Példátlan összeomlás előtt áll Dél-Európa: Miből és ki menti meg az eurózóna bajba jutott államait?

Elemzések2020. ápr 10.Sz.A.

Soha nem látott gazdasági zuhanás kezdődött el Dél-Európában, de az egész euróövezetben mély recesszió jöhet. Eközben az euróövezeti tagállamok pénzügyminiszterei között feloldhatatlan vita zajlik a mentőcsomagokról. Mutatjuk, milyen megoldások, mentőalapok jöhetnek szóba.

Sokan gondolják, hogy a koronavírus-járvány nemcsak egészségügyi és gazdasági veszélyhelyzetet teremt, hanem egyben az Európai Unió stressztesztje. Eddig elsősorban Olaszország és Németország nézeteltérése hiúsította meg a megállapodást azokról a pénzügyi lépésekről, amelyek a járvány gazdasági hatásait enyhítenék az eurót használó tagállamok körében.

Szakértők szerint a második negyedévben várható gazdasági összeomlás példátlan lesz a modern történelemben, egyes uniós tagországokban akár 20 százalékos GDP-arányos költségvetési deficitet is el lehet képzelni az év végére.

Késhegyig menő vita zajlott az Eurócsoportban

Az euróövezeti miniszterek egyelőre három válságkezelései kezdeményezésről állapodtak meg, összesen 500 milliárd euró értékben. Az egyik a 100 milliárd euró értékű ideiglenes munkahelyvédelmi program (SURE), amely megakadályozná a tömeges elbocsátásokat. Ennek keretében azokat a programokat támogatnák, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy csökkentsék a munkaidőt és kompenzálják alkalmazottaik számára az elveszített jövedelmet. A második terv az Európai Beruházási Bankhoz fűződik: egy 200 milliárd eurós alap révén nyújtanának olcsó kölcsönöket a bajba került uniós cégek számára. A tanácskozásról kiadott hivatalos nyilatkozat szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus 240 milliárd euróig terjedő megelőző hitelkeretét is igénybe lehet majd venni.

De az igazi problémát a harmadik csomag jelenti, amellyel el lehetne kerülni Olaszország és Spanyolország gazdasági összeomlását, illetve biztosítani lehetne az övezetben a gazdaság újraindítását, és a nehéz helyzetbe került milliók megsegítését.

A megoldás ügyében ugyanis éles az ellentét a gazdagabb északi és a szegényebb déli államok között. A déliek, tehát az olaszok, a spanyolok – de ide lehet még sorolni a portugálokat, franciákat, görögöket – pénzügyi szolidaritást várnak a gazdaságilag és járványügyi szempontból is sokkal jobb helyzetben lévő északiaktól. Az eurócsoport egy további egyfajta "helyreállítási alap" elfogadását is javasolni fogja, a recesszió utáni fellendülés elősegítésére, de ennek finanszírozása egyelőre viták tárgyát képezi.

Jöhetnek a koronakötvények?

Így előbbiek amellett vannak, hogy bocsássanak ki közös koronakötvényt, de Hollandia, Németország és mások attól tartanak, hogy aránytalanul terhelné gazdaságaikat, ha nekik is oda kell állniuk az olasz vagy spanyol adósság mögé.

Ám ha nincs összehangolt fellépés ez ügyben, akkor a bajba jutott államoknak külön-külön kell pénzt köcsönözniük a pénzpiacokról, minden bizonnyal jó magas kamatok mellett,

miközben már a mostani válság előtt is a GDP 135 százalékának megfelelő államadósságot görgetett maga előtt Olaszország. Mindez szakértők szerint előrevetíti a spanyol és az olasz államcsőd lehetőségét. Sőt annál rosszabbat is: Giuseppe Conte olasz miniszterelnök szerint ha nem sikerül kidolgozni az új mentőkonstrukciót, akkor az egész Európai Unió létjogosultsága kérdőjelezik meg az emberek szemében. 

Az olaszok és a spanyolok a koronavírus elleni küzdelem finanszírozásához egy közös újjáépítési kötvény, a koronakötvény kibocsátását tartanák szükségesnek. Miután a hirtelen jött válság miatt minden tagállam költekezése megugrik, ezért szerintük teljesen új konstrukciót kellene létrehozni a kiadások fedezésére. Ugyanakkor minden tagállam maga lenne felelős az új papírok visszafizetéséért, vagyis nem feltétlenül a németek, osztrákok, hollandok és egyéb gazdagabb tagállamok adófizetőinek bőrére menne a “játék”. 

Mire jó az előző válság alatt létrehozott mentőalap?

Az olaszok és a spanyolok jelen esetben nem tartják jó megoldásnak egy korábbi válságkezelő megoldás, az európai stabilitási mechanizmus (ESM) hitelét, amelyet az északi államok erőltetnek. Az ESM-t bármelyik, a közös valutát használó ország igénybe veheti, de csak abban az esetben, ha helyzete az egész euróövezet és az ahhoz tartozó tagállamok stabilitását fenyegeti. Az ESM intézményét az euróövezeti tagállamok hozták létre 2012-ben. (Elődje az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) volt, amelyet a 2007-2008-as krízis miatt kellett sürgősen létrehozni.)

Az ESM pénzpiaci eszközök, valamint közép- és hosszú (maximum 30 éves) lejáratú kötvények kibocsátása révén jut forráshoz, hitelnyújtási keretét pedig 500 milliárd euróban állapították meg. A pénzügyi támogatást az adott tagállam csak szigorú költségvetési feltételek teljesítése mellett kaphatja meg. Az évek során például Írország, Görögország, Spanyolország, Ciprus és Portugália részesült már ESM-segítségben. 

Giuseppe Conte szerint azonban a mostani helyzet nem hasonlítható a korábbiakhoz, márpedig az ESM-t kifejezetten arra az esetre dolgozták ki, ha asszimmetrikus sokk éri az eurózónát, vagyis csak egy-két tagállam kerül bajba. Ám jelenleg – még ha eltérő mértékben is, de – az eurózóna minden tagját érinti a járvány és annak gazdasági hatásai.

A hollandok a legkeményebb tárgyalópartnerek

Ezért az EU pénzügyminisztereinek kedden kezdődöt tanácskozásán az olasz tárcavezető amellett kardoskodott, ha a tagállamok végül az ESM-hitel mellett döntenek, annak igénybe vételét ne kössék ahhoz, hogy az adott ország gazdasági reformokat hajtson végre. Márpedig Wopke Hoekstra holland pénzügyminiszter épp ehhez ragaszkodott, blokkolva a megegyezés lehetőségét. 

Az olaszok nagyon szeretnék legalább lehetőségként megtartani a közös kötvény kibocsátását, de ez ellen vannak a hollandok mellett az osztrákok, a finnek és a németek is. A tárgyalások ma folytatódnak, a megállapodáshoz valamennyi pénzügyminiszter beleegyezése kell, s mindezt utána még jóvá kell hagyniuk az állam- és kormányfőknek is.