak”, égi ugrásnak nevez.

Ez a még a második világháborúból származó kifutópálya-típus (STOBAR – azaz rövidebb felszállási pályát igénylő) az anyahajó orrában, ahol az induló és gyorsuló gép már elég sebességre tett szert, felkunkorodik, ezzel a vízfelszín fölé, magasabbra segíti-repíti a gépet.

A két működő kínai repülőgép-hordozó, a Liaoning és a Shandong is kacsacsőrű.

Kevesebb gépet tud indítani és a gépeken is kevesebb fegyver helyezhető el, mert a felszálláshoz a gépek motorjának kell az energiamennyiséget szolgáltatnia – és ez sok üzemanyagba kerül.

Csak összehasonlításképpen: a 003-asra feltételezett elektromágneses katapult-rendszer a repülőgép-indítás másodperceiben mintegy 50 megawattnyi (MW) energiát igényelhet. Az Oroszországi Föderáció által gyártott, a Szibéria sarkvidéki település, Pevek város és a környező bányák energia-ellátását biztosító, hajóra telepített kisebb atomerőmű két reaktora összesen 70MW-os teljesítményű.

A legmodernebb Gerald R. Ford osztályú amerikai atommeghajtású repülőgép-hordozókon két, az oroszországinál (Pevek) nagyobb teljesítményű, a Bechtel által gyártott atomreaktor adja a szükséges energiamennyiséget.

De minthogy az 50MW-nyi energiára néhány másodperc alatt van szükség – míg a katapult vízszintes mozgását támogató lineáris elektromotorjai működnek – ehhez még a két reaktor állandó teljesítménye sem elég. Ezért felszereltek egy „energia-tároló-többszörözőt”, nagy méretű rendszert, ami  tulajdonképpen négy hatalmas lendkerékből áll.

Ezeket fokozatosan iszonyú sebességre gyorsítják fel, majd a lendkerekek energiáját nagy méretű, hatalmas mennyiségű villamos áram gyors előállítására szolgáló generátorok forgatására használják. A generátorok áramát a katapultot vízszintes irányban sínrendszereken mozgó, a repülőgépet a levegőbe „feltoló” lineáris elektromotorok kapják.

Ezzel a technológiával 45 másodpercenként indíthatnak egy gépet.

Elképzelhető, hogy mekkora energiamennyiséget kell leadni, amellyel mondjuk egy huszonöt-harminc tonna tömegű repülőgépet – ami a 003-asra feltételezett J-15-ös kínai vadászbombázó súlya - egy körülbelül 110 méter hosszú kifutópályán több mint 300 kilométeres sebességre gyorsítana fel.

Így az induló gép, noha működő motorral száll fel, de az induláshoz szükséges energiamennyiséget a katapult adja.

A 003-asnak, a Maxar képei szerint három ilyen elektromágneses indító-katapultja lesz.

Kína hatalmas sebességre kapcsolt, hogy utolérje a világ ma első tengeri hatalmát, az Egyesült Államokat.

Ez a távlati célja a minapi pekingi pártplénumon a helyzetét becementező párt-állami-katonai vezetőnek, Hszi Csin-pingnek is. Aki alig két évvel hatalomra kerülése után, 2015-ben új katonai doktrinát dolgoztatott ki. Ez ki nem mondva az Egyesült Államok hadereje vélt vagy valós gyenge pontjait célozza meg.

Kiemelt figyelmet fordít a technika-központú amerikaiak hadviselési elveire, szokásaira, a net-centrikus hadviselésre, a távközlési és űreszközökre.

És szokatlan, aszimmetrikus válaszokat ad az amerikaiak rendszerei által feltett kérdésekre – akárcsak az Oroszországi Föderáció fegyverzet-tervező mérnök-gárdája.

Szinte semmi perc alatt a kínai hadiipar olyan „szemeket”, radarrendszereket gyártott, amellyel Peking másodpercnyi pontossággal kap valós idejű információt, figyelheti a Csendes-óceán tekintélyes részét.

Északon Kelet-Szibériától Alaszkáig, Japánt is beleértve az Aleut-szigetláncig, keleten Guamig, délkeleten jóval a Fülöp-szigetek mögött lévő Európányi tengerszakaszig, délen Észak-Ausztráliáig, Pápua Új-Guineáig látnak el.

Erről a három nagy méretű kínai fázis-vezérelt antennaráccsal működő radarállomás gondoskodik. Az északi részt a Mandzsúriával szomszédos Huananban, a középső-keleti részt a Yiyuanban, a déli részt a Hangcsouban működő, egyiptomi piramisméretű, álló gúla formájú óriásantennák fedik le.

Nem véletlenül összpontosít ma Peking a haditengerészetére.

Korábban, még a jelenlegi pártfőtitkár-államfő-katonai főparancsnok, Hszi Csin-ping két nagy elődje, Mao Ce-tung és a „szürke eminenciás” Teng Hsziao-ping idején gyakorlatilag a fő katonai ellenfélnek a Szovjetunió számított.

A kínai és az amerikai hadiflotta (katonai erő) összehasonlítása néhány számszerűsíthető ismérv alapján. Források: globalfirepower.com, növekedés.hu gyűjtés - 2021

1964-ben csaknem nyílt (atom)háborúig fajult a két állam egy parányi szibériai terület, az Amur folyó egyik szigetének tulajdonjoga feletti vitája. Ennek megfelelően Pekingben hosszú ideig a szárazföldi erőkön, a hatalmas létszámú hadseregen volt a hangsúly. Aztán széthullott a Szovjetunió. Utóda, az Oroszországi Föderáció visszasüllyedt a „katonai szuperhatalom – gazdasági középhatalom” státusba. Ez kihatott a két nagy szomszéd viszonyára, gyorsította a bekövetkezett változásokat.

Ahogy romlott Peking és Washington viszonya, úgy javultak a kínai-oroszországi kapcsolatok. Ma úgy tűnik fel, hogy a két szomszédos óriásország, Kína és az OF hátat-háthoz vetve közösen állnak katonailag szemben az Egyesült Államokkal és Amerika szövetségeseivel, mindenek előtt Japánnal. A minap egy igen jelentős egyesített kínai-orosz tengeri haderő flottatüntetés-szerűen, konvojban kerülte meg a nemzetközi vizeken Japánt, jelezve Tokiónak (és Tajvannak, továbbá Dél-Koreának), hogy a szorosabbá váló kínai-oroszországi katonai együttműködés mivel járhat.

A tíz hadihajóból álló egyesített flotta áthaladt a Korea és Japán közti tengerrészen, a Tsushima (Csuzima) szoroson is, ahol 1905-ben az orosz cári flotta talán történelme legmegalázóbb tengeri vereségét szenvedte el a japán flottától.

És tegyük hozzá, a de facto több mint két évtizede hatalmon lévő oroszországi vezető, Vlagyimir Putyin modernizálta az elődje, Borisz Jelcin idején a pangásba bepocsolyásodott oroszországi hadsereget.

Hszi Csin-ping, noha nem vallja be, vélhetően sokat profitált a putyini tapasztalat tanulmányozásából. Végtére is a katonai komponens, annak is az atom-fegyvekhez kötődő része az egyetlen terület, ahol Moszkva még mindig vezet Pekinggel szemben.Peking az egyetlen államként gazdaságilag és katonailag egyaránt felnőtt a globális hatalmat birtokló USA kihívója szerepéhez.

És mivel a Föld csaknem háromnegyedét víz borítja, a kihívás első sorban a világtengerek feletti ellenőrzést jelenti.

Hszi Csin-ping katonai tanácsadó csapata ezért összpontosítja haderőfejlesztési figyelmét a haditengerészetre, amelyetelődei elhanyagoltak.

Kínának ma ugyan számszerűen sok hadihajója van – akárcsak Észak-Koreának – de ezek átlagminősége, korszerűsége, harcképessége gyatra. Többségük még a szovjet időkben Moszkvától vásárolt, kisebb méretű hajó. Ezért mondják még mindig a szakértők, hogy Kína haditengerészete nagyrészt a környező, partközeli vizek ellenőrzésére jó, azaz szaknyelven „brown water navy” – barna vizű haditengerészet.

A 003-as hordozó megépítése s tükrözi a szándékot, hogy Pekingnek is legyen hatalmas, a világtengerek bármelyik részére eljutó, ott csapatban, vagy önállóan működni képes „blue water navy”-je, azaz kék vízi flottája legyen. Ettől azonban a Mennyei Birodalom még messze van.

A CNN által megszólaltatott tajvani katonai szakértő szerint még két-három évtized is eltelhet, mire Kína az amerikaival egyenértékű haditengerészettel rendelkezhet. A konzervatív külpolitikai gondolkodást képviselő, tekintélyes, kéthavonta megjelenő amerikai folyóiratban, a The National Interestben (TNI) Peter Huessy stratégiai elemző szerint ez a változás akár tízszerte gyorsabban, két-négy esztendő alatt bekövetkezhet.

A kínai stratégiai elrettentő erő (amelyet első sorban a DF-41-es interkontinentális ballisztikus rakéta testesít meg) néhány év alatt felülmúlhatja az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció egyesített erejét. Ugyanis, ellentétben Washingtonnal és Moszkvával, a kínai stratégiai rakétaerő fejlesztését semmiféle nemzetközi megállapodás nem korlátozza.

Peking deklarálta: nem is hajlandó bármiféle leszerelési tárgyalásokba bocsátkozni katonai vetélytársaival. Ám van egy tényező, ami még évtizedekre előnyt biztosít az USA-nak: a külföldi katonai támaszpont-hálózat.

Az Egyesült Államoknak a világ hetven országában több mint nyolcszáz katonai bázisa működik, ezek tetemes része a tengerparton, szigeteken települt, kiszolgálva a globális feladatokat teljesítő amerikai flottát. Az amerikai haditengerészetnek külön 16 országban vannak támaszpontjai, ezek közül a legjelentősebbek Japánban (Okinawa, Sasebo, Yokosuka), Diego Garcia szigete az Indiai óceánban, emellett Izlandon (Keflavik), Olaszországban (Sigonella, Nápoly) és Spanyolországban (Rota) működnek legnagyobb hadihajó-támaszpontjai. Kínának egyetlen külföldi haditengerészeti bázisa ismert Dzsibutiban, a Vörös tenger déli bejáratánál.

Washingtoni és londoni elemzők rámutatnak még egy, a kínai oldal pozícióját gyengítő tényezőre, a hadiflotta többi elemének viszonylagos fejletlenségére.

Az USA repülőgép-hordozóinak erejét a csapatmunka adja.

A tizenegy amerikai repülőgép-hordozó mindegyike egy-egy tengeri harccsoport (carrier strike group) magja. Mindegyik harccsoport a központ, a repülőgép-hordozó köré épül.

A kíséret a tengeren néhány kilométer átmérőjű körben úszik körülötte.

Ennek a kíséretnek az alapja a meghatározott számú nagy, igen erős lég- és rakétavédelemmel, radar- és más érzékelő-, távközlési rendszerekkel felszerelt rakétacirkáló(k).

Ezek mellett a hasonlóképpen jól felszerelt kisebb fregattok, partraszálló hajók, helikopter hordozók, műszaki kiszolgáló-ellátóhajók adják a kíséret többi részét. És ott van a tenger alatti rész, az atom-tengeralattjárók, amelyek a víz alól jöhető ellenséges támadásoktól védik az anyahajót, a harccsoportot.

Egy-egy hordozó köré épített csoport harci értéke egy kisebb-közepes állam teljes hadseregének felel meg. Többtucatnyi csapásmérő repülőgépet fogad be a hordozó (carrier – a repülőgép-anyahajó amerikai megnevezése), amelyek hagyományos és nukleáris robbanófejeket is szállítani képes levegő-vízfelszín, levegő-földfelszín, továbbá levegő-levegő „okos” fegyverzettel vannak felszerelve.

Emellett olyan korszerű, egymással és a hadseregvezetéssel, a szárazföldi koordinációs központokkal összekötött kommunikációs, egyidejű adattovábbítást, és mindennek számítógépes feldolgozását végző (hálózat centrikus) komplex rendszereik vannak, amilyenek a kínaiaknak (és az oroszoknak) feltehetően még nincsenek.

Jogos a feltételes mód. A három nagy katonai szuperhatalom közül Kína a legrejtélyesebb, róla tudunk a legkevesebbet.

A másik kettőt korábban nemzetközi fegyverzetkorlátozási szerződések kötelezték védelmi rendszerei bizonyos mértékű felfedésére.

Jelenleg egy van érvényben ezek közül, a 2026-ig érvényes új stratégiai fegyverzetkorlátozó megállapodás (Új START). Kína ezzel szemben semmiféle stratégiai fegyverzetkorlátozó tárgyalásokra nem hajlandó, és roppant kevés információt fed fel véderői állapotáról. Emiatt is van különleges szerepe a Maxar Technologies (és más hasonló, katonai hírszerzést végző, speciális fényképező-kurkászó) műholdakat üzemeltető cégeknek, felvételeiknek.